Fánk

Ma Limara receptje alapján sütöttem fánkot, köszönet érte. Igaz, se nem farsangi se nem szalagos, de elképesztően finom lett. Tulajdonképpen nekem sosem hiányzott a "szalag" a fánkról, anélkül is mindig nagyon szerettem. Már az okát se kutatom, hogy az enyém miért nem szalagos, egyszerűen csak jó alaposan megesszük. Nekem ebből a mennyiségből 15 db lett, csak mire a fényképezésre került a sor, kettőt már megkóstoltam :).

Hozzávalók: 

60 dkg finom liszt, 2,5 dl tej, kb. 3,5 dkg élesztő, 4 evőkanál cukor, 4 tojás sárgája, 0,5 dl rum, 1 csipet só, kevés reszelt narancshéj, 8 dkg margarin (mert vaj nem volt itthon).  

Először az élesztőt futtattam fel kb. 1 dl langyos tejben, amiben 2 mokkáskanál cukrot is feloldottam előzőleg. Aztán kimértem a lisztet, kicsit megmelegítettem a mikróban, majd belekevertem a sót, cukrot, belereszeltem a narancshéjat,  hozzáraktam a tojássárgákat, rumot, majd a felfuttatott élesztővel és a maradék langyos tejjel elkezdtem dagasztani. Először elég ragacsosnak tűnt a tészta, de mikor a kissé megolvasztott margarint is beledolgoztam, akkor gyönyörűen összeállt, a dagasztás végére pedig gyönyörű, sima, se nem lágy, se nem kemény tésztát kaptam. Folpackkal és konyharuhával letakarva  sütőbe raktam, amit alsó-felső sütésre és 25 fokra állítottam, amikor a sütő már kellemesen meleg volt, kikapcsoltam. A duplájára kelt a tésztát, tiszta, olajozott munkafelületre borítottam, kicsit ellapogattam, és nagy pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Hagytam még pár percet kelni, míg az olaj megmelegedett, majd a fánkok első oldalát fedő alatt, a másik oldalát fedő nélkül szép pirosra sütöttem. Törlőpapírral bélelt tányérra szedtem az elkészült darabokat, és megtöltöttem baracklekvárral a mélyedéseket, de a porcukrozást kihagytam. Nagyon finom lett.  Azon melegében jó alaposan megkóstoltuk, annyira, hogy alig pár darab maradt kóstolás után. 

Mai ebédünk: Burgonyás-tejszínes brokkolikrémleves, fánk

Legkisebbikem ma szabadnapos, így pont ideális a mai nap a fánk sütésre, mert mindenki frissen ehet belőle. A fánk elé valami leves is dukál, hát megkérdeztem az fiatalokat (Legkisebbikemet és Barátnőjét), hogy milyen leves legyen: tejfölös krumplileves, vagy brokkolikrémleves pirított kenyérkockákkal. Meglepetésemre és nagy örömömre a brokkolikrémleves mellett voksoltak, pedig tegnap, amikor megvettem a brokkolit Legkisebbikem nagy viccesen át akarta rakni az előző vásárló cuccai közé, mondván, hogy ez biztos nem a miénk :).

A leves hozzávalói:

1 fej 50 dkg-os brokkoli megtisztítva*, 2 liter forró víz, 2 fehér műa. kanál ételízesítő, fokhagyma granulátum, pici csilipor, 4-5 evőkanál tegnapról maradt margarinos törtkrumpli, kb. 1 dl tejszín

a kenyérkockákhoz: pár vékony szelet kenyér 1*1 cm-es kockákra vágva, pici olajon megpirítva.

* Régebben krumplihámozóval próbálkoztam a brokkoli szárának tisztítását, aztán egyszer megpróbáltam, hogy úgy tisztítom, mintha héjában főtt krumplit pucolnék. A brokkoli vágott végénél kés pengéjével megfogtam a külső héjrészt, és a rózsás rész felé húzva lejött minden nemkívánatos, fás rész. Ezt a műveletet addig folytattam, míg a legkisebb "ágvégekről" is "lehúztam a bőrét".  A visszamaradt brokkoliszár friss, üde zöld és és roppanós volt, mindenféle fásság nélkül. Ez került apró darabokra vágva a levesbe.

A brokkolit a fűszeres vízben puhára főztem, hozzáadtam a margarinos törtkrumplit jól összeforraltam és botmixerrel simára turmixoltam. Hozzáöntöttem a tejszínt, forraltam rajta egyet és máris tálalhattam a finom krémlevest a pirított kenyérkockákkal. 

A főzést ma a fánk tésztájának elkészítésével kezdtem, hasonlóan, mint régebben, az  ITT leírtak szerint, a receptet régebben is Horváth Ilona szakácskönyvéből lestem el. A különbség csak annyi volt a régebbi leíráshoz képest, hogy most egy Lidl-s friss élesztőt használtam szárított helyett, 10 dkg porcukor helyett kb. csak 6-7 dkg-ot használtam, és a vaj mellett még kevés olaj is került a tésztába.

Az élesztőt felfuttattam 1 evőkanál cukorral  meglangyosított tejben, a többi cukorral kikevertem a tojássárgákat. Felolvasztottam a vajat és meglangyosítottam a lisztet. Aztán a liszthez adtam a felfutott élesztőt, cukros tojássárgáját, olvasztott vajat, és pici sóval meglangyosított tejet, utóbbit csak apránként hozzádolgozva, amíg kellemesen puha nem lett a tészta. Pici olajat is dolgoztunk bele és mindhárman dagasztottuk kicsit, amíg a kellő állagot elérte a tészta. Akkor 30 fokra és alsó felső sütésre állított sütőbe tettem, hogy megkeljen.  Amíg kelt, odatettem a levest és összevágtam a kenyeret, amit Legkisebbikem pirított meg, hogy haladjak. 

Amikor a leves már elkészült,  beolajoztam a tiszta asztallapot, kiborítottam a gyönyörűen megkelt tésztát, kézzel ellapogattam, és beolajozott nagy pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Közben megmelegítettem az olajat. Először hármasával, aztán négyesével sütöttem a fánkokat, első oldalukat fedő alatt, fordítás után fedő nélkül, 8-9/12-es fokozaton. Sülés után konyhai törlővel bélelt tálba szedtem, hogy az olaj lecsepeghessen, aztán baracklekvárt tettem mindegyik közepébe és vaníliás cukorral elkevert porcukorral hintettem meg. 30 db fánk lett, amiből ebéd után ennyi maradt. Nagyon finom ebédünk volt!!

Norvég fánk - vagy valami olyasmi :)

Annyira kíváncsi voltam Trollanyu norvég fánkjára, hogy ma megpróbálkoztam vele. Lehet, hogy nem jól csináltam, sőt biztos, mert az egy éjszakán át pihentetés nálam teljesen kimaradt. Kb. másfél órát volt ideje pihenni, utána sütöttem. De szerintem nemcsak ez volt a probléma, hanem valami más is, ugyanis a receptben szereplő hozzávalók pontos leírás szerinti összeállítása után az én tésztám sokmindenre hasonlított, de fánk tésztára egyáltalán nem. Inkább egy ragadós nokedli tésztára. Lehet, hogy a porcukor miatt?? Vagy az egy éjszakás pihentetés során átalakul a tészta...??? Nem tudom, de nekem kellett még bele liszt, meg egy kis olaj is, hogy valamennyire összeálljon. Aztán megsütögettem. Rengeteg lett belőle, két nagy tállal. Az íze leginkább a linzerére és a csúsztatott palacsintáéra emlékeztet. Érdekes, mert egy-egy fánk elég nehéznek tűnik, de mikor beleharapunk vagy törjük, belül szinte légiesen könnyű, habos szerkezetű, a külseje viszont isteni ropogós. Ezért úgy gondolom, ha nem is pont olyan, de azért így is nagyon finom. Ebből  én is megettem már négyet, úgy eteti magát.

Szóval az eredeti recept szerint kell bele: 3 tojás, 35 dkg cukor (én porcukrot használtam), 3 dl tejföl, 2 dl habtejszín (30 %-os), 75 dkg liszt (én finom lisztet használtam, aztán kevés réteslisztet is), 2 teáskanálnyi + még egy csipet szódabikarbóna, 1 teáskanál őrölt kardamom kellett volna még bele, de olyanom még sose volt, hát kihagytam. Viszont nekem kellett még bele némi liszt -rétes-, és 3-4 evőkanálnyi olaj. 

Először a 3 tojást kevertem sűrű krémesre, 35 dkg porcukorral - gépi habverővel. Hozzáadtam a tejszínt és tejfölt, azzal is átkevertem, aztán szórtam bele a szódabikarbónával elkevert lisztet. Ahogy fentebb írtam, inkább nokedli tésztára hasonlított, ezért lisztet szórtam még bele, de mikor ez sem hozta a várt eredmény, két kis löttyentésnyi olajjal próbálkoztam. 

az első kisült darabok

 Amikor összeállt a tészta, hagytam kicsit pihenni, aztán olajozott tiszta asztallapon kicsit ellapigattam, 4,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, aztán minden kis korongnak lyukat nyomtam a közepébe az ujjammal, kicsit körbehuzigáltam és forró olajban, de mérsékelt tűzön (9/6) szép pirosra sütöttem. Tényleg rengeteg lett, és szerintem akkor is finom, ha nem így kellett csinálni.

Amíg pihent a tészta, a tegnapi babfőzeléket alakítottam kolbászos bablevessé. Megtisztítottam 1 szál sárgarépát, fél-fél petrezselyemgyökeret és paszternákot, negyed zellergumót, 1 nagyobb krumplit, mindent takaros kis darabokra vágtam, a maradék főzelékhez adtam (kb. 4 merőkanálnyi volt), felöntöttem 1,5 liter forró vízzel, tettem bele kevés sót, egy löttyintényi olajat, másfél fehér kanál fűszerpaprikát és egy fél szál kisebb darabokra vágott kolbászt. Addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak. 

Fánk

Fánk - baracklekvárral

Szerencsére volt "pót"  második fogás, mert fánkot is sütöttem. Ennek a receptjét  a régi, Horváth Ilona féle szakácskönyvből lestem ki még anno..., de azóta sem vesztett az értékéből. Szerintem, és a családom szerint is nagyon finom fánk kerekedett ki belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg finom liszt


• kb.5-6 dl tej


• 10 dkg porcukor


• 2 csomag szárított élesztő /mindig ilyet tartok itthon, mert sose tudom előre mikor kellhet :-)/


• 10 dkg vaj


• 4 tojás sárgája


• 2 csipet só


• olaj a sütéshez


• lekvár


• vaníliás porcukor

Kb. 3 dl tejet 2 evőkanál porcukorral kissé megmelegítettem a mikróban, vigyázva, ne legyen túl meleg, majd beleraktam a szárított élesztőt, és megvártam, hogy felfusson. Közben megmelegítettem egy nagy műanyag tálban a kiló lisztet is, ugyancsak a mikróban. Felütöttem a 4 tojást, különválasztottam a  sárgáját, mert most csak az kellett.  A meleg liszthez hozzáadtam a két csipet sót, a maradék porcukrot, a felfuttatott élesztőt, a vajat, a tojások sárgáit és annyi tejet, hogy szép sima kelt tésztát kapjak. Jól kidolgoztam, és meleg helyen duplájánál nagyobbra kelesztettem.

A tiszta asztallapot olajjal vékonyan megkentem, kiborítottam a tésztát, és az olajos asztallapon dolgoztam tovább. A kezemmel ellapigattam  tésztát, pohárral kiszaggattam, a fánkok tetejét is megkentem kis olajjal, és hagytam kelni még néhány percig. (Szerintem jobb így, mintha liszteznék, mert így a sütőolaj sincs tele égett liszttel, és így a tészta sem szárad ki.) 

Kelés után kissé "meghúzgáltam" a fánkokat, és közepesen forró olajban sütöttem meg,  az első oldalát fedő alatt, a másik oldalát fedő nélkül, majd törlőpapírral bélelt tálra szedtem, hogy a felesleges olaj lecsöpöghessen. Minden mélyedésbe egy teáskanál baracklekvárt raktam, és vaníliás cukorral kevert porcukrot szitáltam rá. 34 darab se túl kicsi, se túl nagy fánkom lett.