Meglepődtem...

hogy ma már advent első vasárnapja van 😲. Úgy rohannak a hetek, észbe se kapunk és itt a karácsony a nyakunkon. 

Isteni ebédet főztem mára, húslevest sok kacsanyakból és csirkelábból, sok zöldséggel, cérnametélttel. Bogikánk életében először rácsodálkozott az Apja tányérjában lévő csirkelábra hogy az miiii? Mondtuk Neki, hogy mi, erre meg akarta kóstolni, amin meglepődtünk  😲! Kóstolás után pedig megállapította, hogy finom, ezt Ő szereti. Úgy tűnik még több lábat kell ezután a levesbe főzni. Eddig csak Legkisebbikem meg én ettük a lábat, most úgy néz ki, Bogikám is rákapott 😃. A leves után Bogikám elkapott egy hatalmas rántott csirkemell szeletet és már gyűrte is befelé sültkrumplival, csakúgy, mint az Apja. Anya meg én inkább rántott gombaszeletet ettünk gombás rizzsel, meg sültkrumplival. Én meg se kóstoltam a csirkemellet, teljesen  rákattantam a gombára. (Gyönyörű hatalmas, még zárt kalapú friss gombát sikerült venni tegnap a piacon. A tönk két oldalánál levágtam a kalapot, a tönk feketti kalaprészt a tönkkel együtt kettévágtam, így szép gombaszeleteket kaptam, amit először lesóztam, és állás után paníroztam. A leeső kalapszélek felszeletelve kerültek a gombás rizsbe. Aki kért majonézzel ehette a második fogást. Az ebéd végeztével Legkisebbikem sajnálkozott, hogy kár hogy vége az ebédnek, ezt Ő még órákig szívesen eszegetné 😃.  Persze éjszaka dolgozott, átfagyott, kiéhezett,  jól esett neki a finom forró húsleves. Csakúgy, mint Bogikámnak, mert Ők meg Anyával elmentek kicsit sétálni, meg másik Mamával-Tatával találkozni a séta közben.

Most, hogy ráeszméltem, hogy már elkezdődött az advent, nyugodtan mondhatom, hogy ünnepi ebédünk volt advent első vasárnapján. 

Estig még összehozok egy adventi díszt, és meggyújtjuk az első mécsest. Valami olyasmit, mint tavaly: