Megjöttek :D!! - Galamb ebéd

Ma koradélután megérkeztek Angliába szakadt családtagjaink, Középsőm és Családja. Tomika már kora reggel a telefonba is örömmel mondta a lutoni reptérről, hogy: Mama már egyet sem kell aludni, már a repülőtéren vagyunk!!! Mert tegnap este még megbeszétük Skype-on, hogy még egyet kell aludni, és utána jönnek. Menyem mesélte, hogy ma hajnal 3 óra körül ébredt a kis Drágám, pizsamára felvette a kis hátizsákját, és úgy üldögélt, várva, hogy induljanak. Meg kell zabálni. Úgy jött be, mintha csak tegnap ment volna el, hihetetlen :). Ádámka sem volt megijedve tőlünk, Ő is tündéri volt. Nem hiába, hogy nap mint nap beszélünk, ismer bennünket, csak az volt a különbség, hogy most nemcsak a fejünket meg a vállunkat látja, mint Skype-on, hanem az egész testünket. Érkezésük után rögtön megebédeltünk, 

aztán megköszöntöttük a kis szülinaposunkat. Mert ugye csak 4 napja volt, hogy Tomikánk 4 éves lett, ezért indokolt volt a csokitorta, ami a kedvence.

A torta után következett a szülinapi ajándék, aminek nagyon örült. Persze Ádámka is kapott ajándékot, mert  hogy nézne az ki, ha csak az egyik kap. A délután az Unokák csodálásának bűvöletében telt el, egyik játékból a másikba csaptunk, olyan volt, mintha Tomikánk tényleg csak tegnap ment volna el, és most ott folytatjuk a játékot, ahol abbahagytuk. Aztán egyszercsak kenyérkét kért, megéhezett a Drágám, és csak akkor kapcsoltunk, hogy már vacsora idő van. Gyorsan előpakoltuk a vacsorát, és már falatoztam is, pirított kenyérre (Flóra) margarint és lapka sajtot kért Tomika. Ádámka még sertés párizsit is evett hozzá, mert Menyem is azt vacsizott, mondván, hogy "de régen evett ilyesmit" - Angliában nincs párizsi. Tomikám vacsi után "piros csokit" (kinder csokit) kapott, Ádámka Túró Rudit, mert azt jobban szereti. Amikor elővettem a hűtőből, a kis kezecskéivel olyan kérő mozdulatokat tett, mintha azt mondaná, "add már ide". Aztán Tomika megette a kinder csokit, Ádámka a Túró Rudit, és újra kért pirítóst, párizsit és sajtot. Hihetetlen, hogy a két kicsinek ennyire más legye az étel igénye. Öröm volt látni, ahogy Ádámka még mindig boldogan eszik, miközben Tomikánk már régen a játékokkal van elfogalva. Meg is állapítottuk, hogy  olyan, mint Középsőm, aki mintha mindig attól félt volna, hogy lemarad valamiről.  De Ádámkának szisztémája van az evésre, először leszedegeti a kenyér mellé valót a kenyérről, jelen esetben a párizsit és a sajtot, majd megeszei a kenyeret, utána a párizsit, legvégül a sajtot. Nagyon aranyos, ahogy a két csöpp ujjacskájával a pici szájába pakolja az ennivalót. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Vacsi után újabb játék  következett, aztán fürdés, kakaó... és Ádámkának alvás, mert Ő már nagyon fáradt volt. De Tomika még jó darabig játszott, de úgy, hogy az nekünk is szórakozás volt. Már fürdés közben is  angolul beszélt velünk, és fürdés után is folytatta ezt a játékot. Ő már olyan szinten beszél angolul az angol nyelvű óvodának köszönhetően, amit mi nem teljesen értünk, úgyhogy voltak fehér foltok a beszélgetésben - már a mi részünkről, (Menyem azért néhány számunkra ismeretlen kifejezést lefordított), de legszebb az volt, amikor MAMMY-nak hívott a kis Drágám. Majd elolvadtam a gyönyörűségtől. Imádom!!

Na de ez egy gasztro napló, hát befejezésül az ételekről is írok néhány szót. Hagyományosan, hosszú ideig főztem a mai galamb levest, 5 db hosszában kettévágott galambból. 

Második fogásnak 12 fél galambot töltöttem meg galamb belsőséggel és sok petrezselyemmel készült töltelékkel (két felet töltelék nélkül hagytam, mert Legkisebbikem nem szereti a tölteléket /ki érti ezt/). 

 Hozzá margarinon párolt gyökérzöldségeket (sárgarépa, petrezselyemgyökés és paszternák) és krumplipürét tálaltam. Finom ebédünk volt, amilyenhez nem jutnak Angliában (de az angol kollégák csodálkozva hallgatták, amikor Középsőm lelkendezett, hogy ma finom galamblevest és töltött galambot fog enni, azt mondták, hogy csak hajléktalanok esznek galambot... /megint csak/  "ki érti ezt"???)