Ma van a 41. házassági évfordulónk, de életem Szerelme sajnos már 5. éve nincs velem, így ezen a napon is csak emlékezni tudok az együtt töltött csodálatos évekre, csakúgy, mint az év többi napján. Mert nem múlik el nap, hogy ne gondoljak többször is Drágámra, és ne beszéljünk Róla a gyerekekkel, az unokákkal, családtagokkal és ismerősökkel. Olyan élénken él bennem még mindig, hogy sokszor csak arra várok, hogy kinyitja az ajtót és újra itt lesz velem - velünk. Amikor Vele álmodom minden álmomban olyan valóságos, mintha csak egy napunk lenne, ahogy régen volt, megérinthetem, és ugyanúgy szerethetem, mint régen. A karikagyűrűjét - amit a kórházban az elaltatása előtt a kezembe adtak - azóta is az enyém mellett hordom. Ha valami miatt rövid időre leveszem őket, Bogikám egyből kiszúrja, és rákérdez, hol vannak a gyűrűk. És tudja melyik Tatáé melyik Mamáé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése