Egy kis tavaszi vitamin utánpótlás. Csak két személyre, Legkisebbikemnek és nekem, minden alapanyag a Lidl-ből.
Hozzávalók:
1 csomag hónapos retek, 2 szál újhagyma, fél kígyóuborka, 1 db hegyes
erős paprika, 1 db nagy fürtös paradicsom, 1 vastag virsli, 3-3
evőkanál tejföl és univer majonéz, 1 csipet só
A megmosott zöldségeket vékony szeletekre - negyed szeletekre vágtam. A
vastag virslit hosszában félbe vágva vékonyra szeleteltem és mikróban 1
percig főzem 1000 watton, majd azon forrón a darabolt zöldségekhez
kevertem. Ráraktam 3 evőkanál majonézt és 20 %-os tejfölt, csipet sóval
ízesítettem, elkevertem és már ehettem is a részem. Jól esett vacsorára.
A kacsapörkölt köreteként szolgáló főtt krumpliból maradt ki kb. 3
evőkanálnyi. Vacsorára ebből készítettem egy minimál töki pompost.
A krumplit összeturmixoltam kevés langyos vízzel, aztán instant élesztőt
szórtam bele egy csomaggal, hozzátettem egy kávéskanálnyi cukrot, majd
annyi finom lisztet, hogy se túl kemény, se túl lágy tésztát kapjak.
Csipetnyi sóval ízesítettem, majd egy löttyintésnyi olajjal tettem a
tésztát még kellemesebbé, aztán letakarva kelesztettem, míg kb.
duplájára nem kelt.
Akkor a sütőt légkeverésen 200 fokra melegítettem, egy nagyobb és egy
kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral, és a tésztát kézzel bele
nyújtottam a két tepsibe és beraktam elősülni.
Amíg sült a tészta vékony szeletekre vágtam egy fej hagymát, egy darab
füstölt szalonnát meg pár szeletke fokhagymás felvágottat, aztán durvára
reszeltem némi trappista sajtot is.
Az elősütött tésztákat megkentem tejföllel, megszórtam trappista
sajttal, elosztottam rajta a hagyma és szalonna szeleteket, fölvágottat
és visszatoltam a sütőbe. Rövid idő múlva isteni illatok szálltak ki a
sütőből. Nem mértem a sütési időt sem, amikor elég szépnek láttam a
pomposok színét, kivettem a sütőből. Legkisebbikem nagyon várta, hogy
ehessen belőle, és Vele együtt Barátnője és én is.
Bátran mondhatom, hogy ez a nem méricskélt, csak találomra készült
minimál töki pompos volt a legfinomabb, amit eddig készítettem. A tészta
olyan finom ropogós volt, amilyet még soha nem sikerült készítenem, és a
feltét is pont elég volt. A 10 szelet pomposból 3 szelet maradt.
Megállapítottuk, hogy Apának is nagyon ízlett volna.
A héten Legkisebbikemnek olyan ötlete támadt, hogy főzzünk valamilyen
pörköltet. Nem voltam ellene a gondolatnak, hát szétnéztem a
mélyhűtőben, miből készülhetne. Találtam is egy csomag alsó-felső
combot, az hogy milyen állatból származik elmosódott a zacskón. Mikró
olvasztó fokozatán gyorsan kiolvasztottam a húst, közben összevágtam a
hagymát-zöldpaprikát a pörkölt alaphoz és meg is dinszteltem, hogy
haladjak a főzéssel. Aztán kivettem a csomagot a mikróból, és csak akkor
láttam, hogy kettévágott kacsacombok vannak benne, 4-4 kisebb
alsó-felső comb. Még szerencse, hogy nem voltak zsírosak a húsok.
Gyorsan megmostam és a pörkölt alapra tettem őket. Sóztam, megszórtam
csípős fűszerpaprikával, elkevertem és felöntöttem kevés forró vízzel.
Lezártam a Zepter gyorsfőző fedőt és szokásos jelzések után 15 percig
főztem a kacsapörköltet, aztán félrehúztam és hagytam magától visszaesni
a főzőpálcát.
Amíg elkészült a pörkölt megtisztítottam néhány krumplit, és kockára vágva, pici só és víz hozzáadásával megfőztem.
Még soha nem készítettem kacsából pörköltet, kíváncsian fogtunk hozzá,
de örömmel tapasztaltuk, hogy nagyon finom. Kenyérrel tunkoltuk a
szaftját, és fokhagymás uborkát (vecsési savanyúság) ettünk hozzá.
Kétszer is jóllaktunk belőle a héten. Kár, hogy Apa már nem ehetett
velünk belőle :(
Hozzávalók:
1 fej felaprított hagyma, kevés hegyes-csípős paprika összevágva, 1
teáskanál kókuszzsír, vagy kevés olaj, 4-4 kacsa felső és alsó comb, 1
csapott fehér műa.kanál só, 2-3 fehér kanál csípős fűszerpaprika,
löttyintésnyi 100%-os paradicsomlé, kb. 4 dl forró víz
Hál' Istennek tegnap délután is átjöttek Legnagyobbikomék. Szeretem, ha
Ők is itt vannak, jó együtt lenni. Már csak Középsőm hiányzik, Vele
Skype-on tudjuk tartani a kapcsolatot, akár naponta többször is, és
mostanában már drága kis Unokáim is újra gyakrabban megcsörgetnek.
Már estébe hajlott az idő, amikor felvetődött, hogy jó lenne valami
édesség. Én nem voltam eddig édes szájú, de már én is valami édesség
után vágyódom napok óta. Mintha Apa ilyen irányú vágya bennem vert volna
tanyát. Az ebéd utáni pihenés alatt is azon gondolkodtam, hogy jó lenne
valami csokis-rumos-meggyes muffint sütni. Amikor este elmondtam ezt a
gyerekeknek egyből heves helyeselésbe kezdtek. Így gyorsan kerestem a
neten egy receptet, ITT
meg is találtam, és csak kicsit változtattam rajta. Beizzítottam a
sütőt, kikevertem a muffin masszáját, addig Legkisebbikem Barátnője
kibélelte a formát papírkapszlikkal, kiadagoltam, aztán pár perc alatt
meg is sült.
Ez volt az első sütőhasználat az új helyen, ez a sütő kicsit gyorsabban
süt, mint az én régi sütőm, ezért kicsit sültebb lett a muffinjaim
teteje, de nem történt túl nagy baj, amit az is bizonyít, hogy az utolsó
darabig gyorsan elfogytak nagy dicséretek közepette.
Amikor a masszáját kevertem, olyan illata volt, mint a kókuszgolyó
masszájának. A gyerekek is azt mondták amikor megkóstolták, hogy nagyon
hasonlít az íze a kókuszgolyóéra.
A margarint kikevertem a cukrokkal, beleütöttem két tojást, azzal is
tovább kevertem. Másik tálba szitáltam a kakaóport, lisztet, sütőport,
beletettem egy csipet sót, összekevertem a száraz anyagokat, majd a
nedves részhez kevertem. Nagyon száraz lett a massza, ezért tejjel
hígítottam.
A lecsepegtetett meggybefőttet megszórtam egy kevés liszttel és a masszába kevertem.
Már csak ki kellett adagolni - 12 muffin lett belőle, igaz jól tele
lettek a kapszlik a masszával, de nem folyt ki egy sem. 20 percig
sütöttem 180 fokra állított légkeveréses sütőben. Legközelebb csak 175
fokon sütöm, mert kicsit pirultabbak lettek, mint számítottam, de még
így sem okoztak csalódást.
Hosszú idő után rendes vasárnapi ebéd készült ma nálunk, igaz minden
kisebb mennyiségben. Csirkeaprólékból leves, két fél csirkemell filéből
rántott hús, sült krumpli, vegyes vágott savanyúság. Ami a mai ebéd
újdonsága volt, az a csibemájas rizs, amiben felhasználtam a csirkeaprólékban lévő két májat.
Ezekből készült:
1 pici fej hagyma felaprítva, kevés olaj, pici csipet só, 2
felkockázott csirkemáj, 1 főzőtasak (12,5 dkg paraboiled rizs), 1
kávéskanál csípős fűszerpaprika, 1-2 csipet majoránna, 2 kávéskanál
szárított petrezselyemzöld, 2-2,5 dl forró víz, 1/2 fehér kanál
ételízesítő, vagy só ízlés szerint, a végén 1-2 merőkanál csirkeleves
A felaprított hagymát kevés olajon megdinszteltem pici sóval, majd
ráraktam a felkockázott csibemájat, fehéredésig hevítettem, akkor a
főzőtasakból rászórtam a rizst. Kicsit pirítottam, aztán megszórtam
fűszerpaprikával, majoránnával, szárított petrezselyemzölddel,
ételízesítővel, elkevertem és felöntöttem forró vízzel. kb. 15-16 perc
főzés után félrehúztam és fedő alatt állni hagytam. Nagyon száraz lett a
rizs, ezért tálalás előtt még 2 kis merőkanál csirkelevessel locsoltam
meg, hogy szaftosabb legyen. A sült krumpli mellett kellemes körete volt
a rántott csirkemellnek.
Az utóbbi időben nem sok minden történt a konyhámban. Jóformán semmi.
Néhány napig Középsőm főzött ránk, miután hazarepült Angliából az Apja
búcsúztatására, mert Párom elvesztése elvette minden erőmet, és főzés
iránti érdeklődésemet. Azóta is csupán háromszor-négyszer főztem. Az
egyik alkalom volt, amikor a búcsúztatás napjára ebédet készítettünk a
családnak a Lányokkal (fiaim barátnőivel). De Legkisebbikem valamelyik
nap - amikor Apáról beszélgettünk, és arról, hogy milyen jó volt Neki
főzni, Vele együtt enni, mert imádta a főztömet - megjegyezte, hogy Ő
is pont úgy szereti a főztömet és pont úgy szeret enni, mint Apa
szeretett, az Ő kedvéért is főzhetnék.
Be kell látnom, hogy nem ehetünk ezentúl mindig hideget, meg rendelt
pizzát - ami azért néha jól jön - pl. a költözködés "hórukkjában".
Így tegnap főztem. Ötlet és más alapanyag híján egy kis tésztát, amihez a
mártás az itthon található csípős szalámival és kissé már
megereszkedett zöldségekkel készült.
Evés előtt elővettem a fényképezőgépet is, és újra megörökítettem a
tányérom tartalmát, mint néhány hete, amikor még együtt voltunk...
A mártáshoz ezeket használtam:
1 teáskanál kókuszzsír, 1 kis fej felaprított hagyma, 3 gerezd
felaprított fokhagyma (a csírája nélkül), 1 piros húsú paprika, 2 hegyes
csípős paprika magház felöli része, 2 tojásparadicsom - ezek is apróra
vágva, 12-13 szelet csípős szalámi vékony csíkokra vágva, 2 pohár 100
%-os paradicsomlé, pici só, oregánó, bazsalikom, pár csepp folyékony
édesítőszer.
Az összevágott zöldségeket a kókuszzsíron egyszerre dinsztelni kezdtem.
Amikor összeestek kicsit hozzáraktam a csípős szalámit és tovább
pirítottam, majd felöntöttem paradicsomlével, fűszereztem, forrás után
pár percig főztem, míg szép sűrű mártást kaptam.
Zepter módszerrel megfőzött tagliatellével tálaltam. A tetejére durvára
reszelt sajtot tettünk. Egyszerű, gyors és mégis finom volt.
December végén Apa megfázott, köhögött kicsit. 30-án elment az orvoshoz,
hogy az új évre meggyógyuljon. Januárban még legalább kétszer ment
vissza az orvoshoz, hogy nem akar elmúlni a köhögése. Mindig kapott
gyógyszert, amit be is szedett, de röntgenre nem küldte el az orvos.Február 1-én kezdődött el az a betegség, ami az életünket végül
drasztikusan és végérvényesen megváltoztatta. Apa délelőtt még
teniszezett, aztán ebédet vitt Édesanyjának egy szolnoki kórházba. Drága
jó Mamát kb. 2 hete műtötték.
Este 6 körül ért haza. Vacsiztunk, aztán tévéztünk. Később panaszkodott,
hogy nem érzi jól magát, olyan, mintha letaglózták volna, minden tagja
fájt.
Éjjel sem volt jól. De akkor már Legkisebbikem és én is rosszul voltunk.
