2013. november 10., vasárnap

Márton napi libalakoma

Libacomb és nyakbőrben sült libamáj hagymás krumplival és párolt káposztával

Na, most újra jelentkezem. Már vagy két napja nem írtam, de nem azért mert nem főztem, hanem mert olyanokat, amik már szerepelnek a blogon és nem akarom folyton magamat ismételgetni...csak néha :D.

A hét végére Márton nap alkalmából sokakkal együtt én is libát terveztem. Meg is beszéltük Apával péntek este, hogy elmegyünk a csarnokba szombat reggel és veszünk valami libás ebédhez valót. Aztán úgy alakult, hogy szombat reggel mégsem volt kedvünk korán kelni. Amikor végre rászántuk magunkat, szép komótosan megreggeliztünk, én még az ebédet is odatettem főni (csirkepörköltet), csak utána indultunk bevásárolni. Hát hova máshova, mint a Tescoba meg a Lidlbe. Nem volt elképzelésem, hogy mi legyen liba helyett a vasárnapi ebéd, mert hiába határozok el valamit, ha éppen nem kapok hozzá valót. Kóvályogtam egy darabig a Tescoban a húsos részleg előtt, nézegettem az előre csomagolt húsok pultját is, de nem láttam kedvemre valót. Addig-addig kóvályogtam, míg a csomagolt húsok pultjára kihoztak három gyönyörű libát. Az egyiket gyorsan magamévá tettem :), aztán sorba álltam a baromfi pult előtt, és vettem még két liba farhátat. És akkor már tudtam, hogy a vasárnapi ebéd libaleves lesz, meg egészben sült liba hagymás krumplival és párolt káposztával, úgyhogy mégiscsak maradt az eredeti libás elképzelés.
Még az este meg is tisztítottam az egész libát, a hasüregében legnagyobb örömömre kis csomagocska lapult, benne a liba nyaka, zúzája, szíve, és egy kis libamáj. Így a farhátak mellé nyak, zúza, és szív is került a leves hozzávalói közé, meg a liba szárnyvégeit is levágtam, így az is. A tisztított liba nyakbőrét levágtam, hústűk segítségével kis "tasakot" készítettem belőle, amibe beleengedtem a libamáj darabkákat, utána a "tasak" másik végét is lezártam hústűvel, kívülről megsóztam, csakúgy, mint az egész tisztított libát, úgy tettem el éjszakára a hűtőbe.

libamáj nyakbőrbe rejtve


a leveshúsok
A leveshúsokról minden hájat és bőrt leszedtem. A levest most gyorsfőző fedővel főztem, szokásos jelzések után 20 percig, aztán hagytam magától visszaesni a "pöcköt". A húsok mellett 2,7 liter forró víz, 1-1 nagyobb darabokra vágott sárgarépa és petrezselyemgyökér, zöldpaprika, hagyma, petrezselyem és zeller zöld, 1,5 fehér kanál só, 1 fehér kanál ételízesítő és őrölt bors került a fazékba.

Másik edényben, sós-szitált ételízesítős vízben karikára vágott zöldségeket főztem, - sárgarépát, petrezselyemgyökeret és zellergumót, amikor a zöldségek megpuhultak hozzászűrtem az elkészült libalevest, felforraltam és cérnametéltet főztem bele. A főtt húsokat a velük főtt zöldségekkel külön tálon tálaltam.

 A leves zsírosabbnak tűnt a képeken, mint valóságban, lehet, hogy a vaku miatt.



Reggel felmelegítettem egy pohár boltban kapható libazsírt, a nagy kacsasütő edénybe öntöttem és beleterítettem a farhátról leszedett hájat és apróra vágott bőrt.

Ráfektettem a besózott libát, és 160 fokra állított sütőben lefedve sütöttem 2 és 1/4  órán át. Akkor mellé raktam a nyakbőrbe csomagolt májat, és visszatettem 1 órára, ismét letakart edényben. Sütés közben egyszer megfordítottam a májas csomagocskát, hogy egyenletesen barnára süljön.
A végére a liba húsa belül porhanyósan puha, a bőre pedig isteni ropogós lett. Igaz a mellénél kibújt a csont belőle, de azt tálalásnál kevés petrezselyemzölddel takartam el.


A hagymás krumplit és a párolt káposztát a szokásos módon készítettem el, azt nem írom le újra.

a nyakbőrbe csomagolt libamáj

a szárny takarása miatt a comb egy része kissé világosabb maradt, de ugyanolyan ropogós volt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése