Tomi ma 7 éves :)!

Első Unokánk Tomi ma ünnepli  7. szülinapját

már igazi nagy Fiú! 

Boldog szülinapot Tomikám,

Isten éltessen sokáig! 

Sajnos az idén nem lehetünk Veled, mint az elmúlt két évben, de nagyon szeretlek és Tatuska is nagyon szeret onnan fentről. 

Gondolatban Veled vagyunk. 

Egy kis képösszeállítással szeretnélek köszönteni

Tomika megszületett 2008.11.21.

Tatuska első találkozása Tomikával 1 hetesen

"szerelem" volt első látásra 

Tomika 1 éves kori karácsonya

egy kisfilm egy régi skype-olásról 2010.05.03

Tomika 2. születésnapja

Tomika 3. születésnapja

 

Tomika 4. születésnapja

Tomika 5. születésnapja

Tomika 6. születésnapja

Tomika 7. szülinapja

Csirkemellcsíkok sonkás sajtszószban, spagettivel

Első pillantásra nagyon fehérnek tűnik ez a csirkemelles-sonkás-sajtos mártás, de higgyék el nagyon finom lett. A tévében láttam valami tasakos csirkemelles-sajtszószos étel hirdetését, ma valami olyasmit szerettem volna készíteni a saját elképzelésem szerint. De hogy még ízesebb legyen egy kis sonkát is csempésztem bele. Ebből a mennyiségből 2-4 ember jóllakhat, attól függően, mennyire éhesek. 

Hozzávalók:

- Diónyi vöröshagyma nagyon apróra vágva, vagy lereszelve, 2-3 evőkanál olaj, egy fél  csirkemell filé (24-25 dkg) - lapjában nagyon vékony szeletekre, majd nagyon vékony csíkokra vágva, 1 fehér műa. kanál ételízesítő (vagy kevés só), 10 dkg vékony csíkokra vágott sonka, kb. 1/3 vödör 20 %-os tejföl (kb. 25-30 dkg), ugyanannyi víz, mint tejföl, kb. 15 dkg reszelt trappista sajt, kb. 1-1,5 dl hideg víz,  2 teáskanál étkezési keményítő. 

- 1 liter forró víz, 1 fehér műa.kanál só, 1-2 ek. olaj, 50 dkg durum spagetti

A spagettit Zepter módszer szerint megfőztem. Újraforrás után kikapcsoltam a tűzhelyet, 8-9 percig hagytam a kikapcsolt lapon a lefedett edényt. Közben párszor átkevertem a spagettit, hogy ne tapadjanak össze a szálak.

A hagymát pici olajon megdinszteltem, majd ráraktam a vékony csirkemellcsíkokat és fehéredésig sütöttem. Akkor hozzátettem az ételízesítőt és a sonkát, azzal is sütöttem 1-2 percig, majd felöntöttem a tejföl víz keverékével és beleraktam a reszelt sajtot. Forrás után 10 percig főztem, majd besűrítettem a kevés hideg vízben feloldott keményítővel. Pár perc főzés után már ehettem is. 

Legkisebbikem csak estefelé ér haza a munkából, remélem Neki is ízleni fog. 

Utóirat: Legkisebbikem először bizalmatlanul nézte, hogy mi van szószban, rákérdezett, hogy gomba van-e benne. Kóstolás után 3 tányérral evett belőle  :) 

 Mindig jobban szerettem csontos csirkemellet venni. Otthon lefejtettem a bőrét, majd a két fél filét is, hogy szépek maradjanak, úgy fagyasztottam le. A mellcsontokból (esetleg a bőrrel együtt) finom levest lehet főzni, úgyhogy azt sem dobtam ki soha, az is mehetett bezacskózva, feliratozva a fagyasztóba. Mostanában a fél filéket külön-külön kis uzsonnás tasakba csomagoltam, úgy raktam nagyobb fagyasztó zacskóban a mélyhűtőbe (természetesen felirattal és dátummal ellátva).  A mellfilékből mindig annyit veszek ki, amennyi éppen kell. Mostanában általában elég 1 fél csirkemell filé egy-egy ételhez. Félig kiengedett állapotban szép vékonyra szeletelhető, csíkozható.

Tepertős muffin

Mostanában nem hoztam konyhai bejegyzést, nem sok kedvem van a blogoláshoz (se). Csak Unokáimról írtam, Páromról, és meghirdettem a számunkra feleslegessé vált dolgainkat, hátha egy kis pénz lenne belőle - sajnos eddig nem sok sikerrel :(.

Persze azért főztem, de csak a régi jól bevált ételeket vettem sorra, amik már szerepelnek a blogon amiket a gyerekek is szeretnek.  A hűvös idő beálltával szívesen sütöttem pogácsákat is. Töpörtyűset, sajtosat, krumplipüré maradék eltüntetésére krumplisat. Legkisebbikem mindig sajtosat enne, az a kedvence, csakúgy, mint Tomikának és Ádámkának. Mikor skype-olás közben megemlítettem legutóbb, hogy krumplis pogácsát sütöttem, rákérdeztek, hogy nem sajtosat, mert az az Ő kedvencük. 

Ma a hűtőben nézelődve, megláttam egy zacskóban egy kevés töpörtyűt, amit kb. 2 hete kaptunk Szüleimtől. Akkor jót ettünk belőle, de a maradék azóta is ott várta a hűtőben, hogy mi lesz a sorsa. Miután megláttam, megnéztem a neten, hogy találok-e töpörtyűs muffin receptet, mert elhatároztam, ha igen, azt sütök. Nincs most kedvem órákig vacakolni, hajtogatni-pihentetni, mint a múltkori töpis poginál. Meg most nem is volt akkora mennyiségű a töpörtyű, ami a pogihoz kellett volna. 

És találtam ITT, köszönet érte. De mert nem akartam olyan sok muffint készíteni, ezért csak fél adagot kevertem ki, azt is kis eltéréssel, mert - ahogy említettem - nem volt itthon csak kb. 20 dkg töpörtyű. 

Az én tepertős muffinom ezekből állt össze:

20 dkg tepertő, 5 dkg margarin, 25 dkg félfogós liszt, 1 tojás, 3 dl tej, kb. 8 dkg 20 %-os tejföl, 1/2 csomag sütőpor, 1 fehér műa. kanál só, 1 púpos kávéskanál őrölt bors.

Késes robotgéppel először a töpörtyűt daráltam finomra, majd hozzátettem a margarint, sütőporral elkevert lisztet, tejfölt, tejet, sót, borsot, és jól átforgattam, hogy rendesen elkeveredjen a massza. 

Papírkapszlival bélelt sütőformába kanalaztam. 18 adagra sikerült osztanom. 

175-180 fokra előmelegített, légkeverésre állított sütőbe toltam, és 25 percig sütöttem. Az utolsó 9 percben a hőfokot visszavettem 150 fokra, mert már nagyon pirosodtak a muffinok. 

Alig vártam, hogy megkóstolhassam, így még melegen nekiláttam. Kívül finom ropogós, belül omlós, nagyon finom muffin lett. Teljesen olyan, mint egy finom omlós töpis pogi, csak nem volt vele annyi cécó. Mindenkinek szívesen ajánlom. 

Olivér és Unokatesói

Megint nem gasztro bejegyzést hozok, mert mostanában semmi újdonság nem készült nálunk. Hétköznapi, egyszerű, laktató és a lehető legolcsóbb ételeket főzöm. Nincs már vasárnapi nagy ebéd sem, van úgy, hogy nem is főzök vasárnap, ha szombaton annyit sikerül főznöm, ami másnapra is elég. 

Inkább legkisebbik édes kis Unokánkról hoztam képeket, hisz Legnagyobbikomék végre megmutatták gyönyörű Kisfiukat az ismerősöknek a FB-on, így én is közzé merem tenni milyen tündéri a lassan 3 és fél hónapos Csöppem. Egyszerűen imádni való. Olyan jó kisbaba, szinte soha nem sír, csak eszik, mosolyog, gügyög, aztán mikor elfárad elalszik. Édes a kis égnek álló hajával, amit ma megpróbáltam frizurává fésülni a puha kis baba hajkeféjével. A többi családtagnál nem váltott ki osztatlan sikert, de szerintem olyan, mint egy kis herceg. Az én kis Hercegem. És akkor jöjjenek a képek:

végül a mai "frizurával" - én imádom!! A kis fülecskéje fölött már látszik, hogy hullámosodik a haja :) A homloka tisztára, mint Tatuskáé.

Nemrégen fotót kaptam Angliában élő két Unokánkról is, Róluk is mellékelem a képet, amit Menyem küldött. Nagyon ügyesek a kis focistáink, Menyem a foci edzésükről is küldött filmeket. Tatuska nagyon büszke lenne Rájuk, olyan sokat fejlődtek - ahogy én is nagyon büszke vagyok mindkettőjükre. Szerintem föntről figyeli Őket drága Tatuskánk, és vigyáz Rájuk is, csakúgy, mint a pici Olivérre.
És akkor a kép  Ádámkáról és Tomikáról:

Ádámka és Tomika

Bárcsak itt lehetne még drága egyetlen Párom, hogy együtt örülhessünk  a kis Drágáinknak és együtt szerethessük Őket.

Párom születésnapja

kép a Google-ról

Drága Egyetlen Szerelmem ma lenne 57 éves, de sajnos már hét hónapja nincs velem. Elragadta tőlem a kegyetlen halál. Azóta sem tudok belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Elővettem azt a rengeteg  régi szerelmes levelet, amiket az udvarlás 3 és fél éve és a katonaság 1 éve alatt nekem írt. Azokat olvasva, olyan mintha még mindig élne. Az akkor leírt szavai most is biztosítanak soha el nem múló szerelméről. A kórházból írt utolsó sms üzenete is az volt:  SZERETLEK!

Lelkiismeret furdalásom van, hogy én még élek, hisz megígértem Neki, hogy addig élek, amíg Ő. A halálos ágyánál meg is halt egy részem, csak a gyerekek és unokák  miatt kapaszkodok még egy kicsit az életbe. Nem tudom meddig bírom Nélküle...

(Zalatnai Sarolta: Mért mentél el?....)

Konyhai dolgaim az elmúlt hetekből

Mostanában nem sokat írtam konyhai dolgaimról, mert egyszerű és a blogon már szereplő ételek készültek nálunk.  Igyekeztem olyan ételeket főzni, amit a Fiúk szeretnek - de a főzelékeket és a zöldséglevest például meg sem kóstolták, inkább mást ettek helyette.

Nagy kedvencünk mostanában a csirkepörkölt, többnyire gyorsfőző fedővel, pillanatok alatt (szokásos jelzések után kb. 7-8 perc) elkészítve,  jó sok csirkelábbal, farrészből és zúzából. Ha felső vagy alsó combot is rakok bele, akkor is nagyobb sikere van a szopogatni való csontos húsoknak.
A pörköltön kívül azért készült más is, például
húsos-húsgombócos káposzta,
szardíniás-paradicsomos spagetti, most csak egy doboz olajos szardíniával gazdagított paradicsomszósszal,
Szüleimtől kapott rengeteg cukkiniből gyakran készült cukkinis tészta, spagettivel vagy más tésztával,
tárkonyos csirkeraguleves fél csirkemell filéből (- Igaz most egyszerűbben, csak sóval borssal szárított tárkonnyal és petrezselyemzölddel, tejfölös habarással. Citrom se volt itthon, úgyhogy egy kávéskanál 10 %-os ecettel savanyítottam a főzés végén),
fűszeres csirkeszárnyak velük sült krumplival,
zöldbabfőzelék (fokhagymásan-kaprosan-tejfölös habarással - gyorsfőző fedővel a friss zöldbab 15 perc alatt vajpuhára főtt... nem szeretem a roppanós, "vadbak" ízű zöldbabot),
tökfőzelék jó sok kaporral, szintén tejfölös habarással
csirkeleves - gyorsfőző fedővel szokásos jelzések után 7 percig főzve, átszűrve, a lébe cérnametéltet főzve,
csirkelevesben előfőzött rántott csirke combok vagy szárnyak sültkrumplival vagy krumplipürével,
zöldségleves - kevés olajon dinsztelt sárgarépából, petrezselyemgyökérből, néhány nagyobbra vágott káposztalevélből, hagymával zöldpaprikával, forró vízzel, sóval, borssal, csiliporral. A zöldségek megpuhulása után kevés cérnametélttel.
magyarosított kínai kaja, most csirkemell csíkokból és a bor is kimaradt belőle,  a végén kevés paradicsomlevet és vizet öntöttem bele, csiliporral tettem csípőssé és így is nagyon finom volt.

A sütőm sajnos elromlott, pont, mikor itt voltak az Unokák. Azóta megjavították, úgyhogy most megint használhatom.
Amíg rossz volt a sütő rostjaira merőlegesen szeletelt sertéslapockából Zepter serpenyőben készítettem el a sültet (sertéssült fűszerekeverékemmel ízesítve) illetve sertéstarjából  a
lecsós húst. Mindkettőt a sütés szabályainak betartásával.
A sütő megjavulása után nagy tepsi hagyományos rakott krumpli, ami több napra is elég volt.

A sütő hiánya miatti kényszer rávitt, hogy olyat is csináljak, amit eddig még nem. Ez pedig a "serpenyős pizza" volt. Egyik vasárnap kimaradt egy pici tálka krumplipüré, ennek felhasználásával készítettem el a pizzatésztát. 

(Kis tálka krumplipüré, kb. 1 dl tej, 1 teáskanál cukor, 3/4 csomag friss élesztő, kb. 500 gr félfogós liszt, kevés só, pici olaj, annyi langyos víz, hogy ne legyen lágy a tészta.)

Az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. A krumplihoz öntöttem a lisztet, felfutott élesztőt,  pici olajat. A langyos  vizet óvatosan adagoltam, hogy se túl lágy, se túl kemény tésztát kapjak. Duplájára kelesztettem. Kelesztés után a tésztát átgyúrtam, és négy részre osztottam. Egyenként kerek lappá nyújtottam és a legnagyobb felforrósított Spider Pan serpenyőmben szárazon mindkét oldalát megsütöttem a pizzalapoknak.  Két lapot azonnal felhasználtam:  a mikró szintén felforrósított crisp táljába tettem az elősütött tésztát - persze egyszerre csak az egyiket -  megkentem (szintén kimaradt) spagettiszósszal, tettem rá sonkát, bacont, lila hagyma karikákat, zöldpaprikát és durvára reszelt trappista sajtot,  és az előmelegített mikró grill programján addig sütöttem, míg szép aranybarnára sült. A másikkal ugyanígy jártam el. A maradék két pizzalapot rácsra tettem kihűlni, majd folpackba csomagoltam és a hűtőbe tettem. 1-2 napon belül újabb pizzák készültek belőlük úgy ahogy előzőleg. A fiúk azt mondták, jobb, mint ha rendeltünk volna.  Sajnos ezekről nem készült kép, pedig tényleg jól sikerültek.
Mostanában nincs kedvem a fényképezéshez, meg az íráshoz sem.
Valahogy semmi sem olyan fontos már, mióta Apa elment. 

Régen írtam...

Tomika és Ádámka a villamos csuklójánál

de mindentől elment a kedvem, még a blogolástól is mióta drága Párom nincs velem. Családi problémák is nehezítik az életemet, de inkább az örömteli eseményekről írnék most. Június 30-án megszületett harmadik kis Unokánk Olivér. Akkor írtam egy rövid bejegyzést ide a blogra, meg a FB-ra is, de Fiam kérésére töröltem a bejegyzéseket. Most mégis közzéteszek a kis Drágáról 2 képet, hogy másik két Unokám mellett büszkén Őt is megmutathassam. Nagyon aranyos kisbaba, nem sírós, nyugodt kis tündér. Csak azt sajnálom, hogy drága Párom már nem tarthatta a kezében. Sokszor emiatt is sírok, bár azt remélem, hogy onnan fentről Ő is mindent lát és továbbra is vigyáz ránk.

