Tegnap Középsőm szülinapja volt, 31 éves lett. Ebédre egyszerű ételeket főztem (húslevest csigatésztával Tomika kedvére, és olaszos fűszerezésű baconös-sonkás, padlizsános-cukkinis-paradicsomos fusillit). Én szerettem volna étteremben megünnepelni a szülinapot, (mert tudom, hogy ez nekem mindig nagyon sok munkával jár), de a családtagok ebédnél leszavazták az ötletet és egybehangzóan megszavazták Középsőm ötletét, hogy bográcsos marhapörkölt legyen az ünnepi vacsora. Persze Ő főzi, én csak "konyhalány" vagyok ilyenkor, a keze alá dolgozom, mint egy jó segédmunkás. Próbáltam meggyőzni, hogy főzzük lábasban, de azt mondta, akkor inkább hagyjuk, akkor nem érdekes az egész, hát mondtam, csinálja, ahogy akarja.
Ebéd után elmentek beszerezni a marhahúst. Mondtam nekik (mármint Középsőmnek és Legkisebbikemnek, vagyis a beszerző csapatnak), hogy 4-5 kiló marha lapockát, vagy lábszárat legalább hozzanak, hogy a bográcsban ne vesszen el. Megvolt a hús, már csak össze kellett vágni, megtisztítani a csúnya, hártyás részektől. Középsőm ezt is bevállalta, én ezen felbuzdulva Tomikával elvonultam déli sziesztára. Gyerekkönyveket nézegettünk, heverésztünk, beszélgettünk, egyszer csak jött az én Középsőm, hogy ez a hús borzasztó. Angliában olyat kap, amit csak össze kell vágni és kész, ez meg csupa cafat és hártya, és gusztustalanság. Na, anya, vége a sziesztának, Középsőm játszott Tomikával én meg nekifogtam a hús tisztításának, darabolásának. Mire végeztem, az ünnepelt azért csak megtisztította a hagymát, felaprózta a zöldpaprikával-paradicsommal együtt, aztán megrakta a tüzet, mert sehogy se tudtam meggyőzni, hogy márciusban még nem szoktak az emberek bográcsozni. Kizsírozta a bográcsot (libazsírral), mert hallotta egy szakács ismerősétől, hogy akkor biztosan nem ég oda a pörkölt, aztán olajat is öntött a bográcsba, és elkezdte megdinsztelni a hagymát, paprikát, paradicsomot, hozzáadta a felkockázott marhahúst, aztán jött, hogy készítsem már össze a fűszereket, így hát kiporcióztam egy tányérra a sót, őrölt köményt, fokhagyma granulátumot, házi (gyönyörű piros) fűszerpaprikát. Vitt még ki csípős piros aranyat is, kb. 1-1,2 liter forró vizet, meg száraz vörösbort, és leült a bogrács mellé kényelmesen. Került a vörösborból a szakácsba is, nemcsak a pörköltbe főzés közben, de legalább jobban érezte magát a szülinapos. Négy óra tájban kezdte el a főzést, és este fél nyolcra lett kész a marhapöri. Közben én, mint jó konyhalány elkészítettem a köretet, a köményes főtt krumplit. Már mindenki farkas éhes volt, és a finom illatok csak fokozták az éhségünket. Végre fél 8-kor a konyhába került a bogrács, mellé a főtt krumpli (és némi tészta is marad az ebédről), mindenki kedvére szedett. Aztán szó szerint nekiestünk. Olyan, de olyan finom volt, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, mert persze nemcsak főtt krumpli volt mellé, hanem friss, ropogós héjú kenyér és savanyúság is. Fergetegesen jó vacsora volt. Biztosan nem kaptunk volna ilyen jót egy étteremben sem. Majd mindenki kétszer szedett :D!!
Hozzávalók: 5 kg-nál kicsit több marha lapocka, 10-12 fej kisebb hagyma, 1 nagy lecsó és kb. 1,5-2 db hegyes erős paprika, 2 db paradicsom, libazsír a bogrács kikenéséhez, olaj, 3 fehér kanál só, 2 kávéskanál őrölt kömény, 2 kávéskanál fokhagyma granulátum, 4-5 fehér kanál házi fűszerpaprika, kb. 2-3 teáskanálnyi csípős piros arany, kb. 2,5 dl cabernet sauvignon, 1-1,2 liter forró víz, így a végére jó sűrű szaftja lett.
