2012. október 6., szombat

Lekváros bukta








Ma nem főztem nagy ebédet, Apukám kérésére krumplis tarhonyát készítettem, kolbásszal, mellé ecetes almapaprikát tálaltam. Először kicsit levesesnek tűnt, de aztán felszívta a tarhonya az összes levet.







Délután végre a régóta tervezett lekváros buktát is megsütöttem. Már napok óta elő van készítve Horváth Ilona 1986-os kiadású Szakácskönyve, amiből régebben már többször is elkészítettem a réteges tepertős pogácsát, és még a blogolás előtti  időkben lekváros buktát és többféle rétest is készítettem innen. Most az "Ízes buktát" néztem ki újra, csak az elmúlt napokban erőm nem maradt a megsütésére. Ma végre tudtam időt szakítani, és így Anyukámnak is tudtam a frissen sült buktából küldeni Legkisebbikemmel és Barátnőjével, mielőtt elmentek a Pick meccset megnézni. A szakácskönyv hozzávalóit megdupláztam, mert a leírt adag szerintem kevés lenne ennyiünknek. 


A megduplázott hozzávalók: 1 kg liszt (fele Nagyi titka süteményliszt, fele rétes liszt), 6 dl tej (3,5 % zsírtartalmú), 10 dkg porcukor, 4 tojás sárgája, 1 Lidl-s friss élesztő, 12 dkg olvasztott vaj (de szerintem csak kb. 8-10 dkg-ot használtam belőle a tésztához, a többivel kikentem a tepsit, és megkentem a bukták tetejét.), fehér kanál hegynyi só, kb. 75 dkg sütésálló baracklekvár, kevés porcukor a leszóráshoz. 


Nagy tálban a kétféle lisztet mikróban megmelegítettem. Kimértem a tejet, aztán egy csészében ebből a kimért tejből kb. 1-1,5 dl-t meglangyosítottam, beletettem 1 evőkanálnyit az előre kimért porcukrból, 2 evőkanálnyit a lisztkerevérkből, jól elkevertem, és belemorzsoltam a friss élesztőt. Pillanatok alatt gyönyörűen felfutott. A tojássárgákat először jól kikevertem a maradék porcukorral, majd a tejjel, végül a sót is hozzáadtam és azzal is alaposan elkevertem. A lisztbe mélyedést készítettem, beleöntöttem a felfutott élesztőt, majd a cukros-tejes tojássárgákat is hozzáadtam, és tésztává próbáltam formálni, de kicsit ragacsos lett az egész massza. Ekkor az olvasztott vaj egy részét is szép apránként beledolgoztam, és akkor gyönyörű, puha kalácstésztává állt össze az egész, amit jó hólyagosra kidagasztottam, majd letakarva 30 fokra állított sütőbe raktam kelni.











Addig hagytam ott, míg megemelte a konyharuhát, amivel le volt takarva, akkor liszttel beszórt tiszta asztalra borítottam, elnyújtottam, kb. 10*10 cm-es négyzetekre vágtam a tésztát, és mindegyik közepére egy kanál sütésálló lekvárt tettem.







A négyszögek szemközti sarkait ráhajtottam, majd a másik két sarkot is, jól eldolgoztam, és a tésztát úgy tettem kivajazott tepsibe, hogy a ráhajtott részek kerüljenek alulra. Olvasztott vajjal a tetejét is megkentem, és fél óráig még kelni hagytam.











Újra átkentem olvasztott vajjal, és 175 fokra állított légkeveréses sütőbe toltam, persze megint elfelejtettem megnézni az órát, de figyeltem, hogy hogy sül a tésztám, így addig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. Ekkor kivettem, és porcukrot szitáltam rá. Kis hülés után gyönyörűen szét lehetett szedni és meg tudtuk kóstolni, isteni finom foszlós lett.





























4 megjegyzés:

  1. Mint egy kis párnácskák olyan kis formásak lettek nagyon finom lehetett! De a krumplis tarhonya is finom! Édesanyádnak a rántott hús ízlett? Remélem rövidesen együtt lehetnek édesapáddal biztos hiányoznak nagyon egymásnak!Mielőbbi teljes felépülést kívánok !

    VálaszTörlés
  2. Csodásak a Te buktáid is. Szívesen megkóstolnám... (a mienk ugyanis már rég elfogyott:)).

    VálaszTörlés
  3. Éva - tényleg olyanok :), és tényleg finom. Még van pár darab, de csak azért mert ma nem teljes a létszám.
    - Nagyon örült Anyukám a rántott húsnak, sőt még Apu is. Persze, már nagyon szeretnének újra együtt lenni, csak hosszú az eltelt két hét.
    - Köszönöm:)!!

    Gabriella - köszönöm:), nem volt itthon sem szilvalekvárom, sem dióbelem, ezért maradt az eredeti elképzelés szerinti bukta. De biztos a Te változatodra is sort kerítek valamikor :)!

    VálaszTörlés
  4. Szépek lettek! Igazi házi bukta! Milyen jó tud lenni!

    VálaszTörlés