Régen tettem föl képeket a Kicsikéimről, legutóbb talán akkor, mikor "haza" mentek Angliába.
Azóta Tomika elkezdte az iskolát, Ádámka pedig az óvodát, a héten éppen őszi szünetüket töltötték.
Menyem küldött egyenruhás fényképet, ami egy "munkanap" végén készült
Róluk. Tomikám már jobban bírja a gyűrődést, hisz már jó ideje jár
angol közösségbe, beszél angolul, de Ádámkát még nagyon lefárasztja az a
rövid idő is amit ott tölt, hisz Ő még nem beszéli a nyelvet. Annál is
inkább fárasztó a kis Drágámnak az ovi, mert az a kevés idő is délután
fél 1-től fél 3-ig tart a hét négy napján, pont amikor aludna a
Kicsikém. Csak szerdánként megy reggel fél 9-től du. fél 3-ig. Ezért
aztán többnyire olyan fáradt, hogy hazaérve le szokott feküdni aludni. A
képen is látszik rajta, hogy mennyire fáradt.
Persze azért már Ádámkám is sokat változott mióta oviba jár, már simán
megvédi az érdekeit, nem hagyja magát elnyomni se Tomikától, se mástól,
sőt már van egy angol kisfiú barátja is. Ha nem akar velem skype-olni,
azt simán közli és olyankor nem tágít az elhatározásától és nem beszél
velem, sőt rám se néz. De olyan is van, hogy Ő hív föl, hogy beszélgetni
akar velem.
Ők az én édes kis "angol" Unokáim
Nagyon helyesek az unokáid! Sajnálom, hogy ilyen messze kell élnetek egymástól.
VálaszTörlésKöszönöm kedves Marisz :)! Tényleg nagyon rossz, mert így keveset lehetünk együtt, igaz akkor hosszabb időre. Remélem jövőre is eljöhetnek legalább kétszer, mint az idén. A tavaszi szünet két hetét és a nyári szünet egy hónapját tölthettük együtt legnagyobb örömünkre. A többi időre meg marad a Skype, amivel mégis napi szinten tudjuk tartani a kapcsolatot.
VálaszTörlés