Fura nap csirkebrassóival

Ma olyan sokáig aludtam, hogy az idejét sem tudom mikor esett meg velem  ilyen utoljára. Reggel Párom szokás szerint ágyba hozta az ébresztő kávét - nekem ez a nap fénypontja :) -, mielőtt elment teniszezni. Én  szépen meg is ittam, aztán megkértem, kenje be a derekam mielőtt elmegy, mert azt éreztem, hogy ez az új kenőcs elég jó - az esti bekenés után ugyanis megkönnyebbült a derekam, szinte teljesen elmúlt a fájdalom. Nagyon aranyos volt, mert annak ellenére, hogy már késésben volt, azért bekente, és utána gondosan betakargatott. (Olyan türelmes velem, hogy már csodálom érte!) Óvatosan csukta be a hálószoba ajtaját is, én meg úgy visszaaludtam, mint a bunda. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy már napok - vagy éjszakák - óta nem igazán bírtam magam kipihenni. A fájdalomtól ugyanis nagyon nehezen tudtam elaludni, többnyire fél 3-3 óra magasságában, amikor már az is mindegy volt, hogy fájt, és a fájdalmat legyőzte a fáradtság. Szóval elaludtam, jó mélyen, pihentetően. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, - Drágám már meg is jött a teniszezésből, és én csak akkor ébredtem föl, két és fél órai alvás után,  10 órakor!!! De még akkor is nehezen indult a nap, ránéztem a gépre, írtam egy-két hozzászólást, ettem pár falatot, pakolásztam a konyhában, mikor a tévéből meghallottam a déli harangszót. Összenéztünk  Legkisebbikemmel,  - Ő tegnap Barátnőjével szülinapi buliban volt, ami náluk is okozott némi "időzavart" ma reggel :). Aztán kénytelen voltam eredeti elképzelésemet megváltoztatni, és expressz gyorsasággal  brassóit készítettem csirkemellből. Levest nem kellett főznöm, az maradt tegnapról. Egy órakor már ebédeltünk, úgyhogy a nap egyetlen koránkelőjének Apának sem kellett túl sokáig várni az ebédre :)!