Annyira "ráéheztünk" valami "meggylekvárosra", végül ezt találtam ki. Persze kellett valami más töltelék is, mert Bogika nem eszi meg a lekvárt (sem). Gyorsan felvertem egy piskótát és már mehetett a sütőbe. Mivel csak "M"-es tojásunk volt itthon úgy oldottam meg, hogy 10 tojáshoz 9 evőkanál kristálycukrot (3-at a sárgájába, 6-ot a fehérjébe), ill. 9 evőkanál finom lisztet használtam fel, a végén pedig 2 evőkanál olvasztott langyos margarint is adtam hozzá.
Először a tojások sárgáját kevertem sűrű krémmé a cukorral, majd tiszta habverővel a cukros fehérjét is keményre vertem, aztán a sárgáját fokozatosan a fehérjehabhoz kevertem és a beleszitált liszttel is összeforgattam úgy, hogy ne törjem össze a habot. Végül a margarint is hozzáadtam és a habos tésztát papírral bélelt közepes méretű tepsibe simítottam és 150 fokra előmelegített, légkeverésre állított sütőbe toltam 45 percre, de kb. a 43. perc után a sütőt elzártam, de nem vettem ki a piskótát még 5-6 percig. Akkor kivettem, kihűtöttem és hosszú oldalával párhuzamosan ketté vágtam. Az egyik piskótafelet csak felszeleteltem, úgy kentük meg meggylekvárral, mint a lekváros kenyeret, majdnem mind el is fogyott.
Amíg a piskóta megsült megfőztem a vaníliás-pudingos tölteléket is 4,5 dl tejjel, 5 evőkanál cukorral, 1 evőkanál vaníliás cukorral, és egy tejszín ízű pudingporral a tasakon lévő utasítás szerint. Amikor kihűlt, 2 evőkanál puha margarinnal jó habosra kevertem.
A piskóta másik felét 3-ba vágtam, megkentem a vaníliás krémmel és azt is megkóstolhattuk. Sőt úgy is kóstoltuk, hogy vaníliás krémet és meggylekvárt is kentünk a piskótaszeletre. Mindegyik változat nagyon finom volt. Holnap csokitortát sütök Bogika szülinapjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése