2017. november 1., szerda



Soha nem múló fájdalommal emlékezem Drága Páromra





"Most ismét olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk  néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban,  és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák  a lelkünkbe ivódott képüket. Emlékük csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok……”


*********


"Nincs halál és nincsenek halottaink.
Mindenki él, csak nem itt, hanem ott.Tovább ment. Elköltözött.
Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit szerettél, - mert a szeretet nem múlik el soha.
Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét,- s Ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat vagy a nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!
A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők.
Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott rózsa, - a hervadó már nem az. A halottak napja nincs, csak a Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: "Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!"..."
Müller Péter




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése