Tomikánk visszarepült Angliába...

Tegnap sírós búcsút vettem drága kis Tomikámtól, és elindultak a reptérre, hogy hazarepüljön Legkisebbikem kíséretében Angliába... Hamarabb indultak az eredetileg tervezettnél, hogy biztos felérjenek, mert Nagypapi hallotta a rádióban, hogy tömegbaleset történt az M5-ösön, és terelés lesz. Egy darabig szépen haladtak, aztán leterelték Őket is Pilis felé, ahol szerencsétlenségükre egy újabb baleset megint leállította a forgalmat. Teljesen kilátástalannak tűnt, hogy időre felérjenek, mindenki ideges volt, mert Tomikánkat vissza kell juttatni Angliába, hisz Neki is kezdődik az iskola előkészítő a jövő héten. Még szerencse, hogy ott a reptéren Nagypapi el tudta intézni mára a jegyeket, aztán hosszas ügyintézés után indulhattak vissza Szegedre.

A bajokat leszámítva örültem, hogy még egy délutánt és éjszakát  Kicsikénkkel tölthetünk. Nagyon jó volt ez a kis bónusz, sokat nevettünk, csakúgy, mint az eltelt egy hónapban. Örömmel nyugtáztuk Nagypapival, hogy drága kis Unokánknak fejlett humorérzéke van, és úgy tud nevetni, ahogy senki más :D!! Összességében nagyon jó hónap volt, sokat játszottunk, gyurmáztunk, rajzoltunk,

volt rengeteg strandolás (eleinte csak karúszóval lubickolt a vízben, de a végén már karúszó nélkül úszkált le-föl, sőt még hátra is, és úgy forgott a vízben, mint egy kis delfin - látszott, hogy nagyon élvezi a vizet :)))!!!),

foci, vadaspark, játszótér,

néhány napot a Balatonnál is tölthettünk, kirándultunk Tihanyba és Füredre.

Tegnap, az utolsó este lefekvés után átöleltem egy pillanatra, - mert mindig tiltakozik a hosszú ölelés ellen -, de visszahúzta a kezem, hogy öleljem még, és azt suttogta, hogy "hiányozni fogsz!"

Ma a búcsúzáskor is hosszan átölelte a nyakam és hatalmas búcsúpuszikat kaptam.  A kocsiban még megígérte, hogy azonnal skype-olni fogha hazaér.  Ö az én kis Süsü-Müsü Tündérvirágszálam :). Persze megint megkönnyeztem a búcsúzást, és napközben is többször eleredtek a könnyeim, mert tudom, hogy nagyon soká ölelhetem magamhoz újra a kis Drágát. De megígérte, hogy jövőre Ádámkával együtt jönnek hozzánk. Már most nagyon várom!!!

Késő délután már Angliából skype-oltunk. Jó volt látni, ahogy szeretgették egymást Ádámkával. Édesek voltak.  Hiányzott már drága Kicsikénknek Anya, Ádámka, Évi mama és Apa. Mostmár együtt lehetnek és remélem kicsit mi is hiányozni fogunk Neki.
Néhány képet megmutatnék az elmúlt egy hónapról, szívesen megosztom itt. Hisz ez mégiscsak egyféle napló, ami nemcsak az ételeinkről, de az életünkről is szól kicsit.