Ez a mostani helyzet annyira emlékeztet 2015. februárjára, amikor Párom volt beteg. Súlyos tüdőgyulladással került intenzív osztályra, lélegeztető gépre. H1N1, + influenza A és B vírus is megtámadta. Olyan rosszak voltak az értékei, hogy hanyatt fekvésben nem tudták lélegeztetni, hasra kellett fordítani. Az orvos azt mondta, hogy akkor lesz esélye az életben maradásra, ha vissza tudják fordítani a hátára. Addig nem is mehettem be Hozzá, amíg hason lélegeztették. Utána a homloka, az orra és a térdei sebesek voltak. És hiába lettek jobbak az értékei, soha többé nem tért magához, úgy halt meg, hogy elbúcsúzni sem tudtunk. Most látom a tévében a hasra fordítva lélegeztetett embereket, és tudom, hogy Nekik kevés esélyük van a túlélésre. Abban reménykedem, hogy a családunkat elkerüli ez a borzalom, és csodálkozom, hogy még mindig vannak, akik kacsának, rémhírterjesztésnek vélik. Én hasonló betegségben elvesztettem már a számomra legfontosabb Embert, a Szerelmemet, és nem kívánom senkinek, amin keresztül mentem, illetve amin a családunk keresztül ment. Félek, és féltem a szeretteimet, mert tudom, hogy ez a betegség kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, kire milyen hatással lehet. Lehet, hogy valakinek nem okoz nagyobb gondot, mint egy enyhe nátha, de valaki másnak az élete végét jelentheti. Mennyi fájdalom, mennyi gyász, hány élet mehet még tönkre? Nem lehet tudni meddig tart, egyáltalán vissza tudunk-e még térni a normális élethez. Tavaly ilyenkor még csodálkozva néztük volna, ha valaki szájmaszkban mászkált volna, most meg nem lehet nélküle utcára lépni. Elképesztő mekkorát fordult a világ. Húsvétkor még abban bíztunk, hogy nyárra enyhül a járvány, most meg a karácsonyt is úgy tűnik ennek árnyékában kell ünnepelnünk és örülhetünk, ha egészségesek leszünk - az lesz az igazi ajándék.
Vigyázzunk magunkra és egymásra, hogy minél többen ünnepelhessünk egészségesen szerető családjaink körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése