Az iskolában-óvodában készült közös kép a Kicsikéinkről |
Az elmúlt néhány napban kicsit eltűntem, ennek több oka is volt. Az első
és legfontosabb, hogy Nagypapival drága kis Unokáinknál jártunk
Angliában, szülinapot köszönteni, a múlt héten Tomika 6 éves lett.
Nagyon örültünk annak a hosszú hétvégének amit együtt tölthettünk, és
nemcsak mi, hanem Ők is. A reptéren vártak bennünket, a nyakunkba
ugrottak a kis Drágáink, öleltek, pusziltak bennünket és persze mi is
Őket :). Hazaérve átadtuk az ajándékok egy részét, aztán késő estig
tartó játék következett. Olyan izgatottak voltak, alig bírtak elaludni,
pedig Tomikának másnap iskola volt. Ádámkának nem kellett oviba menni,
betegszabadságon volt a múlt héten, mert valami vírus megtámadta a kis
pocakját. A következő nap is játékkal telt, délelőtt Ádámkával, délután,
amíg Ő aludt, Tomikával játszottunk, aztán együtt mindkettejükkel.
Tomika iskolába indulás előtt |
Ádikám mindenben utánozza Tomikát :) |
A tortasütés így a szülinapra maradt, ami miatt kicsit ideges voltam,
attól féltem, hogy nem sikerül a kipróbált és bevált "3. próba" tortát
tökéletesre megsütnöm. Még úgy is bennem volt a félsz, hogy a tojáson
kívül minden alapanyagot kimérve vittem hozzá itthonról, biztos, ami
biztos. És ha már benne voltam, sütöttem két adag csokis muffint is, ami
a Kicsik kedvence, úgy gondoltam a délutáni "birthday party"-ra is
legyen a kis vendégeknek kínálni való, mert nem tudtam, hogy mennek
Angliában az ilyen partik. Tomikámnak az idén ugyanis két születésnapi
köszöntője volt, az egyik a játszóházban, a barátaival, a másik otthon
szűk családi körben. Nagyon jó ötlet volt a játszóházban tartani a
szülinapot, mert ott nyugodtan kiduhajkodhatták magukat a gyerekek, a
lakásból így nem lett csatatér :) aztán amikor elfáradtak, átadták az
ajándékokat az ünnepeltnek, és meguzsonnáztak. A végén minden kis vendég
kapott egy kis búcsú csomagot, amiben néhány apró játék, kifestő,
zsírkréta, nyalóka és még egy vékony szelet születésnapi torta volt.
Tomikám annyi ajándékot kapott, hogy alig győzte felhordani a lakásba.
Aztán a bontogatás izgalma, és az öröm a sok szép ajándéknak. Csak
ezután került sor az otthoni ünneplésre, tortázásra-muffinozásra. Az
ünneplés izgalmában csak néhány rövidke videót készítettünk, fényképet
egyáltalán nem, ezért itthon a videóról készítettem pár képet - sajna a
képek minősége ezért nem a legjobb :(. Azért ez is egyfajta emlék,
ezért nem hagyom ki a beszámolóból.
Itt már hiányzik egy muffin :) |
A torta nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de ugyanolyan finom
volt, mint a próba torta. A kicsiknél azonban a muffin aratott nagyobb
sikert. Biztosan azért mert azzal nem kellett várni a gyertyák elfújása
után, már fogták és ették is.
A hátralévő időben is igyekeztünk minden percet Velük tölteni.
Előkerültek a társasjátékok, puzzle, építőjátékok, Nagypapi az udvaron
játszott Velük, én pedig esténként mesét olvastam Nekik, amíg el nem
aludtak.
Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy az indulásunk reggelére Tomikánknak kiesett az első tejfoga, a Fogtündér hatalmas csokipénzzel jutalmazta érte :).
Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy az indulásunk reggelére Tomikánknak kiesett az első tejfoga, a Fogtündér hatalmas csokipénzzel jutalmazta érte :).
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, és ez most nagyon gyorsan
bekövetkezett :(. Úgy elszaladt az idő, hogy észbe se kaptunk és már
újra a reptér felé tartottunk, csak most hazafelé. A szívem majd
megszakadt, hogy el kellett válnom a kis Drágáimtól ;(. Csak az
vigasztal, hogy jövőre megint eljöhetnek, addig megint marad a Skype.
De itt még nem ért véget "eltűnésem története", szerencsésen hazaértünk, minden rendben volt. De másnap reggelre az én pocakomat is megtámadta valami, (lehet, hogy a nagy szeretgetésben Ádikám vírusát kaptam be) két napig olyan beteg voltam, mint a kutya. Csak feküdtem és aludtam, amikor épp nem a mellékhelyiségben időztem. Egész napos iszonyú hányinger, többszöri végkifejlettel, a végére mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Ma már fel bírtam kelni, sőt ebédet is főztem, mert Legkisebbikem már nagyon vágyott egy finom húslevesre. Én még diétázom (ropi, tea, pirítós, sós vízben főtt krumpli-répa, ilyesmik), de remélem 1-2 napon belül teljesen rendben leszek.
De itt még nem ért véget "eltűnésem története", szerencsésen hazaértünk, minden rendben volt. De másnap reggelre az én pocakomat is megtámadta valami, (lehet, hogy a nagy szeretgetésben Ádikám vírusát kaptam be) két napig olyan beteg voltam, mint a kutya. Csak feküdtem és aludtam, amikor épp nem a mellékhelyiségben időztem. Egész napos iszonyú hányinger, többszöri végkifejlettel, a végére mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Ma már fel bírtam kelni, sőt ebédet is főztem, mert Legkisebbikem már nagyon vágyott egy finom húslevesre. Én még diétázom (ropi, tea, pirítós, sós vízben főtt krumpli-répa, ilyesmik), de remélem 1-2 napon belül teljesen rendben leszek.
Isten éltesse Tomikát nagyon sokáig! Igazi nagyfiú már. Látom nálatok is az van hogy a kicsi utánozza a nagyot, az unokáim is így vannak. Kellemes kikapcsolódásban volt részetek. Mielőbbi gyógyulást kívánok, kúrálgassad még magadat!
VálaszTörlésKöszönöm kedves Éva :)! Tényleg olyan nagyfiús már :). Ádámka meg tényleg mindenben utánozza. Most azon kesereg, hogy Neki miért nem esik ki a foga, győzködtük, hogy majd ha 6 éves lesz, az Övé is kiesik. Nagyon jó volt, csak rövid volt.
VálaszTörlésKöszönöm, kúrálom még magam :).