Mivel másnapra sem javult a helyzet, mindannyian elmentünk a
háziorvoshoz. Apa kérte, hogy mihamarabb mehessen, hát Ő korábbra kapott
időpontot. Hamarosan hazaért egy antibiotikum és egy Erigon szirup
recepttel. Röntgen beutalót még ekkor sem kapott. Kérdeztem mit mondott
az orvos. Erre csak annyit válaszolt, hogy a doktornő szerint lejjebb
húzódott a fertőzés. (Később Legkisebbikemnél kezdődő tüdőgyulladást,
nálam hörghurutot diagnosztizált az orvos.) Este és aztán egész héten
rosszul voltunk belázasodtunk, köhögtünk, gyengék voltunk, de szedtük az
orvos által előírt gyógyszert és feküdtünk. Nem volt kedvünk enni, így
nem is főztem. Kétféle leves volt a hűtőben, azokat ettük meg az első
napokban. Amikor elfogyott, 3 perces smack levest készítettem. Nem
kívántunk semmit. Apa mandarint és narancsot eszegetett inkább, vagy egy
kis pirítóst. Ittuk a kakukkfű és hársfavirág teát sok citrommal,
mézzel. Csütörtökön főztem először azon a héten egy kis csirkepörköltet,
arra gondoltam, hogy egy tartalmasabb ételtől majd újra erőre kapunk,
de alig bírtunk enni belőle. Péntekre Apa még rosszabbul lett,
könyörögtem, hogy szerezzünk valahonnan röntgen beutalót. Felhívta a
háziorvost, aki írt egy röntgen beutalót, de közben egy Ismerősünk
segítségével fogadta Deszken a Szanatórium Főorvos Asszonya, aki azonnal
az SBO-ra (sürgősségire) küldte mentővel.
Péntek délután Legkisebbikemmel mi is visszamentünk ellenőrzésre,
elmondtam a háziorvosnak, hogy a Férjem már az SBO-n van, a doktornő
erre engem is a sürgősségire utalt röntgenre, vérvételre, mert nem szűnt
az én köhögésem sem. Közben Apát már lélegeztetni kellett az SBO-n. Mi
délután negyed 6-tól éjjel negyed 3-ig vártuk hogy az én eredményeim is
meglegyenek. Közben Apát áttolták az intenzív osztályra, mert nem tudták
másképp megoldani a megfelelő lélegeztetését. Engem épp az orvos
vizsgált, amikor megcsörrent a telefonom, Apa hívott az intenzív
osztályról, azon aggódva, hogy én hogy vagyok és nyugtatgatva, hogy Ő
már jobban van. Miután meglettek a vizsgálati eredmények,
megállapították, hogy nincs komoly baj a tüdőmmel és a vérképem is
rendben van, meg Apa is azt mondta hogy jobban van, így kissé
megnyugodva hazamentünk. Másnap az első dolgom azt volt, hogy hívjam az
intenzív osztályt. A nővérke nagyon aranyos volt, mondta, hogy Apa épp
sms-t próbál írni, mert szeretné, hogy mandarint és narancsot vigyünk be
Neki. Gyorsan pakoltam a gyümölcsöt, meg ami még kellett, és küldtem
Apának a csomagot Legkisebbikemmel, aki Rövid idő múlva zokogva hívott,
hogy Apát el kell altatni, és intubálni kell, mert nem tudják
kellőképpen lélegeztetni. Megint hívtam az intenzív osztályt és
megkérdeztem, bemehetek-e egy pillanatra, mielőtt elaltatják. Azt
mondták, ha nagyon sietek, akkor igen. Hát Legkisebbikemmel berohantunk.
Kötényt kaptam és szájmaszkot, és bemehettem Apához egy pillanatra. Már
négyen-öten álltak körülötte, és azt várták, hogy váltsunk egy-két szót
az altatás és intubálás előtt. Rossz érzés fogott el, amikor átadták a
karikagyűrűjét. Az arcán maszk volt, és úgy nézett rám, mintha
bocsánatot akart volna kérni valamiért. Megsimogattam és mondtam Neki,
hogy nincs semmi baj, alszik egy kicsit, aztán mire felébred minden
rendben lesz. Ekkor kitessékeltek, hogy elkezdhessék a beavatkozást.
Leültünk az intenzív osztály előtt, és vártunk. Hamarosan minden
holmiját kihozták a nővérek, és elmondták, hogy túl van az altatáson,
már lélegeztetik. Ez valamikor kora délután volt, talán fél 1-kor, de
nem tudom pontosan, mert az aggodalomtól majd megőrültem. Este 6 körül
telefonáltam, hogy hogy van a Férjem. Sajnos rossz híreket kaptunk, amit
nem részleteznék. 9 körül újra telefonáltam, akkor már kicsit jobbnak
tűnt a helyzet. És elkezdődött az a két hét, amit az ellenségemnek sem
kívánok. Reggel 7-kor, 10-kor, du. 1-kor, 4-kor, este 7-kor
telefonáltam, hogy hogy van a Férjem. Amikor lehetett be is mentem
hozzá, pár percet Vele tölthettem, olyankor személyesen is tudtam
orvossal beszélni. Volt hogy jó híreket kaptunk, volt hogy rosszakat. A
gyomrom minden telefon és látogatás előtt görcsbe rándult. az egyéb
tüneteket nem részletezném. A kapott híreket aztán megosztottam a
családdal. A két hét alatt mindössze kétszer-háromszor főztem, amikor
jobb híreket kaptunk. A hétvégeken Sógornőm látott el bennünket főtt
étellel, hogy ne csak pár falat hideget együnk. Február 21-én szombaton
végre jó híreket kaptunk, amikor Sógornőmmel együtt mentünk be
látogatóba Apához. Akkor már 2-3 napja nem kapott altatót, lement a
láza, és úgy nézett ki, hogy sikerült legyűrnie a fertőzést, azt vártuk,
hogy mikor ébred fel. Kissé megnyugodva mentünk haza, örült az egész
család a jó híreknek.
A sok izgalomtól kimerülve már 10 körül lefeküdtem. Hajnali 3:16-kor
csöngött a telefon, hogy Apa nagyon rosszul van, a láza megint fölment,
de most extrém magas, 40,5 fok, nem tudják tartani a vérnyomását,
összeomlik a keringése, úgy tűnik nem tudják megmenteni. Ha el akarunk
búcsúzni Tőle, menjünk azonnal a klinikára. Az ágy szélén ülve
reszketve hívtam a szomszéd szobában alvó Legkisebbikemet. Aztán
felhívtuk az intenzív osztályt, hogy tényleg igaz ez a rémálom? Sajnos
megerősítették, hogy igen. Akkor Legnagyobbikomat is értesítettük,
kocsiba ültünk és mindannyian berohantunk az intenzív osztályra. A
gyerekek ekkor szembesültek vele, hogy az Apjuk milyen súlyos
állapotban van, mert addig rajtam kívül csak
Sógornőm látta. Amikor odaértünk Drágám vérnyomása már csak 30/27 volt,
de szíve még gyorsan vert. A fiúk és én is az ágya körül álltunk, hol
jobbról, hol balról próbáltunk közel kerülni Hozzá. Kérleltük, hogy
maradjon velünk, ne hagyjon itt minket. Imádkoztunk is, de minden hiába
volt. Apa vérnyomása egyre lejjebb és lejjebb esett, aztán a szívverése
is leállt. Ott ültem mellette, fogtam a kezét és sírtam. Nem akartam
elhinni, hogy ez a drága, életerős, sportos, tervekkel teli Férfi,
életem Szerelme nincs többé. Úgy ment el, hogy egy pillanatra sem tért
magához az elaltatása óta, így elköszönni sem tudtunk egymástól. Az
orvos részvétét fejezte ki, és megengedte, hogy kicsit még Vele
maradjak. Amikor percek múlva felálltam és az arcára pillantottam,
megdöbbenve láttam, hogy könny van a szemében. Magam felé fordítottam a
fejét, és a könny kicsordult a szeméből. Mintha Ő is sírt volna, hogy
itt kellett hagynia bennünket. Ígéretet tettem Neki, hogy nem temetjük
el, hazavisszük és újra együtt leszünk, amíg élek. Alig bírtam magam
kivonszolni az intenzív osztályról. Úgy éreztem, mintha mázsás súly
nyomná a vállam. És csak az kongott a fejemben, hogy Apa nincs többé,
meghalt. Felfoghatatlan, hogy három hete még boldogok voltunk, most meg
halott. Felhívtuk a családot a borzalmas hírrel, ami mindenkit
letaglózott. Lassan kijöttünk a klinikáról és vánszorogva mentünk a
kocsiig. Egész nap csak ültünk otthon némán, vagy halkan Apáról
beszélgetve, állandóan sírtunk, és nem tudtuk felfogni a
megváltozhatatlant, hogy nincs többé. Ennek már tíz napja, de még
mindig nem tudjuk elhinni, hogy ez a XXI. században megtörténhetett.
Hogy egy parányi vírus legyőzhette az én életerős Drágámat, az orvosok
minden erőfeszítése ellenére. A múlt héten Középsőm is hazarepült
Angliából, hogy együtt legyen a család. Ma megtartottuk a búcsúztatóját.
Sokan ismerték, tisztelték, szerették. Sokan eljöttek, hogy
elbúcsúzzanak Tőle. A búcsúztató után hazahoztuk az urnáját. Újra együtt
a család. Ha testi valójában nincs is velünk, úgy hiszem a lelke itt
maradt és továbbra is vigyáz ránk, mint eddig.