Moksha konyhájában találtam rá erre a jó kis receptre, Ő gumicukornak nevezte. Nagyon megtetszett, hát kipróbáltam, de nem mindent a leírás szerint csináltam, ezért az enyém a vékonyabb részeken megbarnult. Nembaj, ollóval kivágtam a barna részeket és utána felcsíkoztam a maradékot. 6 birsalmából és 6 evőkanál cukorból készítettem. Én sem hámoztam meg a birsalmát, csak alaposan megmostam, aztán a magházát kivágtam és apróra daraboltam (a negyedeket még félbe vágtam és utána szeleteltem). A 3 literes zepter lábasom tele lett a 6 feldarabolt birsalmával. Öntöttem rá 2 dl forró vizet, és 30 percig főztem. Leszűrtem róla a párolólevet (kb. fél csészényit, amit aztán cukrozás nélkül megittam, amikor langyosra hűlt),
és a főtt birsalmát botmixerrel krémmé mixeltem. Hozzáadtam a 6 evőkanál cukrot, és felforraltam. Úgy pöfögött, mint a Solfatara vulkán Pozzuoliban, csak ennek sokkal finomabb illata volt.
Néhány perc főzés után két sütőpapírral bélelt tepsire terítettem,
aztán először néhány percig 100 fokosra melegített sütőben tartottam, majd a hőt mérsékeltem 50 fokra és legalább két órán át szárítottam a birset. De elvesztettem a türelmem, mert ezután még mindig puha volt, felcsavartam megint 100 fokra a sütőt, de kb. 10 perc után megint levettem, mert a vékony részeken megbarnult a massza :(.
Este háromnegyed kilenctől éjjel fél 1-ig szárítgattam, (közben elaludtam a nappaliban :)), akkor kivettem, és csak ma délután vágtam csíkokra egy megmosott konyhai ollóval. Egy sütis dobozba pakoltam ami megmaradt, mert darabolás közben alaposan becsemegéztem belőle. Isteni :)!
Nahát, én birsszalagról eddig még nem is hallottam! Kár, hogy már csak kettő darab birsalmám van, de szombaton ha kapok a piacon, akkor én is megpróbálkozok ilyet csinálni.
VálaszTörlésNagyon szuperül néz ki, biztos finom!