Ököruszályleves

Hosszú szünet után egy levest hoztam, amit Tomikám ittléte alatt kétszer is megfőztem. 

Régebben gyakran jártunk az alsóvárosi Paprika étterembe, ahol istenien készítették az ököruszálylevest. Már jó ideje nem voltunk, nem is tudom működik-e még. De emlékeinkben élénken élt, hogy mennyire ízlett. Örömmel láttam az elmúlt hónapban, hogy a Tescoban kapható marhafarok, hát vettem belőle, kétszer is egy héten belül, hogy én is megpróbáljam elkészíteni. Először összevágottat, de aztán megkértem a hentest, hogy olyat adjon, ami egyben van, mert az első próbálkozásnál örömmel tapasztaltam, hogy a csontok közötti porcoknál gyönyörűen el lehet vágni késsel, így kiküszöbölhető, hogy szilánkos legyen. 

az első próbálkozás

 Az összevágott, zsírjától megtisztított farkat gyorsfőző fedővel használható 5,8 literes fazékba tettem zöldségekkel, hagymával, zeller és petrezselyemzölddel, zöldpaprikával, sóval-borssal, és szokásos jelzések után 30 percig főztem. Közben másik edényben szintén sóval és borssal ízesített vízben vékonyra szeletelt zöldségeket tettem oda főni, majd ebben a zöldséges vízben főztem meg a csigatésztát is. A húsokat külön tálra szedtem, az elkészült levest a tésztára szűrtem, összeforraltam, és máris tálaltam. Ebből Tomikám is jóízűen megevett egy-egy tállal, persze csak tiszta lét és tésztát, sem hús sem zöldség nem kerülhetett bele. Párom szerint a marhafarok a marha legfinomabb része, főleg így elkészítve, de felvetette, hogy szerinte a marhafarokpörkölt is nagyon finom lenne :).

és a második