Most új korszak kezdődik. Meg kell szoknunk Apukám hiányát, ahogy Anyukám halála után az Ő hiányát is sokára szoktuk meg. Számtalanszor nyúltam a telefon felé, hogy felhívjam, mikor kapcsoltam, hogy már nincs kit 😢. Csak az nyújt vigaszt, és abban bízom, hogy most újra együtt vannak, szerethetik egymást újra, mint házasságuk 62 éve alatt. Tata nagyon sokszor elmondta az utóbbi időben, hogy "miért nem jön már értem Anyád, miért hagyja, hogy ennyit szenvedjek". Hát Mami eljött érte, és szülinapi ajándékként magához ölelte. És elmúlt minden fájdalom és elcsendesült a félelem... Nekünk meg maradt a gyász, a szomorúság és a hiányérzet. Öcsémmel árvák és felnőttek lettünk.
Apukámról is készült fotó Krisztofer dédunokájával, itt még boldogan mosolygott, csakúgy, mint 2 évvel ezelőtt Anyukám.
Őszinte részvétem! Ismeretlenül is együttérzek veled.
VálaszTörlésVToncsi
Köszönöm, hogy képes vagy összetett ötleteket hozzáférhetővé tenni. Jól sikerült!
VálaszTörlés