2015. június 25., csütörtök

Vajas-tejfölös-sajtos pogácsa

Napok óta pogácsát vagyok ehetnék. Vettem is a Tescoban tepertős pogácsát, meg is ettem, mégis maradt a "de jó lenne egy kis pogácsa" érzés. Biztos a hideg miatt. Tegnap aztán úgy lehűlt az idő, hogy direkt jól esett a sütőt bekapcsolni. A neten találtam egy jónak tűnő pogácsa receptet ITT, (köszönet érte) ez volt az alapja a pogácsámnak. Eltérés csak annyi volt, hogy nem friss, hanem instant élesztővel dolgoztam, a tetejét tejföllel kentem meg és megszórtam reszelt sajttal.
Hozzávalók: 
80 dkg finom liszt, 3 fehér kanál só, 1 teáskanál cukor, 2 cs instant élesztő, 25 dkg Rama margarin, majdnem 3/4 pohár nagypoharas 20%-os tejföl,  2 db tojás, kevés tej, ezt nem mértem, annyi, hogy a tészta kellemes állagú legyen. A pogácsák tetejének megkenéséhez kevés tejföl, rá ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajt - de el is maradhat.
A lisztet nagy tálba mértem. Beletettem a sót és a cukrot, villával jól elkevertem. Beleszórtam az instant élesztőt, azt is jól elkevertem villával. Apró darabokban hozzáadtam a margarint, hozzákanalaztam a tejfölt, beleütöttem a tojást és elkezdtem összeállítani a tésztát. A tejet apránként adtam hozzá, míg a tészta megfelelő kellemes állagú lett, se túl száraz, se túl nedves. Amikor rendesen összeállt, lisztezett tiszta lapon átdagasztottam kicsit, majd a tálba visszatéve és folpackkal letakarva a sütő lenyitott ajtaján kelni hagytam 20 percig (a sütőt 50 fokra állítottam). 20 perc után kinyújtottam és meghajtogattam, a felőlem lévő oldalt (kb a tészta 1/3 részénél) behajtottam a középső harmadra, majd a távolabbi harmadot rá, aztán a bal oldali harmadot a középsőre és végül a jobb oldalit rá, aztán megfordítottam a tésztát, hogy a hajtott rész alulra kerüljön. Újabb 20 perc pihentetés után megint kinyújtottam és meghajtogattam az előbbi leírás szerint, aztán megint pihentettem 20 percig. Akkor kb. 2 cm vastagra nyújtottam, a tetejét éles késsel keresztben-hosszában megkarcoltam, majd egy 6,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, így 16 pogácsa lett. A potyadékokat lazán összegyúrtam, ugyancsak berácsoztam a tetejét és úgy igazgattam, hogy még 4 pogácsa lett belőle, összesen 20 db. Mindet megkentem tejföllel és jó kupac reszelt sajtot tettem rájuk.
180 fokos légkeveréses sütőben addig sütöttem, míg szép pirosak lettek. Kis hűlés után már ettem is. Finom volt, igaz nem olyan levegős, mint a Tesco-s, de nagyon finom puha, kellően sós, sajtos. Annyit ettem, hogy végül ez lett a vacsorám. 
Reggel alig vártam, hogy megint ehessek, de most kettévágtam és szendvicset csináltam belőle. A tetejét is ugyanúgy megkentem margarinnal és sonkát-paprikát tettem rá, mint az aljára, miután a fénykép elkészült. Reggelinek is nagyon finom volt.

2015. június 22., hétfő

120 nap

Rettenetesen hiányzol Drágám :'( !!
Százhúsz napja élek teljes reménytelenségben. Százhúsz napja  álltam az ágya mellett, fogtam a kezét és könyörögtem, hogy ne hagyjon itt bennünket. Százhúsz napja vesztettem el ŐT, aki  életem 55 évéből 40-ben a legfontosabb szereplő volt. Maga volt az élet, a szerelem, a szeretet, a gondoskodás.

2015. június 21., vasárnap

Rántott malackaraj zöldborsós rizzsel, káposztasalátával

Tegnap a nemrég felfedezett hentesünknél gyönyörű fiatal, halvány rózsaszín húsú bőrös malachúst sikerült vennem, méghozzá nagyon jó áron. Vettem is egy darab oldalast, meg egy darab hosszú karajt. Még tegnap vacsorára elkészítettem az oldalast, a bőrét bevagdostam, aztán a húst kb. egyenlő nagyságú darabokra vágtam és sertéssült fűszerkeverékemmel beízesítve a nagyobbik mély tepsibe pakoltam. A másik mély tepsit kicsit kiolajoztam, 6 nagyobb újkrumplit megpucoltam, kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágtam, azt is befűszereztem a sertéssült fűszerkeverékemmel és kevés olajjal meglocsolva összekevertem a tepsiben. Ezután a bőrös malackarajról levágtam a bőrt a zsíros bőr alatti résszel és egy kis hússal, majd a hosszanti résszel párhuzamosan bevagdostam, aztán keresztben kb. 1,5-2 cm-ként felszeleteltem. Ezt is befűszereztem és a fűszeres-olajos krumpli tetejére pakoltam, majd mindkét lefedtem alufóliával és 175 fokos sütőben kb. 110 percig sütöttem légkeverésen - a tepsiket egyszer megcserélve. Azután levettem az alufóliát, a hőt 250 fokra állítottam. Néhány perc alatt gyönyörű pirosra sültek a szaftos húsdarabok, a bőrük pedig hólyagos-ropogósra. Káposztasalátát készítettem mellé. Sajna kép nem készült a vacsiról, mert úgy estünk neki, mint aki még nem evett a héten.
Persze miután sütőbe kerültek a tepsik tovább dolgoztam a malackarajon. Lefejtettem a csontjáról, a vékony sötétebb húsrészt is levágtam, ezekből holnap főzök egy kis savanykás malacragulevest. (Ma nem kellett levest készítenem, mert tegnap  csirkeaprólék levest is főztem, két napra elegendőt.)
A malackarajt szép egyenletes szeletekre szeltem, a hússzeletek mindkét oldalát megsóztam, és gyengén kiklopfoltam. A mai felhasználásig folpackkal letakarva pihent a hűtőben. Ma aztán szokásos módon bepaníroztam, forró olajban, de a hőt mérsékelve (10/12) szép pirosra sütöttem. A rántott malackarajt zöldborsós rizzsel  (hasonló módon készült, mint ITT, csak most friss zöldborsóból és petrezselyemzölddel, és csak 25 dkg rizzsel) és káposztasalátával tálaltam. Nagyon, de nagyon finom volt!! Csak azt sajnálom, hogy hamarabb nem jutott eszembe, hogy a bőrös karajt - persze bőre nélkül - kirántsam. 
Apa is imádta volna, főleg káposztasalátával, mert a saláták között az volt a kedvence. 
Nagyon-nagyon hiányzol drága Apuci :'(   úgy főznék még Neked is mindenféle földi jót! Még gombócot is, túrósat, meg kakaósat, olyat, amit drága jó Rózsi mamád készített Neked mindig, mikor még középiskolás voltál...:'(

