2015. március 30., hétfő

Tavaszi saláta vastag virslivel, majonézzel-tejföllel

Egy kis tavaszi vitamin utánpótlás. Csak két személyre, Legkisebbikemnek és nekem, minden alapanyag a Lidl-ből.
Hozzávalók: 
1 csomag hónapos retek, 2 szál újhagyma, fél kígyóuborka, 1 db hegyes erős paprika, 1 db nagy fürtös paradicsom, 1 vastag virsli, 3-3 evőkanál tejföl és univer majonéz, 1 csipet só
A megmosott zöldségeket vékony szeletekre - negyed szeletekre vágtam. A vastag virslit hosszában félbe vágva vékonyra szeleteltem és mikróban 1 percig főzem 1000 watton, majd azon forrón a darabolt zöldségekhez kevertem. Ráraktam 3 evőkanál majonézt és 20 %-os tejfölt, csipet sóval ízesítettem, elkevertem és már ehettem is a részem. Jól esett vacsorára.

2015. március 28., szombat

Minimál töki pompos


A kacsapörkölt köreteként szolgáló főtt krumpliból maradt ki kb. 3 evőkanálnyi. Vacsorára ebből készítettem egy minimál töki pompost.
A krumplit összeturmixoltam kevés langyos vízzel, aztán instant élesztőt szórtam bele egy csomaggal, hozzátettem egy kávéskanálnyi cukrot, majd annyi finom lisztet, hogy se túl kemény, se túl lágy tésztát kapjak. Csipetnyi sóval ízesítettem, majd egy löttyintésnyi olajjal tettem a tésztát még kellemesebbé, aztán letakarva kelesztettem, míg kb. duplájára nem kelt.
Akkor a sütőt légkeverésen 200 fokra melegítettem, egy nagyobb és egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral, és a tésztát kézzel bele nyújtottam a két tepsibe és beraktam elősülni.
Amíg sült a tészta vékony szeletekre vágtam egy fej hagymát, egy darab füstölt szalonnát meg pár szeletke fokhagymás felvágottat, aztán durvára reszeltem némi trappista sajtot is. 
Az elősütött tésztákat megkentem tejföllel, megszórtam trappista sajttal, elosztottam rajta a hagyma és szalonna szeleteket, fölvágottat és visszatoltam a sütőbe. Rövid idő múlva isteni illatok szálltak ki a sütőből. Nem mértem a sütési időt sem, amikor elég szépnek láttam a pomposok színét, kivettem a sütőből. Legkisebbikem nagyon várta, hogy ehessen belőle, és Vele együtt Barátnője és én is. 
Bátran mondhatom, hogy ez a nem méricskélt, csak találomra készült minimál töki pompos volt a legfinomabb, amit eddig készítettem. A tészta olyan finom ropogós volt, amilyet még soha nem sikerült készítenem, és a feltét is pont elég volt. A 10 szelet pomposból 3 szelet maradt. Megállapítottuk, hogy Apának is nagyon ízlett volna. 

Kacsapörkölt


A héten Legkisebbikemnek olyan ötlete támadt, hogy főzzünk valamilyen pörköltet. Nem voltam ellene a gondolatnak, hát szétnéztem a mélyhűtőben, miből készülhetne. Találtam is egy csomag alsó-felső combot, az hogy milyen állatból származik elmosódott a zacskón. Mikró olvasztó fokozatán gyorsan kiolvasztottam a húst, közben összevágtam a hagymát-zöldpaprikát a pörkölt alaphoz és meg is dinszteltem, hogy haladjak a főzéssel. Aztán kivettem a csomagot a mikróból, és csak akkor láttam, hogy kettévágott kacsacombok vannak benne, 4-4 kisebb alsó-felső comb. Még szerencse, hogy nem voltak zsírosak a húsok. Gyorsan megmostam és a pörkölt alapra tettem őket. Sóztam, megszórtam csípős fűszerpaprikával, elkevertem és felöntöttem kevés forró vízzel. Lezártam a Zepter gyorsfőző fedőt és szokásos jelzések után 15 percig főztem a kacsapörköltet, aztán félrehúztam és hagytam magától visszaesni a főzőpálcát.
Amíg elkészült a pörkölt megtisztítottam néhány krumplit, és kockára vágva, pici só és víz hozzáadásával megfőztem. 
Még soha nem készítettem kacsából pörköltet, kíváncsian fogtunk hozzá, de örömmel tapasztaltuk, hogy nagyon finom. Kenyérrel tunkoltuk a szaftját, és fokhagymás uborkát (vecsési savanyúság) ettünk hozzá. Kétszer is jóllaktunk belőle a héten.  Kár, hogy Apa már nem ehetett velünk belőle :(
Hozzávalók: 
1 fej felaprított hagyma, kevés hegyes-csípős paprika összevágva, 1 teáskanál kókuszzsír, vagy kevés olaj,  4-4 kacsa felső és alsó comb, 1 csapott fehér műa.kanál só, 2-3 fehér kanál  csípős fűszerpaprika, löttyintésnyi 100%-os paradicsomlé, kb. 4 dl forró víz

2015. március 23., hétfő

Kakaós-"rumos"-meggyes muffin


Hál' Istennek tegnap délután is átjöttek Legnagyobbikomék. Szeretem, ha Ők is itt vannak, jó együtt lenni. Már csak Középsőm hiányzik, Vele Skype-on tudjuk tartani a kapcsolatot, akár naponta többször is, és mostanában már drága kis Unokáim is újra gyakrabban megcsörgetnek.
Már estébe hajlott az idő, amikor felvetődött, hogy jó lenne valami édesség. Én nem voltam eddig édes szájú, de már én is valami édesség után vágyódom napok óta. Mintha Apa ilyen irányú vágya bennem vert volna tanyát. Az ebéd utáni pihenés alatt is azon gondolkodtam, hogy jó lenne valami csokis-rumos-meggyes muffint sütni. Amikor este elmondtam ezt a gyerekeknek egyből heves helyeselésbe kezdtek. Így gyorsan kerestem a neten egy receptet, ITT meg is találtam, és csak kicsit változtattam rajta. Beizzítottam a sütőt, kikevertem a muffin masszáját, addig Legkisebbikem Barátnője kibélelte a formát papírkapszlikkal, kiadagoltam, aztán pár perc alatt meg is sült.
Ez volt az első sütőhasználat az új helyen, ez a sütő kicsit gyorsabban süt, mint az én régi sütőm, ezért kicsit sültebb lett a muffinjaim teteje, de nem történt túl nagy baj, amit az is bizonyít, hogy az utolsó darabig gyorsan elfogytak nagy dicséretek közepette.
Amikor a masszáját kevertem, olyan illata volt, mint a kókuszgolyó masszájának. A gyerekek is azt mondták amikor megkóstolták, hogy nagyon hasonlít az íze a kókuszgolyóéra. 
Hozzávalók:
- 12 dkg Rama margarin, 15 dkg kristály cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 egész nyers tojás, 1,5 evőkanál rumaroma
- 2,5 dkg holland kakaópor (cukrozatlan), 17,5 dkg finom liszt, 1/2 csomag sütőpor, 1 csipet só, 
- 1,25 dl tej, 
- 25 dkg lecsepegtetett magozott meggybefőtt, pici liszt

A margarint kikevertem a cukrokkal, beleütöttem két tojást, azzal is tovább kevertem. Másik tálba szitáltam a kakaóport, lisztet, sütőport, beletettem egy csipet sót, összekevertem a száraz anyagokat, majd a nedves részhez kevertem. Nagyon száraz lett a massza, ezért tejjel hígítottam.
A lecsepegtetett meggybefőttet megszórtam egy kevés liszttel és a masszába kevertem.
Már csak ki kellett adagolni - 12 muffin lett belőle, igaz jól tele lettek a kapszlik a masszával, de nem folyt ki egy sem. 20 percig sütöttem 180 fokra állított légkeveréses sütőben. Legközelebb csak 175 fokon sütöm, mert kicsit pirultabbak lettek, mint számítottam, de még így sem okoztak csalódást.

2015. március 22., vasárnap

Csibemájas rizs (köret)


Hosszú idő után rendes vasárnapi ebéd készült ma nálunk, igaz minden kisebb mennyiségben. Csirkeaprólékból leves, két fél csirkemell filéből rántott hús, sült krumpli, vegyes vágott savanyúság. Ami a mai ebéd újdonsága volt, az a csibemájas rizs, amiben felhasználtam a csirkeaprólékban lévő két májat.
Ezekből készült:
1 pici fej hagyma felaprítva, kevés olaj, pici csipet só, 2 felkockázott csirkemáj, 1 főzőtasak (12,5 dkg paraboiled rizs), 1 kávéskanál csípős fűszerpaprika, 1-2 csipet majoránna, 2 kávéskanál szárított petrezselyemzöld, 2-2,5 dl forró víz, 1/2 fehér kanál ételízesítő, vagy só ízlés szerint, a végén 1-2 merőkanál csirkeleves
A felaprított hagymát kevés olajon megdinszteltem pici sóval, majd ráraktam a felkockázott csibemájat, fehéredésig hevítettem, akkor a főzőtasakból rászórtam a rizst. Kicsit pirítottam, aztán megszórtam fűszerpaprikával, majoránnával, szárított petrezselyemzölddel, ételízesítővel, elkevertem és felöntöttem forró vízzel. kb. 15-16 perc főzés után félrehúztam és fedő alatt állni hagytam. Nagyon száraz lett a rizs, ezért tálalás előtt még 2 kis merőkanál csirkelevessel locsoltam meg, hogy szaftosabb legyen. A sült krumpli mellett kellemes körete volt a rántott csirkemellnek.

2015. március 21., szombat

Csípős szalámis mártás tagliatellével


Az utóbbi időben nem sok minden történt a konyhámban. Jóformán semmi. Néhány napig Középsőm főzött ránk, miután hazarepült Angliából az Apja búcsúztatására, mert Párom elvesztése elvette minden erőmet, és főzés iránti érdeklődésemet. Azóta is csupán háromszor-négyszer főztem. Az egyik alkalom volt, amikor a búcsúztatás napjára ebédet készítettünk a családnak a Lányokkal (fiaim barátnőivel).  De Legkisebbikem valamelyik nap - amikor Apáról beszélgettünk, és arról, hogy milyen jó volt Neki főzni, Vele együtt enni, mert imádta a főztömet  -  megjegyezte, hogy Ő is pont úgy szereti a főztömet és pont úgy szeret enni, mint Apa szeretett, az Ő kedvéért is főzhetnék.
Be kell látnom, hogy nem ehetünk ezentúl mindig hideget, meg rendelt pizzát - ami azért néha jól jön - pl. a  költözködés "hórukkjában".
Így tegnap főztem. Ötlet és más alapanyag híján egy kis tésztát, amihez a mártás az itthon található csípős szalámival és  kissé már megereszkedett  zöldségekkel készült.
Evés előtt elővettem a fényképezőgépet is, és újra megörökítettem a tányérom tartalmát, mint néhány hete, amikor még együtt voltunk...

A mártáshoz ezeket használtam:
1 teáskanál kókuszzsír, 1 kis fej felaprított hagyma, 3 gerezd felaprított fokhagyma (a csírája nélkül), 1 piros húsú paprika, 2 hegyes csípős paprika magház felöli része, 2 tojásparadicsom - ezek is apróra vágva, 12-13 szelet csípős szalámi vékony csíkokra vágva, 2 pohár 100 %-os paradicsomlé,  pici só, oregánó, bazsalikom, pár csepp folyékony édesítőszer. 

Az összevágott zöldségeket a kókuszzsíron egyszerre dinsztelni kezdtem. Amikor összeestek kicsit hozzáraktam a csípős szalámit és tovább pirítottam, majd felöntöttem paradicsomlével, fűszereztem, forrás után pár percig főztem, míg szép sűrű mártást kaptam.
Zepter módszerrel megfőzött tagliatellével tálaltam. A tetejére durvára reszelt sajtot tettünk. Egyszerű, gyors és mégis finom volt.

2015. március 8., vasárnap

Köszönet mindenért

Drága jó Páromnak, életem Szerelmének köszönet mindenért, a sok szép boldog évért


Köszönet mindenért, amihez kezed ért -
és a halálig tartó szerelmedért 



2015. március 5., csütörtök

Három hét, ami végleg megváltoztatta az életünket



December végén Apa megfázott, köhögött kicsit. 30-án elment az orvoshoz, hogy az új évre meggyógyuljon. Januárban még legalább kétszer ment vissza az orvoshoz, hogy nem akar elmúlni a köhögése. Mindig kapott gyógyszert, amit be is szedett, de röntgenre nem küldte el az orvos.Február 1-én kezdődött el az a betegség, ami az életünket végül drasztikusan és végérvényesen megváltoztatta. Apa délelőtt még teniszezett, aztán ebédet vitt Édesanyjának egy szolnoki kórházba. Drága jó Mamát kb. 2 hete műtötték.
Este 6 körül ért haza. Vacsiztunk, aztán tévéztünk. Később panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, olyan, mintha letaglózták volna, minden tagja fájt. 
Éjjel sem volt jól. De akkor már Legkisebbikem és én is rosszul voltunk. Mivel másnapra sem javult a helyzet, mindannyian elmentünk a háziorvoshoz. Apa kérte, hogy mihamarabb mehessen, hát Ő korábbra kapott időpontot. Hamarosan hazaért egy antibiotikum és egy Erigon szirup recepttel. Röntgen beutalót még ekkor sem kapott. Kérdeztem mit mondott az orvos. Erre csak annyit válaszolt, hogy a doktornő szerint lejjebb húzódott a fertőzés. (Később Legkisebbikemnél kezdődő tüdőgyulladást, nálam hörghurutot diagnosztizált az orvos.) Este és aztán egész héten rosszul voltunk belázasodtunk, köhögtünk, gyengék voltunk, de szedtük az orvos által előírt gyógyszert és feküdtünk. Nem volt kedvünk enni, így nem is főztem. Kétféle leves volt a hűtőben, azokat ettük meg az első napokban. Amikor elfogyott, 3 perces smack levest készítettem. Nem kívántunk semmit. Apa mandarint és narancsot eszegetett inkább, vagy egy kis pirítóst. Ittuk a kakukkfű és hársfavirág teát sok citrommal, mézzel. Csütörtökön főztem először azon a héten egy kis csirkepörköltet, arra gondoltam, hogy egy tartalmasabb ételtől majd újra erőre kapunk, de alig bírtunk enni belőle. Péntekre Apa még rosszabbul lett, könyörögtem, hogy szerezzünk valahonnan röntgen beutalót. Felhívta a háziorvost, aki írt egy röntgen beutalót, de közben egy Ismerősünk segítségével fogadta Deszken a Szanatórium Főorvos Asszonya, aki azonnal az SBO-ra  (sürgősségire) küldte mentővel.
Péntek délután Legkisebbikemmel mi is visszamentünk ellenőrzésre, elmondtam a háziorvosnak, hogy a Férjem már az SBO-n van, a doktornő erre engem is a sürgősségire utalt röntgenre, vérvételre, mert nem szűnt az én köhögésem sem. Közben Apát már lélegeztetni kellett az SBO-n. Mi délután negyed 6-tól éjjel negyed 3-ig vártuk hogy az én eredményeim is meglegyenek. Közben Apát áttolták az intenzív osztályra, mert nem tudták másképp megoldani a megfelelő lélegeztetését. Engem épp az orvos vizsgált, amikor megcsörrent a telefonom, Apa hívott az intenzív osztályról, azon aggódva, hogy én hogy vagyok és nyugtatgatva, hogy Ő már jobban van. Miután meglettek a vizsgálati eredmények, megállapították, hogy nincs komoly baj a tüdőmmel és a vérképem is rendben van, meg Apa is azt mondta hogy jobban van, így kissé megnyugodva hazamentünk. Másnap az első dolgom azt volt, hogy hívjam az intenzív osztályt. A nővérke nagyon aranyos volt, mondta, hogy Apa épp sms-t próbál írni, mert szeretné, hogy mandarint és narancsot vigyünk be Neki. Gyorsan pakoltam a gyümölcsöt, meg ami még kellett, és küldtem Apának a csomagot Legkisebbikemmel, aki  Rövid idő múlva zokogva hívott, hogy Apát el kell altatni, és intubálni kell, mert nem tudják kellőképpen lélegeztetni. Megint hívtam az intenzív osztályt és megkérdeztem, bemehetek-e egy pillanatra, mielőtt elaltatják. Azt mondták, ha nagyon sietek, akkor igen. Hát Legkisebbikemmel berohantunk. Kötényt kaptam és szájmaszkot, és bemehettem Apához egy pillanatra. Már négyen-öten álltak körülötte, és azt várták, hogy váltsunk egy-két szót az altatás és intubálás előtt. Rossz érzés fogott el, amikor átadták a karikagyűrűjét. Az arcán maszk volt, és úgy nézett rám, mintha bocsánatot akart volna kérni valamiért. Megsimogattam és mondtam Neki, hogy nincs semmi baj, alszik egy kicsit, aztán mire felébred minden rendben lesz. Ekkor kitessékeltek, hogy elkezdhessék a beavatkozást. Leültünk az intenzív osztály előtt, és vártunk. Hamarosan minden holmiját kihozták a nővérek, és elmondták, hogy túl van az altatáson, már lélegeztetik. Ez valamikor kora délután volt, talán fél 1-kor, de nem tudom pontosan, mert az aggodalomtól majd megőrültem. Este 6 körül telefonáltam, hogy hogy van a Férjem. Sajnos rossz híreket kaptunk, amit nem részleteznék. 9 körül újra telefonáltam, akkor már kicsit jobbnak tűnt a helyzet. És elkezdődött az a két hét, amit az ellenségemnek sem kívánok. Reggel 7-kor, 10-kor, du. 1-kor, 4-kor, este 7-kor telefonáltam, hogy hogy van a Férjem. Amikor lehetett be is mentem hozzá, pár percet Vele tölthettem, olyankor személyesen is tudtam orvossal beszélni. Volt hogy jó híreket kaptunk, volt hogy rosszakat. A gyomrom minden telefon és látogatás előtt görcsbe rándult. az egyéb tüneteket nem részletezném. A kapott híreket aztán megosztottam a családdal. A két hét alatt mindössze kétszer-háromszor főztem, amikor jobb híreket kaptunk. A hétvégeken Sógornőm látott el bennünket főtt étellel, hogy ne csak pár falat hideget együnk. Február 21-én szombaton végre jó híreket kaptunk, amikor Sógornőmmel együtt mentünk be látogatóba Apához. Akkor már 2-3 napja nem kapott altatót, lement a láza, és úgy nézett ki, hogy sikerült legyűrnie a fertőzést, azt vártuk, hogy mikor ébred fel. Kissé megnyugodva mentünk haza, örült az egész család a jó híreknek. 
A sok izgalomtól kimerülve már 10 körül lefeküdtem. Hajnali 3:16-kor csöngött a telefon, hogy Apa nagyon rosszul van, a láza megint fölment, de most extrém magas, 40,5 fok, nem tudják tartani a vérnyomását, összeomlik a keringése, úgy tűnik nem tudják megmenteni. Ha el akarunk búcsúzni Tőle, menjünk azonnal a klinikára.  Az ágy szélén ülve reszketve hívtam a szomszéd szobában alvó Legkisebbikemet. Aztán felhívtuk az intenzív osztályt, hogy tényleg igaz ez a rémálom? Sajnos megerősítették, hogy igen. Akkor Legnagyobbikomat is értesítettük, kocsiba ültünk és mindannyian berohantunk az intenzív osztályra. A gyerekek ekkor szembesültek vele, hogy az Apjuk milyen súlyos állapotban van, mert addig rajtam kívül csak Sógornőm látta. Amikor odaértünk Drágám vérnyomása már csak 30/27 volt, de szíve még gyorsan vert. A fiúk és én is az ágya körül álltunk, hol jobbról, hol balról próbáltunk közel kerülni Hozzá. Kérleltük, hogy maradjon velünk, ne hagyjon itt minket. Imádkoztunk is, de minden hiába volt. Apa vérnyomása egyre lejjebb és lejjebb esett, aztán a szívverése is leállt.  Ott ültem mellette, fogtam a kezét és sírtam. Nem akartam elhinni, hogy ez a drága, életerős, sportos, tervekkel teli Férfi, életem Szerelme nincs többé. Úgy ment el, hogy egy pillanatra sem tért magához az elaltatása óta, így elköszönni sem tudtunk egymástól. Az orvos részvétét fejezte ki, és megengedte, hogy kicsit még Vele maradjak. Amikor percek múlva felálltam és az arcára pillantottam, megdöbbenve láttam, hogy könny van a szemében. Magam felé fordítottam a fejét, és a könny kicsordult a szeméből. Mintha Ő is sírt volna, hogy itt kellett hagynia bennünket. Ígéretet tettem Neki, hogy nem temetjük el, hazavisszük és újra együtt leszünk, amíg élek. Alig bírtam magam kivonszolni az intenzív osztályról. Úgy éreztem, mintha mázsás súly nyomná a vállam. És csak az kongott a fejemben, hogy Apa nincs többé, meghalt. Felfoghatatlan, hogy három hete még boldogok voltunk, most meg halott. Felhívtuk a családot a borzalmas hírrel, ami mindenkit letaglózott. Lassan kijöttünk a klinikáról és vánszorogva mentünk a kocsiig. Egész nap csak ültünk otthon némán, vagy halkan Apáról beszélgetve, állandóan sírtunk, és nem tudtuk felfogni a megváltozhatatlant, hogy nincs többé.  Ennek már tíz napja, de még mindig nem tudjuk elhinni, hogy ez a XXI. században megtörténhetett. Hogy egy parányi vírus legyőzhette az én életerős Drágámat, az orvosok minden erőfeszítése ellenére. A múlt héten Középsőm is hazarepült Angliából, hogy együtt legyen a család. Ma megtartottuk a búcsúztatóját. Sokan ismerték, tisztelték, szerették. Sokan eljöttek, hogy elbúcsúzzanak Tőle. A búcsúztató után hazahoztuk az urnáját. Újra együtt a család. Ha testi valójában nincs is velünk, úgy hiszem a lelke itt maradt és továbbra is vigyáz ránk, mint eddig.




                                              Férjem búcsúdala - Presser Gábor: Elfáradt dal