Orjaleves, pecsenye tarjából, vele sült krumplival

Ma a tarját is megfőztem, amit tegnapelőtt a hentesnél vettem. A csontját én vágtam össze késsel, és utána eltörtem, hogy ne legyen szilánkos a leves, amit gyorsfőző fedővel főztem, jól bezöldségelve, a szokásos jelzések után 25 percig, aztán kikapcsoltam a tűzhelyet, a fazekat félrehúztam, és hagytam, hogy magától essen vissza a pöcök. Közben nagyobb edényben megfőztem a csigatésztát és rászűrtem a kész levest. Legszebb pillanatok azok voltak, amikor Kicsikénk bőszen kanalazta befelé a finom leveskét, kétszer is kért. Igaz Ő nem eszik sem zöldségeket, sem húst, ha észrevesz bármilyen egyéb dolgot a tányérjában, mint tiszta leves és tészta, akkor inkább otthagyja, sajnos ezt így kell elfogadnunk. Remélem később változik a helyzet, és megeszik mindent, ahogy kell. Azért óvatosan készítettem fotót, hogy kanalazza be a levesét. A szép Micimackós tányérkát hiába vettük meg neki, Ő olyanból akar enni mindig, mint mi :)

A tarja soványabb részéből tegnap tettem a káposztába, így egy kissé megfaragott húsom maradt, amit 12 vastagabb szeletre vágva sütöttem meg, közé negyedelt fűszerezett krumplit dugdostam, úgy sütöttem alufólia alatt másfél órán át 180 fokon, hogy a hús és krumpli is megpuhuljon, utána a tarja szeleteket a krumpli tetején pirítottam mindkét oldalán 200 fokon  legalább 10-10 percig, amíg szép piros színt kapott.

Tarja vele sült krumplival, káposztával töltött almapaprikával