Puha mézes

Ahogy beköszöntött a hidegebb idő, eszembe jutott a finom puha mézes puszedli. Hogy milyen jó volna párat elcsipegetni, hogy ne csak mindig muffin legyen - bár eddig a muffin ellen sem tiltakozott senki. Kérdeztem már, hogy nem unják-e még, de még nem. Sőt mindig ahogy ehetőre hűl, már esszük is, és esszük addig míg tart belőle. Ma mégis nekiveselkedtem a mézes sütésnek. Kinéztem Andi receptjét, ami sokban hasonlított arra, ami alapján tavaly sütöttem a puha mézest, de nekem nem állt össze a tészta, amikor csak a tojássárgáját raktam bele. De aztán beletettem a fehérjét is, és egyből jó lett. Igaz, akkor meg kellett még pici liszt hozzá, hogy jól formálható legyen a massza. 

Hozzávalók nálam:

50 dkg + 4 dkg finom liszt,  1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg és fahéj, 2 teáskanál szódabikarbóna, 15 dkg puha margarin, 15 dkg porcukor, 16 dkg méz, 2 egész tojás, a tetejére: őrölt mandula és olvasztott csokoládé. 

A lisztet, fűszereket és szódabikarbónát elkevertem egy tálban, majd hozzáadtam a puha margarint, porcukrot,  tojásokat és mézet. Amikor a + 4 dkg lisztet is hozzáadtam, akkor állt össze egy csodás tészta. 

Én most sem nyújtogattam, hanem kis diónyi gombócokat formáltam belőle és sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam (egy tepsire 30 db fért), majd a tetejét kicsit benyomtam, hogy ne potyogjon le róla az őrölt mandula. Az utolsó tepsinél már nagyon kapkodtam, mert az előző tepsikben nagyon sültek a puszedlik. 

175 fokra előmelegített légkeverésre állított sütőben sütöttem 7 percig  először az első két tepsivel, aztán ugyancsak 7 percig a harmadikat.

Egyet gyorsan megkóstoltam :)

Amikor kihűltek a puszedlik, kanálból olvasztott csokoládét locsoltam rájuk díszítésül.

Amikor a csoki is megdermedt, tányérra pakoltam, de hál'Istennek olyan kapós volt, hogy alig maradt tányérra való :). Nagyon finom puhák lettek a mézeskéim :).