A következő címkéjű bejegyzések mutatása: advent. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: advent. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 12., vasárnap

Advent 3. vasárnapja / blogom 11. szülinapja

 Furcsa az idei advent, hisz az ünnepi készülődés mellett kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy még mindig nem csillapodik a járvány, sorra riasztó adatok jelennek meg az új fertőzöztek, kórházban kezeltek, és halottak számáról. Sok névtelen és híres áldozat, gyász, szomorúság és félelem hatja át napjainkat.  Csak remélni tudom, hogy családunkat elkerüli a vírus. Mi már átéltük az elvesztés borzalmát egy nagyon hasonló betegség kapcsán kis híján 7 éve, amikor drága Férjem H1N1  fertőzés miatt súlyos tüdőgyulladással lélegeztető gépre került, és két hét után, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt 56 évesen. Azért is volt váratlan a halála, mert egy sportos, fiatalos, ereje teljében lévő, tervekkel teli FÉRFI volt, az elvesztése teljesen összetörte a családot, ezért át tudom érezni a mostani helyzet súlyosságát. Sajnálom a sok hiába elveszett életet és a sok összetört családot, akiknek már nem lesz olyan a karácsony soha többé, mint eddig. Mi két évig fát se díszítettünk, csak miután Bogikánk kicsit nagyobb lett, akkor, miatta kezdünk újra karácsonyozni. Mondhatjuk akkor "kezdte az élet benőni a gyászt". És ez a kislány azóta is "gondoskodik róla", hogy érdemes legyen élni. A cserfességével, kíváncsiságával, nyüzsgésével, az ölelésével és puszijaival, a "szeretlek mamá"-val, hogy este velem alszik el és reggel ébredés után az első útja hozzám vezet... Most is úgy gondolom, hogy drága Párom küldte nekem, vigasztalásul, hogy legyen kedvem élni. Persze imádom a többi unokámat is, Olikát, Ádikát és Tomikát, csak velük nem vagyok napi kapcsolatban, mint Bogival, akivel együtt élek. 

Ma advent 3. vasárnapján együtt meggyújtottuk a három mécsest, megbeszéltük, hogy a negyediket még miért nem, közösen énekeltünk néhány karácsonyi és Mikulásos dalt, aztán együtt pihentünk egy kicsit. Jó volt.

Az adventi díszünk, és Bogikám az idei karácsonyfánkkal, amit már feldíszítettünk, hogy minél tovább élvezhessük az ünnep fényeit.




Délután jutott eszembe, hogy ma van 12.-e, a blog 11. "szülinapja". Hihetetlen, milyen régen kezdtem és mennyire más volt akkor a hozzáállás. Volt, hogy egy-egy bejegyzés után 10-15 hozzászólás is volt, manapság több hét is eltelik, míg akad egy. Persze nem készítek különlegességeket, csak egyszerű ételeket, amit szeretünk, és persze sokkal ritkábban posztolok, mint régen. Az év elején kiderült magas cukorértékem miatt már nem is sütök olyan gyakran, mint szeretnék. Mégis... Régen voltak blogbarátságok, ami manapság már nem jellemző sajnos. A régiek közül sokan abbahagyták a blogolást, volt, aki törölte, vagy átnevezte a blogját. És mindenki rohan a dolga után. Felgyorsult a világ, még annál is jobban, mint régen, pedig régen se volt lassú... De az is lehet, hogy én lassulok már a többiekhez képest. 

Azért hálásan köszönöm mindenkinek aki még olvas! 

Nagyon-nagyon köszönöm!

2019. december 1., vasárnap

Advent 2019.


Elérkeztünk 2019. decemberének első napjához, ami Advent első vasárnapja is. 
Az idén nagyon egyszerű adventi asztaldíszt készítettem, ami a karácsonyi ünnepek végéig maradhat, esetleg mécsest kell benne cserélni, ha valamelyik kiég. 


Meggyújtottuk az első mécsest, igaz akkor nem készült kép. Bogika is kinyitotta ma az adventi naptár első ablakát, gyorsan meg is ette az első benne talált csokit.

Az idén műfenyőt vettünk az ünnepre, amit reményeink szerint pár évig fel tudunk díszíteni. Már teleaggattam az általam kivágott papír hópelyhekkel. A többi díszt karácsonyhoz közeledve tesszük fel. Nekem már most is nagyon tetszik ez az egyszerű fa, de bízom benne még szebb lesz. 



Mindenkinek békés Adventi készülődést kívánok!

2016. november 28., hétfő

Advent és Bogika

Az idén is eljött Advent, a karácsonyi készülődés ideje. Már második évben töltjük Apuci nélkül, de még mindig annyira hiányzik, nehéz elfogadni, hogy már több mint 21 hónapja nincs velünk :'( .
Az idén is a tavalyihoz hasonló adventi díszt készítettem, ugyanazokkal az elemekkel, mint tavaly, talán csak a kis Mikulás mécsestartó az újdonság benne, amit az egyik dobozból sikerült elővarázsolni a napokban. Az első gyertyagyújtást meg is örökítettem, bár nem gyertya, hanem mécses lett meggyújtva, a tavalyihoz hasonlóan. . 


A tavalyival ellentétben viszont azt tervezzük, hogy idén Bogika miatt lesz karácsonyfánk, még ha nem is nagy. Bogikánk tegnap 3 hónapos lett, épp Nagypapája névnapján lesz 4 hónapos, biztosan érdeklődéssel nézi majd a feldíszített, kivilágított karácsonyfát. Már most is nagyon érdeklődő, mosolygós, jó kedélyű kisbaba, ha meglátja valamelyikünket széles mosollyal fejezi ki örömét. Mi meg nem győzünk Vele betelni. Ilyen jó kisbaba nem sok van szerintem a Földön, szinte alig sír, soha nem hisztizik, és már végigalussza az éjszakákat, ami szerintem nagy szó. Méghozzá este 9-fél 10-től másnap reggel 8-fél 9-ig. És reggel ébredéskor sem hangoskodik, csak a kis kezét cuppogja, azzal jelez, hogy itt az ideje a reggelinek. Szerintem Nagypapi küldte Őt nekünk - nekem - az égből, hogy vigaszom legyen nagy bánatomban. 
Hoztam egy cuki kis videót Róla, ahol az Apjával, Legkisebbikemmel beszélget a kis Cukorfalatom.



Ezzel kívánok mindenkinek békés adventi készülődést.

2015. november 30., hétfő

Advent

Az idei év életem legrosszabb éve volt. Februárban meghalt szeretett Férjem, ez fenekestül fordította föl az egész életünket. Minden megváltozott, minden nagyon rossz lett. Kisebb lakásba kellett költöznünk, mert Párom nélkül az előzőt nem tudtuk fenntartani. Le kellett zárni a cég ügyeit, és családi problémák is nehezítették az életünket.  Minden baj, gond, intézni való a nyakamba szakadt, azok is, amiket azelőtt Drágám intézett. Sok kérdésben kellett döntenem, hogy végül jól vagy rosszul döntöttem ? - ki tudja. 
Azt reméltem az adventi időszak - bár Párom nélkül nagyon nehéz - békés, csendes lesz. Ember tervez... Már az első adventi vasárnapunk sem úgy sikerült, ahogy terveztük. Boldogság és béke helyett bosszúságot és csalódottságot hozott. Persze egy idő óta már érezhető volt a változások szele, de azért csak szíven ütött a dolog. Már látom, hogy az idei évben nálunk elmarad a karácsony.  Nem veszünk fát sem és nem tervezek vendéglátást sem. Legkisebbikemmel ketten, vagy legfeljebb még Barátnőjével fogjuk csendben "ünnepelni" a "szeretet ünnepét". 
Ki gondolta volna tavaly, hogy az volt az utolsó igazi boldog karácsonyunk együtt?? Hogy egy ereje teljében lévő,  sportos fiatalembert ilyen hirtelen elragad a halál :'( ? Januárban még nagyot nevettünk együtt, amikor többedszer megkérdeztem, hogy "ugye milyen szép fényes a karácsonyfánk?"
2014 utolsó közös karácsonyfánk - mellette még látszik megismerkedésünk 40. évfordulójára kapott rózsacsokor
Aztán néhány hét, és mindennek vége lett. A boldogságnak, a nevetésnek, az örömnek. "Csak" fájdalom maradt, ami azóta sem enyhül és nem múlik. Nálam legalábbis nem. A gyerekek igyekeznek továbblépni, élik az életüket. Csak azt nem értem, miért neheztelnek rám, amikor az Apjukat emlegetem, és sírok miatta. Annyira HIÁNYZIK, hogy nincs arra szó. 
Az este azért meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Igaz koszorúnk nincs, csak egy négyes mécsestartónk. Az este még díszítetlenül égett az első gyertya, ma egy kis adventi díszt raktam köré. Ennyi lesz az idei évi karácsonyi díszítésünk.  
Kívánok minden kedves Látogatómnak békés(ebb), örömteli és boldog adventi készülődést. 

2012. december 9., vasárnap

Mézes forralt bor és adventi dísz









Drága Párom a ma reggeli tenisz után hazaérve forralt bort kért. Csak vörös bor volt itthon, ezért abból készítettem. 


Hozzávalók: kb. 6-6,5 dl bor (egy kevés maradt az üvegben), 4 evőkanál méz, 1/3 kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 2 púpos teás kanál cukrozott narancshéj (a múltkor vékonyan hámozott narancs és mandarin héjjal bolondítottam meg, csak utána jutott eszembe, hogy van saját készítésű cukrozott narancshéj a hűtőben)










A hozzávalókat egy mikrózható kis üvegkancsóba tettem (összesen kb. 7-7,5 dl-es), jól elkevertem és 2,5-3 percig melegítettem 1000 watton. Nem forraltam föl egészen, de jó forró lett, az alkoholtartalma viszont megmaradt. Párom elmondása szerint nagyon finom volt. 


A forralt bor fényképezéséhez előszedtem a kamrából a kisebb csomag karácsonyi díszem onnan keresgéltem valamit, ami hangulatosabbá teszi a képet. Aztán eszembe jutott, hogy nincs még adventi díszem, hát tovább keresgéltem, és az idén ilyen mécsestartós adventi díszt hoztam össze. 















Nekem és a családnak tetszik. Sajna ez most műfenyős, mert nincs kedvem a kertben bokáig hóban caplatni fenyőért, ugyanis ma reggelre ilyen szép havas lett a kert







Ha majd elolvad a hó,  lecserélem élő fenyőre a díszítést.

2011. december 3., szombat

Kacsaleves / Adventi koszorú helyett










A tegnap megfőzött kacsaleveshez ma csak tésztát kellett készíteni, és már ebédelhettünk is.


Hozzávalók: 


- 2 mirelit kacsa belsejében található alkatrészek (szívek, zúzák, nyakak, - a máj nem), mellcsontok, szárnyvégek, 2 szál sárgarépa, 1 nagyobb petrezselyem gyökér, (most zellergumó nem volt itthon, de ha van, az is mehet bele,) 1 hagyma, darabka csípős zöldpaprika, petrezselyem és zeller zöldje (a mélyhűtőből - erre tud lecsapódni a hab a főzésnél), 2,7 liter víz, 2,5-3 fehér kanál szitált ételízesítő, őrölt bors. 


- 1 liter víz, 1 fehér kanál ételízesítő, vagy 2 húsleveskocka, 12-15 dkg 8-10 tojásos levestészta, jelen esetben eperszalag, 


- tálaláshoz friss petrezselyemzöld.


Az első csoportban található hozzávalókat gyorsfőző fazékba raktam kis főzőkosárral, a fazekat lezártam legnagyobb fokozaton (9) felforraltam, majd szokásos jelzések után (főzőpálca kiugrása és termosztát mutatójának zöld mező feléig érése után) 15 percig főztem takarékon (2-1/9). Ezután elzártam a tűzhelyet, és hagytam hogy a főzőpálca magától essen vissza. Amikor a fazék lehűlt, kinyitottam, a zöldeket kidobtam a rá kicsapódott habbal együtt. Amikor teljesen kihűlt, hűtőbe tettem. Ma tésztát főztem egy nagyobb edényben és a felforralt levest rászűrtem a megfőtt levestésztára. Tálalás előtt friss, megmosott, apróra vágott petrezselyemzölddel díszítettem.












MÁS. Természetesen nálunk is előkerült az adventi koszorút helyettesítő négy gyertyás asztaldísz, amit minden évben kicsit másképp próbálok díszíteni. Ez most is így volt, csak a gyertyák maradtak a tavalyiak, mert sajnáltam ezeket a szép piros gyertyákat kidobni.