Csak néhány mondat a tegnapi leves elkészítéséről, hogy mindenki láthassa néha katasztrofálisan sikerülnek a dolgok, de lehet rajtuk segíteni. Persze minden gondom okozója az, hogy mindig késésben vagyok és mindig kapkodok. Szóval: gyönyörűen ment minden az elején, amikor még csak főtt a leves. A bajok a végén jöttek, amikor a habarásra került a sor. Akkor mintha minden összeesküdött volna ellenem. A kis hideg vizet, tejszínt, lisztet, meg a tejfölt egy nagyobb bögrébe tettem, és botmixerrel szerettem volna szép símára turmixolni. De ahogy a botmixert beindítottam, azonnal kicsapta az összes tejszínt a kredencre, amitől legszívesebben toporzékoltam volna, mert közben a süllők már sültek, arra is figyelnem kellett volna. Újabb tejszín adagot öntöttem a habarásra, és újrakezdtem a turmixolást. Mostmár símán ment a dolog, és minden rendben volt. Az elkészült szép síma habarást állandóan kevergetve a leveshez öntöttem, de elfelejtettem a tűzhelyet maximumra állítani, hogy a leves lobogva forrjon, így a habarásom nem vegyült el, hanem a leves tetején kicsapódott. Újra rám tört a toporzékolhatnék, és már sírtam is kínomban (a fiam szerint hisztiztem), de mivel az továbbra sem jelentett segítséget, gondolkodnom kellett. Előkaptam a finom szűrőt, meg egy kanalat és a leves tetején úszó habarást gyorsan leszedtem velük, közben a tűzhelyet maximumra állítottam, hogy a lobogva forrjon a lé. A lehalászott habarást kanállal visszapasszíroztam a levesbe, persze nem mindet sikerült, úgyhogy a leves állaga kissé hígabb lett, mint eredetileg szerettem volna. Hát megint a keményítőhöz fordultam segítségért, 1,5 teáskanál keményítőt elkevertem fél kávéscsészényi hideg vízzel, ezt öntöttem még a leveshez. És lássunk csodát, pont jó sűrűségű lett a leves, és olyan finom selymes, amilyet még soha nem sikerült főznöm. Végül megnyugodva mondhattam, minden jó, ha jó a vége :)
Ezek voltak tegnap a levesben: 60 dkg mirelit zölbab - sárga hüvelyű, 1-1 kis szál sárgarépa és petrezselyem gyökér, 2 liter forró víz, 1 csapott fehér kanál só, 1 fehér kanál ételízesítő, 3 kávéskanál fokhagyma granulátum, ugyanannyi szárított petrezselyemzöld, pici chili por.
A habaráshoz: 1 dl + 1 dl tejszín 30 %-os, 3 evőkanál 20 %-os tejföl, kb. 1/2 dl hideg víz, 2 evőkanál finom liszt (jobban szeretem a rétes lisztet, mert az biztos nem állt volna össze, csak épp kifogyott). Utóhabarás: 1,5 teáskanál keményítő, fél kávéscsésze hideg víz
Ha én is bénázok a konyhában, egynél nem állok meg soha, akkor jön utána még kettő...Ez így szokott lenni. De lényeg, hogy végeredmény ízletes lett!
VálaszTörlésVannak ilyen napok mindenkinél:)De a lényeg, hogy helyre tudtad hozni, én a kész forró pitét borítottam a padlóra,meg a lábamra, sírni tudtam volna, de aztán nekiálltam újat készíteni:) Szép nyugalmas hétvégét, csak semmi kapkodás, főzzenek a férfiak:)
VálaszTörlésIlléskrisz - a közmondás is úgy tartaja, hogy három a magyar igazság... :), és igaz, a végeredmény végül nagyon jó lett!
VálaszTörlésTrollanyu - nálam mostanában csak ilyen napok vannak. Legalábbis így érzem! Egyszer nekem is volt rémes kalandom egy piskótával, de az azért mégsem forró pite volt. Remélem nem hagyott maradandó nyomot. Neked is szép, nyugalmas hétvégét! És tényleg! Főzhetnének már a férfiak is :D!!