2015. június 14., vasárnap

Zöldborsós sertéstokány Zepter gyorsfőző fedővel


Tegnap Szüleimnél borsó szüret volt. Megint kaptunk egy csomó borsót, annyit, hogy ehetjük minden formában. Legnagyobbikoméknak is küldtem egy nejlontáskával, ahogy azt Mama meghagyta, a többit pedig Legkisebbikem Barátnőjével kifejtettük. Készült már belőle borsóleves nokedlivel, meg zöldborsós sertéstokány. A többi kifejtett borsó még bezacskózva pihen a hűtőben. Néhány napig még borsózhatunk. A borsólevest már többször leírtam, ezért azzal most nem foglalkozom. A zöldborsós sertéstokány viszont még nem szerepel a blogon azt hiszem. 
Hozzávalók: 
1 fej hagyma felaprítva, kevés olaj, 8 szelet sertéslapocka (kb. 70 dkg) csíkokra vágva, 30 dkg friss zöldborsó, 1-1 csapott fehér műanyag kanál só és ételízesítő, őrölt bors és szárított petrezselyemzöld ízlés szerint (friss zölddel biztos még finomabb, főleg ha a tálalás előtt szórjuk meg a tokányt vele), kb. 2 dl víz. 
Úgy kezdtem, mint a pörköltet szokás, vagyis hagymát dinszteltem, aztán hozzáadtam a húscsíkokat, fehéredésig sütöttem, mehetett bele a borsó és a fűszerek, majd a víz. Lezártam a lábast a Zepter gyorsfőző fedővel, és szokásos jelzések után 20 perc alatt elkészült. 
Közben 2 zacskó főzőtasakos paraboiled rizst megfőztem ételízesítővel és sóval ízesített vízben, amikor a zacskók tele lettek, kész volt a rizs is.
A lábast a kellő visszahűtés után kinyitottam és már ehettünk is. Gyors és finom ebéd volt.

2015. június 10., szerda

Süllő "patkók" "fish and chips"-es bundában

A hét végén Legnagyobbikom egy szép frissen fogott, tisztított süllővel ajándékozott meg bennünket. Nem kell ennél szebb és hasznosabb ajándék. De vasárnapra már megvolt az ebéd, hétfőre meg kedd ebédre a maradékok eltüntetése volt a feladat. A halacska szépen becsomagolva várta a hűtő leghidegebb pontján, hogy vacsora legyen belőle. Ebéd után előkerült a hűtőből. Először jó alaposan megmostam, majd a kiálló, nagyon szúrós uszonyait vágtam le, aztán a fejét, végül a törzset "patkóra" szeleteltem, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe belőle. 

Ezután fűszerkeveréket kevertem ki: 1 - 1 fehér műanyag kanál só és ételízesítő, 1 -1 kávéskanál fokhagyma granulátum és szárított petrezselyemzöld, fél kávéskanál őrölt bors.

Az egész fűszerkeverékkel befűszereztem a süllőt egy fém tálban, aztán folpackkal és alufóliával is lefedve hűtőbe tettem estig. 
A só mennyiségét kicsit soknak találtam, ezért este a bepanírozás előtt lemostam a fűszereket a halról, konyhai törlővel leitattam róluk a vizet.
Egy zacskóba tettem 3 kanál rétes lisztet és egy-két csipet sót, ebben forgattam meg először minden halszeletet. 
Aztán következett a bunda, amit Hugh Fearnley-Whittingstal-tól lestem el valamelyik nap a TV-Paprikán, vagy valamelyik más adón, már nem emlékszem hol. 
Hozzávalók: 12 dkg (rétes) liszt, 1-2 csipet só, fél csomag sütőpor, kb. 20 dkg (!) jéghideg sör
Olajat forrósítottam, aztán a lisztben megforgatott haldarabokat a sűrű sörös masszába mártottam és a hőt kicsit mérsékelve (10/12) minden oldalukat szép aranybarnára sütöttem - még a fejét is. 

Konyhai törlővel bélelt tálra szedtem mindet, hogy lecsöpögjön, csak utána raktam tányérra.
Anyukáméktól kapott újkrumpliból készült petrezselymes burgonya volt a körete. 
Nagyon finom ropogós bunda sült a halszeletekre, ami hófehéren omló, puha, ízes-szaftos halhúst rejtett. Nemcsak tengeri, de édesvízi halak panírozására is tökéletes.

Isteni vacsora volt, biztosan Apa is szívesen megette volna, mert imádta a süllőt minden formájában.

2015. június 9., kedd

Cseresznyeleves és maradékeltüntető tészta


Középsőm a hét végén egyik barátjának segített a kerti munkákban. Onnan hozott haza egy nagy tálra való cseresznyét. Furcsa módon Férjem halála óta a gyümölcsök valahogy kikerültek az érdeklődési körünkből. Egy darabig mandarinra-narancsra rá se bírtam nézni, de más gyümölcsre sem (azokat kérte a Drágám a kórházból, az utolsó üzenetében, vittünk is Neki, de még aznap hazaküldték az egészet miután elaltatták Drágámat, aztán meg is rohadt az összes úgy ahogy volt).
Csak pár citromot vettem azóta salátához, meg talán egyszer banánt, meg egy kis epret, de az idén azok is nagyrészt a kukában végezték. A tál cseresznye is kezdte megadni magát. Hát megmostam, kimagoztam és még reggel megfőztem gyümölcslevesnek, - hogy ne vesszen  kárba.

Hozzávalók:
Egy nagy tál kimagozott cseresznye, 1 liter 100 %-os almalé, 1 liter víz, 4 csapott evőkanál cukor, őrölt fahéj és szegfűszeg, 2 evőkanál rumaroma, kb. 1,5 dl 30 %-os tejszín, 4 teáskanál keményítő. 

A cseresznyét a felsorolt hozzávalókkal főztem néhány percig, aztán habarást készítettem tejszínből és keményítőből, a leveshez öntöttem és 2-3 percig lobogva forraltam. Hűlni hagytam. Bár nem vagyok gyümölcsleves rajongó, kellemes volt langyosan ez a savanykás leves.



A második fogás a maradék eltüntetés jegyében készült. A hét végéről maradt egy kis tál csirkepörkölt és a megfőzött csomag tésztának kb. a fele. Ezeket használtam fel egy ronda de finom egytálételhez.



Hozzávalók: 
1 kis tál maradék csirkepörkölt, 10 cm-es darab csípős kolbász lebőrözve, hosszában kettévágva és felszeletelve, 1 üveg Combino arrabiata tésztaszósz, 1-1 csipet szárított oregánó és bazsalikom, pici fokhagyma granulátum, maradék főtt tészta

A csirkepörköltet hidegen kicsontoztam, a húst apróra vágtam. Hozzáadtam a feldarabolt kolbászt, a kész tésztaszószt, fűszereket, jól összeforraltam, belekevertem a tésztát, megvártam míg az is teljesen átforrósodik és kész.

Kirándulás

Épp ma egy éve, Pünkösd hétfőn jártunk Apával kettesben Szilvásváradon. Másnap írtam is a kirándulásról egy bejegyzést, a végén abban reménykedve, hogy új távlatok nyílnak előttünk, kettesben lehetünk, úgy mint régen... vagy az Unokákkal. 
Akkor csak képeket tettem föl, most találtam egy videót is, amit Apa telefonjával vettem fel. 
 


Akkor azt reméltem, sokáig együtt leszünk még, ehelyett már hónapok óta nincs velem. Nem tudom felfogni, hogy ez a drága jó Ember, a világ legjobb Férje és Édesapja ilyen hirtelen meghalt. Ezzel minden szép álmunknak és a boldogságunknak is vége lett.

2015. június 8., hétfő

Kávés tiramisu (tojás nélkül)


Életem első tiramisuja. Mindig ódzkodtam a nyers tojásos ételektől - persze hogy a bacik miatt. A kis alattomosak rettentő sok bajt tudnak okozni, bajban meg volt részünk már elég. Régebben láttam valahol, hogy nyers tojás nélkül is lehet tiramisut készíteni, de mert nem voltunk túl édes szájúak, mindig elhalasztottam az elkészítését. - Így utólag legnagyobb bánatomra, mert Apa már nem kóstolhatta meg, pedig biztosan ízlett volna Neki is :'(
Tegnap aztán rászántam magam és a Lídlben vásárolt friss sajt meg 30 %-os habtejszín felhasználásával megcsináltam. 
Ez az a sajt, 
amit eddig csak sós kenyérre való kencék készítéséhez használtam, most ez került a tiramisuba is. A receptet ApróSéf oldaláról lestem el, köszönet érte.
Pont olyan méretű edényem nem volt, amibe belepasszolt volna a két sor piskóta, ezért a Zepter kis tepsimet kibéleltem folpackkal, úgy rétegeztem bele a rumaromás kávéba mártogatott babapiskótát és a tejszínes-kávés krémet. A folpackot megemeltem és összegyűrt alufóliával, meg egy tábla csokival kitámasztottam, hogy ne folyjon szét az egész. Én a kakaó szórást is rögtön a készítésnél megcsináltam, így a kakaó is szépen ráolvadt a tetejére, nem kellett beszippantanunk a porát kóstoláskor. Mindkét Barátnőnek, Legkisebbikemnek, meg nekem is nagyon ízlett. Legnagyobbikom és Középsőm nem kóstolták meg, Ők továbbra sem édesség rajongók. 
Azt azért el kell mondanom, hogy nem lett túl édes, és a kávé íze sem nagyon kiabál belőle, mégis nagyon könnyű, habos, üdítő finomság lett.
Én ezeket használtam hozzá: 
1 csomag (200 gr) babapiskóta, kb. 2-2,5 dl kávé, fél üvegcse jamaicai rumaroma, 
2 doboz (400 ml) 30 %-os habtejszín habbá verve, 500 gr Pilos friss sajtkrém belekeverve, 5 evőkanál porcukor, 2 teáskanál instant Gold kávé. 
A készítés menete pont mint ApróSéfnél. 
Én az alsó sor piskóta alá is kentem egy kis krémet, arra jött a kávéban megmártott piskóta, rá a krémfele, megint kávés piskóta, a krém másik fele, tetejére a keserű holland kakaópor szórás. Ebéd után megcsináltam, aztán irány a hűtő 2-3 óra múlva már finom volt.  
Csak a tepsiben készült róla fénykép, mert ma reggel senki nem akarta édességgel kezdeni a napot, de minél hamarabb fel akartam tenni.

2015. június 2., kedd

Mustáros pácolt hátszín

Még pénteken vettem egy kiló csont nélküli lapos hátszínt, megtisztítottam a hártyáktól felszeleteltem (kb. 10-12 szelet lett) és minden szeletet mindkét oldalán megkentem mustárral és olajjal, majd üvegtálban, folpackkal letakarva a hűtő belső felébe raktam, hogy pácolódjon. Arra gondoltam a szülinapi ebéd részeként vasárnap tálalom fel. - Mert vasárnap jöttünk össze a gyerekekkel hétfő helyett, amikor is 55 éves lettem. Sajnos drága Egyetlen Párom  már nem lehetett  velünk - eddig is szomorú voltam az elmúlt években a szülinapomon, de ilyen rosszul még soha nem éreztem magam. 
Szombat reggel felhívott  Anyukám, hogy szülinapom alkalmából nem virággal lepnének meg, hanem két fiatal galambbal, friss borsóval és új zöldségekkel, hogy ezekből ünnepi levest készítsek, meg majdnem két és fél kiló kacsacombbal, mert tudja, hogy a gyerekeim imádják a kacsát. Mellesleg még készült pár szelet rántott hús, és 1-1 szelet tanyasi töltött borda is (kis eltéréssel, mert most a sonka helyett 1 pár Pikok bécsi virslit vágtunk apró kockákra a töltelékbe), köretnek krumplipüré meg sült hasábburgonya, melléjük csemege uborkát, vagy befőttet lehetett választani. 
A bepácolt hátszínről teljesen megfeledkeztem, egészen ma estig. Ma este azon gondolkodtam, hol lehet a középső szögletes üvegtálam, amikor eszembe jutott, hogy abban van a bepácolt hátszín. 
Felugrottam, kivettem a hűtőből, bekapcsoltam a tűzhelyet ráraktam egy bordás, bevonatos régi Zepter serpenyőt, felforrósítottam, és a hátszín szeleteket zsiradék hozzáadása nélkül oldalanként 3-4 percig sütöttem. Isteni illatok töltötték be a konyhát, és alig vártuk, hogy megkóstolhassuk. Még Középsőm is, aki először fanyalogva nézte a bepácolt hússzeleteket, végül megállapította, hogy nagyon finom lett. Csak kevés sóval szórtuk meg és megettük - és nem valami flancos körettel, csak egyszerűen kenyérrel, de úgy is nagyon finom volt.