Olivér születése után

és 3 hetesen

Persze azóta még jobban kikerekedett, imád enni, kész kis vasgyúró, vasárnap már 2 hónapos lesz. Ugyanolyan nagy barna hajjal született, mint az Apja, és azóta is gyönyörű kis hajas Baba. 

Másik örömöm, hogy Angliában élő két kis Unokánk Tomika és Ádámka az elmúlt két hetet velünk tölthette. Igaz, most nem volt olyan sok program, mint tavaly, amikor Tatuska még velünk volt, és délutánonként standra vitte Őket, de az idén sem maradt el a villamosozás, a mindennapi játszótér, a Vadaspark, a Dédik és a kis Unokatesó, Olivér meglátogatása. Itthon is sokat játszottunk, rajzoltunk, színeztünk, gyurmáztunk. A legtöbb időt hármasban töltöttük, mert a többieknek sajnos dolgozniuk kellett. 

Tomikám és Ádámkám is sokat nőtt és okosodott. Tomi nagyon ügyes lett fociban is. Tavaly Tatuska még azon kesergett, hogy alig mer a labdába rúgni, az idén meg leesett az állunk, hogy hogy cselezgetett, vezette a labdát és gólt gólra halmozott. Amikor fociztak rendesen megizzasztotta Fiaimat. Példaképe Messi és Ronaldo. Legkisebbikemmel gyakran nézett meccset, és olyan szakkommentárt főzött hozzá, mint egy sportriporter. 

Ádámkám figyelmét inkább a sok játék, a gyurmázás, építés, hot wheels-ezés, hintázás, és a mese kötötte le. Élvezte, hogy a mesék itt magyarul szóltak. Megint a NickJr.-t nézhették amikor főztem, vagy olyan elfoglaltságom volt, hogy nem tudtam Velük foglalkozni, ott olyan meséket adnak, ahol számolni kell, formákat felismerni, együtt csinálni dolgokat. Interaktív mesék. Érdekes, hogy az m2-n adott mesék nem kötötték le a figyelmüket - pl. a Halász Judit mesélte Mirr-Murr. Úgy tűnik, hogy a felgyorsult világban a meséknek is pörgősnek kell lenniük, mert különben elvesztik a gyerekek az érdeklődésüket irántuk.  

Tomikám kicsit jobban eszik, bár az idén is cseleznem kellett, hogy megegyen bizonyos ételeket. 

A rántott csirkemell a különbözőképpen sütött krumplikkal nyerő volt mindkét kis Unokámnál. Sütöttem kockára vágott krumplit, uborkagyalun egész vékonyra szelt chips-et, és rácsos krumplit, ami szintén nagy sikert aratott (hullámos szeletelővel szeltem, minden húzás előtt 90 fokban elfordítottam a krumplit). Továbbra is nagy kedvenc a "tésztaleves" ami tulajdonképpen csirke húsleves átszűrve, csigatésztával vagy pici masnitésztával, de megették a krumplis zöldséglevest is. Persze készült kakaós palacsinta, kétszer is, meg spagetti ill. egyéb formájú tészták különféle szószokkal, pl. virslis lecsós, padlizsános-cukkinis zöldségpörköltes, sajtkrémes, tejfölös-reszelt sajtos. Mindent megettek,  csak a zöldségeseket össze kellett turmixolni és szűrőn átnyomni, hogy semmilyen darabka ne legyen a szószban.  Reggelire-vacsorára lapkasajtos, sonkás-sajtos, májkrémes, vajas-piros arany pöttyös bagett, pirítós, vagy sima kenyér volt de készült sonkás-sajtos melegszendvics, rántotta, és bundás kenyér is. Kolbászt, szalámit, virslit hiába kínáltunk, nem kértek. Tízóraira, uzsonnára szerették a gyümölcsös túrókrémet, Dörmi macit, oreo kekszet vagy sajtos pogácsát. Tomikám este lefekvés előtt még mindig megivott egy pohár kakaót, Ádámka csak párszor kért.   Sajnos a sütőm elromlott, úgyhogy a betervezett muffin sütés az idén elmaradt, de Dédi mama kakaós-csokikrémes piskótája meg gyümölcsös-fahéjas pitéje talán kárpótolta Őket.  Ebéd vagy vacsora után kaphattak saját készítésű csoki jégkrémet, vagy bolti vaníliás-csokis pálcikásat.

Nagyon jó volt, hogy itt voltak, de a két kis örökmozgó rendesen lefárasztott. Ráadásul az első héten olyan meleg volt, majd meg sültünk, a második héten meg el-eleredt az eső, de azért minden nap megjártuk valamelyik közeli játszóteret, amikor lehetett reggel meg késő délután is, hogy a mozgásigényüket kielégíthessék. 

Tomikánk már komoly nagyfiú

Ádámkánk villamosozáskor is nagyon hiányolta Tatuskát :(

Az idén csak a villamosozáskor készítettem Róluk képet. Még mindig imádják a szegedi hosszú, négy csuklós SWING villamosokat, szeretik nézni, ahogy a csuklók mozognak. 

Persze sokat emlegettük Tatuskát is, nagyon hiányzott a kis Drágáimnak. Főleg azt emlegették, hogy milyen jó volt Vele a strandon. Talán jövőre úgy alakul, hogy a strandra is eljutnak a kis Drágáim. Bearanyozták a napjaimat, amíg itt voltak. 

Már otthon vannak, és nagyon örülnek a kis Hugicájuknak, - nemrég megszületett féltestvérük Annácska, akivel ma találkoztak először, eddig "csak" Skype-on látták, mert azon a napon született, amikor Kicsikéim Magyarországra repültek másik Mamájukkal és Nagynénjükkel.
Persze Anyukájuk ajándékokkal -  új focicipőkkel és fociruhákkal várta Őket otthon, aminek nagyon örültek, rögtön meg is mutatták ahogy bejelentkeztek hazaérkezésük után.
Szép volt ez a pár hét a három Unokámmal, csak Tatuska hiányzott és hiányzik továbbra is nagyon. 37  év csodás házasság után elmondhatatlan szomorúság van rajtam. Bármerre járunk, vagy bármit teszünk, mindenről eszembe jut valami, ami Vele kapcsolatos emlék és elerednek a könnyeim. Hiányzik minden, ami Ő volt.

A fák is siratják...

Jelek...

Tegnap ebéd után elszundítottam a kanapén. Szörnyű álmom volt. Megint ott álltam Apuci kórházi ágya mellett, újra végignéztem, ahogy egyre alacsonyabb a vérnyomása, összeomlik a keringése és végül minden könyörgésünk ellenére meghal. Akkor minden feszültség elhagyta a testét és az arcát, újra olyan ívelt és vastag  lett az ajka, mint mikor beleszerettem!! Hirtelen felriadtam, kirohantam az erkélyre és sírva vártam hogy Legkisebbikem hazaérjen. Közben megint azt kérdeztem magamtól és az égtől, hogy miért történt ez meg velem-velünk? Hirtelen egy finom simogató szél font körbe, mintha csak Apa simogatott volna meg. Megnyugodtam és leültem kicsit. Nem sokkal később hazaért Legkisebbikem, evett, pihent pár percet és elindultunk vásárolni.

A kocsihoz érve láttuk, hogy egy galamb ül rajta. Eddig ilyesmi még soha nem történt!!!! Nem akart elrepülni, csak nézett ránk szelíden a fejét félre hajtva. Aztán - Legkisebbikem hessegetésére-  csak elrepült nagy nehezen, miután alaposan szemügyre vett bennünket. 

A Tescoban a zöldségosztályon kezdtem. Répa, petrezselyem, zeller, hagyma és krumpli. A krumplihoz érve egy majdnem tökéletesen szív alakú krumplit vettem észre. Úgy éreztem ez nekem szól. Apa talán így üzent, hogy még mindig szeret. 

Amíg Legkisebbikem felvitte a vásárolt holmikat a kocsiban ültem, néhány utcányira Apucihoz hasonló testalkatú és ruházatú férfit láttam meg. Ugyanolyan fehér zokni és sportcipő, rövid nadrág és sárga póló volt rajta, amilyenben Apa szeretett lenni nyáron...

Lehet, hogy csak a dolgok furcsa játéka volt, de nekem mégis jeleknek tűntek. Kissé megkésett üzenetek Apától, talán a házassági évfordulónk alkalmából, hogy még mindig szeret.

Egy biztos, nekem annyira hiányzik, majd bele őrülök a fájdalomba, hogy már nincs velem. SZERETEM.

Tegnap volt a 37. házassági évfordulónk

35. házassági évfordulónkon - még együtt, boldogan

Kimondhatatlanul hiányzol Drágám! Hiányzik a kedvességed, a szereteted, a szerelmed, az ölelésed, az együtt étkezések, az, ahogy befészkelhettem magam éjjel az öledbe, az, hogy reggel ágyba hoztad a kávét, mert tudtad, hogy számomra az a nap fénypontja. Az ahogy tévézés közben fogtuk egymás kezét, és hogy bármikor hozzád bújhattam. Nem múlt el nap az ölelésed nélkül. Mindig minden rossztól megóvtál engem, a gyerekeinket és az unokáinkat is. Maga voltál a gondoskodó szeretet!

Ordítani tudnék a fájdalomtól, hogy elveszítettelek, ehelyett csak a könnyem hull szakadatlan. 

Kimondhatatlanul szeretlek!!

Vajas-tejfölös-sajtos pogácsa

Napok óta pogácsát vagyok ehetnék. Vettem is a Tescoban tepertős pogácsát, meg is ettem, mégis maradt a "de jó lenne egy kis pogácsa" érzés. Biztos a hideg miatt. Tegnap aztán úgy lehűlt az idő, hogy direkt jól esett a sütőt bekapcsolni. A neten találtam egy jónak tűnő pogácsa receptet ITT, (köszönet érte) ez volt az alapja a pogácsámnak. Eltérés csak annyi volt, hogy nem friss, hanem instant élesztővel dolgoztam, a tetejét tejföllel kentem meg és megszórtam reszelt sajttal.

Hozzávalók: 

80 dkg finom liszt, 3 fehér kanál só, 1 teáskanál cukor, 2 cs instant élesztő, 25 dkg Rama margarin, majdnem 3/4 pohár nagypoharas 20%-os tejföl,  2 db tojás, kevés tej, ezt nem mértem, annyi, hogy a tészta kellemes állagú legyen. A pogácsák tetejének megkenéséhez kevés tejföl, rá ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajt - de el is maradhat.

A lisztet nagy tálba mértem. Beletettem a sót és a cukrot, villával jól elkevertem. Beleszórtam az instant élesztőt, azt is jól elkevertem villával. Apró darabokban hozzáadtam a margarint, hozzákanalaztam a tejfölt, beleütöttem a tojást és elkezdtem összeállítani a tésztát. A tejet apránként adtam hozzá, míg a tészta megfelelő kellemes állagú lett, se túl száraz, se túl nedves. Amikor rendesen összeállt, lisztezett tiszta lapon átdagasztottam kicsit, majd a tálba visszatéve és folpackkal letakarva a sütő lenyitott ajtaján kelni hagytam 20 percig (a sütőt 50 fokra állítottam). 20 perc után kinyújtottam és meghajtogattam, a felőlem lévő oldalt (kb a tészta 1/3 részénél) behajtottam a középső harmadra, majd a távolabbi harmadot rá, aztán a bal oldali harmadot a középsőre és végül a jobb oldalit rá, aztán megfordítottam a tésztát, hogy a hajtott rész alulra kerüljön. Újabb 20 perc pihentetés után megint kinyújtottam és meghajtogattam az előbbi leírás szerint, aztán megint pihentettem 20 percig. Akkor kb. 2 cm vastagra nyújtottam, a tetejét éles késsel keresztben-hosszában megkarcoltam, majd egy 6,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, így 16 pogácsa lett. A potyadékokat lazán összegyúrtam, ugyancsak berácsoztam a tetejét és úgy igazgattam, hogy még 4 pogácsa lett belőle, összesen 20 db. Mindet megkentem tejföllel és jó kupac reszelt sajtot tettem rájuk.

180 fokos légkeveréses sütőben addig sütöttem, míg szép pirosak lettek. Kis hűlés után már ettem is. Finom volt, igaz nem olyan levegős, mint a Tesco-s, de nagyon finom puha, kellően sós, sajtos. Annyit ettem, hogy végül ez lett a vacsorám. 

Reggel alig vártam, hogy megint ehessek, de most kettévágtam és szendvicset csináltam belőle. A tetejét is ugyanúgy megkentem margarinnal és sonkát-paprikát tettem rá, mint az aljára, miután a fénykép elkészült. Reggelinek is nagyon finom volt.

120 nap

Rettenetesen hiányzol Drágám :'( !!

Százhúsz napja élek teljes reménytelenségben. Százhúsz napja  álltam az ágya mellett, fogtam a kezét és könyörögtem, hogy ne hagyjon itt bennünket. Százhúsz napja vesztettem el ŐT, aki  életem 55 évéből 40-ben a legfontosabb szereplő volt. Maga volt az élet, a szerelem, a szeretet, a gondoskodás.

Rántott malackaraj zöldborsós rizzsel, káposztasalátával

Tegnap a nemrég felfedezett hentesünknél gyönyörű fiatal, halvány rózsaszín húsú bőrös malachúst sikerült vennem, méghozzá nagyon jó áron. Vettem is egy darab oldalast, meg egy darab hosszú karajt. Még tegnap vacsorára elkészítettem az oldalast, a bőrét bevagdostam, aztán a húst kb. egyenlő nagyságú darabokra vágtam és sertéssült fűszerkeverékemmel beízesítve a nagyobbik mély tepsibe pakoltam. A másik mély tepsit kicsit kiolajoztam, 6 nagyobb újkrumplit megpucoltam, kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágtam, azt is befűszereztem a sertéssült fűszerkeverékemmel és kevés olajjal meglocsolva összekevertem a tepsiben. Ezután a bőrös malackarajról levágtam a bőrt a zsíros bőr alatti résszel és egy kis hússal, majd a hosszanti résszel párhuzamosan bevagdostam, aztán keresztben kb. 1,5-2 cm-ként felszeleteltem. Ezt is befűszereztem és a fűszeres-olajos krumpli tetejére pakoltam, majd mindkét lefedtem alufóliával és 175 fokos sütőben kb. 110 percig sütöttem légkeverésen - a tepsiket egyszer megcserélve. Azután levettem az alufóliát, a hőt 250 fokra állítottam. Néhány perc alatt gyönyörű pirosra sültek a szaftos húsdarabok, a bőrük pedig hólyagos-ropogósra. Káposztasalátát készítettem mellé. Sajna kép nem készült a vacsiról, mert úgy estünk neki, mint aki még nem evett a héten.

Persze miután sütőbe kerültek a tepsik tovább dolgoztam a malackarajon. Lefejtettem a csontjáról, a vékony sötétebb húsrészt is levágtam, ezekből holnap főzök egy kis savanykás malacragulevest. (Ma nem kellett levest készítenem, mert tegnap  csirkeaprólék levest is főztem, két napra elegendőt.)

A malackarajt szép egyenletes szeletekre szeltem, a hússzeletek mindkét oldalát megsóztam, és gyengén kiklopfoltam. A mai felhasználásig folpackkal letakarva pihent a hűtőben. Ma aztán szokásos módon bepaníroztam, forró olajban, de a hőt mérsékelve (10/12) szép pirosra sütöttem. A rántott malackarajt zöldborsós rizzsel  (hasonló módon készült, mint ITT, csak most friss zöldborsóból és petrezselyemzölddel, és csak 25 dkg rizzsel) és káposztasalátával tálaltam. Nagyon, de nagyon finom volt!! Csak azt sajnálom, hogy hamarabb nem jutott eszembe, hogy a bőrös karajt - persze bőre nélkül - kirántsam. 

Apa is imádta volna, főleg káposztasalátával, mert a saláták között az volt a kedvence. 

Nagyon-nagyon hiányzol drága Apuci :'(   úgy főznék még Neked is mindenféle földi jót! Még gombócot is, túrósat, meg kakaósat, olyat, amit drága jó Rózsi mamád készített Neked mindig, mikor még középiskolás voltál...:'(

Zöldborsós sertéstokány Zepter gyorsfőző fedővel

Tegnap Szüleimnél borsó szüret volt. Megint kaptunk egy csomó borsót, annyit, hogy ehetjük minden formában. Legnagyobbikoméknak is küldtem egy nejlontáskával, ahogy azt Mama meghagyta, a többit pedig Legkisebbikem Barátnőjével kifejtettük. Készült már belőle borsóleves nokedlivel, meg zöldborsós sertéstokány. A többi kifejtett borsó még bezacskózva pihen a hűtőben. Néhány napig még borsózhatunk. A borsólevest már többször leírtam, ezért azzal most nem foglalkozom. A zöldborsós sertéstokány viszont még nem szerepel a blogon azt hiszem. 

Hozzávalók: 

1 fej hagyma felaprítva, kevés olaj, 8 szelet sertéslapocka (kb. 70 dkg) csíkokra vágva, 30 dkg friss zöldborsó, 1-1 csapott fehér műanyag kanál só és ételízesítő, őrölt bors és szárított petrezselyemzöld ízlés szerint (friss zölddel biztos még finomabb, főleg ha a tálalás előtt szórjuk meg a tokányt vele), kb. 2 dl víz. 

Úgy kezdtem, mint a pörköltet szokás, vagyis hagymát dinszteltem, aztán hozzáadtam a húscsíkokat, fehéredésig sütöttem, mehetett bele a borsó és a fűszerek, majd a víz. Lezártam a lábast a Zepter gyorsfőző fedővel, és szokásos jelzések után 20 perc alatt elkészült. 

Közben 2 zacskó főzőtasakos paraboiled rizst megfőztem ételízesítővel és sóval ízesített vízben, amikor a zacskók tele lettek, kész volt a rizs is.

A lábast a kellő visszahűtés után kinyitottam és már ehettünk is. Gyors és finom ebéd volt.

Süllő "patkók" "fish and chips"-es bundában

A hét végén Legnagyobbikom egy szép frissen fogott, tisztított süllővel ajándékozott meg bennünket. Nem kell ennél szebb és hasznosabb ajándék. De vasárnapra már megvolt az ebéd, hétfőre meg kedd ebédre a maradékok eltüntetése volt a feladat. A halacska szépen becsomagolva várta a hűtő leghidegebb pontján, hogy vacsora legyen belőle. Ebéd után előkerült a hűtőből. Először jó alaposan megmostam, majd a kiálló, nagyon szúrós uszonyait vágtam le, aztán a fejét, végül a törzset "patkóra" szeleteltem, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe belőle. 

Ezután fűszerkeveréket kevertem ki: 1 - 1 fehér műanyag kanál só és ételízesítő, 1 -1 kávéskanál fokhagyma granulátum és szárított petrezselyemzöld, fél kávéskanál őrölt bors.

Az egész fűszerkeverékkel befűszereztem a süllőt egy fém tálban, aztán folpackkal és alufóliával is lefedve hűtőbe tettem estig. 

A só mennyiségét kicsit soknak találtam, ezért este a bepanírozás előtt lemostam a fűszereket a halról, konyhai törlővel leitattam róluk a vizet.

Egy zacskóba tettem 3 kanál rétes lisztet és egy-két csipet sót, ebben forgattam meg először minden halszeletet. 

Aztán következett a bunda, amit Hugh Fearnley-Whittingstal-tól lestem el valamelyik nap a TV-Paprikán, vagy valamelyik más adón, már nem emlékszem hol. 

Hozzávalók: 12 dkg (rétes) liszt, 1-2 csipet só, fél csomag sütőpor, kb. 20 dkg (!) jéghideg sör

Olajat forrósítottam, aztán a lisztben megforgatott haldarabokat a sűrű sörös masszába mártottam és a hőt kicsit mérsékelve (10/12) minden oldalukat szép aranybarnára sütöttem - még a fejét is. 

Konyhai törlővel bélelt tálra szedtem mindet, hogy lecsöpögjön, csak utána raktam tányérra.

Anyukáméktól kapott újkrumpliból készült petrezselymes burgonya volt a körete. 

Nagyon finom ropogós bunda sült a halszeletekre, ami hófehéren omló, puha, ízes-szaftos halhúst rejtett. Nemcsak tengeri, de édesvízi halak panírozására is tökéletes.

Isteni vacsora volt, biztosan Apa is szívesen megette volna, mert imádta a süllőt minden formájában.

Cseresznyeleves és maradékeltüntető tészta

Középsőm a hét végén egyik barátjának segített a kerti munkákban. Onnan hozott haza egy nagy tálra való cseresznyét. Furcsa módon Férjem halála óta a gyümölcsök valahogy kikerültek az érdeklődési körünkből. Egy darabig mandarinra-narancsra rá se bírtam nézni, de más gyümölcsre sem (azokat kérte a Drágám a kórházból, az utolsó üzenetében, vittünk is Neki, de még aznap hazaküldték az egészet miután elaltatták Drágámat, aztán meg is rohadt az összes úgy ahogy volt).
Csak pár citromot vettem azóta salátához, meg talán egyszer banánt, meg egy kis epret, de az idén azok is nagyrészt a kukában végezték. A tál cseresznye is kezdte megadni magát. Hát megmostam, kimagoztam és még reggel megfőztem gyümölcslevesnek, - hogy ne vesszen  kárba.

Hozzávalók:
Egy nagy tál kimagozott cseresznye, 1 liter 100 %-os almalé, 1 liter víz, 4 csapott evőkanál cukor, őrölt fahéj és szegfűszeg, 2 evőkanál rumaroma, kb. 1,5 dl 30 %-os tejszín, 4 teáskanál keményítő. 

A cseresznyét a felsorolt hozzávalókkal főztem néhány percig, aztán habarást készítettem tejszínből és keményítőből, a leveshez öntöttem és 2-3 percig lobogva forraltam. Hűlni hagytam. Bár nem vagyok gyümölcsleves rajongó, kellemes volt langyosan ez a savanykás leves.

A második fogás a maradék eltüntetés jegyében készült. A hét végéről maradt egy kis tál csirkepörkölt és a megfőzött csomag tésztának kb. a fele. Ezeket használtam fel egy ronda de finom egytálételhez.

Hozzávalók: 
1 kis tál maradék csirkepörkölt, 10 cm-es darab csípős kolbász lebőrözve, hosszában kettévágva és felszeletelve, 1 üveg Combino arrabiata tésztaszósz, 1-1 csipet szárított oregánó és bazsalikom, pici fokhagyma granulátum, maradék főtt tészta

A csirkepörköltet hidegen kicsontoztam, a húst apróra vágtam. Hozzáadtam a feldarabolt kolbászt, a kész tésztaszószt, fűszereket, jól összeforraltam, belekevertem a tésztát, megvártam míg az is teljesen átforrósodik és kész.

Kirándulás

Épp ma egy éve, Pünkösd hétfőn jártunk Apával kettesben Szilvásváradon. Másnap írtam is a kirándulásról egy bejegyzést, a végén abban reménykedve, hogy új távlatok nyílnak előttünk, kettesben lehetünk, úgy mint régen... vagy az Unokákkal. 

Akkor csak képeket tettem föl, most találtam egy videót is, amit Apa telefonjával vettem fel. 

 

Akkor azt reméltem, sokáig együtt leszünk még, ehelyett már hónapok óta nincs velem. Nem tudom felfogni, hogy ez a drága jó Ember, a világ legjobb Férje és Édesapja ilyen hirtelen meghalt. Ezzel minden szép álmunknak és a boldogságunknak is vége lett.

Kávés tiramisu (tojás nélkül)

Életem első tiramisuja. Mindig ódzkodtam a nyers tojásos ételektől - persze hogy a bacik miatt. A kis alattomosak rettentő sok bajt tudnak okozni, bajban meg volt részünk már elég. Régebben láttam valahol, hogy nyers tojás nélkül is lehet tiramisut készíteni, de mert nem voltunk túl édes szájúak, mindig elhalasztottam az elkészítését. - Így utólag legnagyobb bánatomra, mert Apa már nem kóstolhatta meg, pedig biztosan ízlett volna Neki is :'(

Tegnap aztán rászántam magam és a Lídlben vásárolt friss sajt meg 30 %-os habtejszín felhasználásával megcsináltam. 

Ez az a sajt, 

amit eddig csak sós kenyérre való kencék készítéséhez használtam, most ez került a tiramisuba is. A receptet ApróSéf oldaláról lestem el, köszönet érte.

Pont olyan méretű edényem nem volt, amibe belepasszolt volna a két sor piskóta, ezért a Zepter kis tepsimet kibéleltem folpackkal, úgy rétegeztem bele a rumaromás kávéba mártogatott babapiskótát és a tejszínes-kávés krémet. A folpackot megemeltem és összegyűrt alufóliával, meg egy tábla csokival kitámasztottam, hogy ne folyjon szét az egész. Én a kakaó szórást is rögtön a készítésnél megcsináltam, így a kakaó is szépen ráolvadt a tetejére, nem kellett beszippantanunk a porát kóstoláskor. Mindkét Barátnőnek, Legkisebbikemnek, meg nekem is nagyon ízlett. Legnagyobbikom és Középsőm nem kóstolták meg, Ők továbbra sem édesség rajongók. 

Azt azért el kell mondanom, hogy nem lett túl édes, és a kávé íze sem nagyon kiabál belőle, mégis nagyon könnyű, habos, üdítő finomság lett.

Én ezeket használtam hozzá: 

1 csomag (200 gr) babapiskóta, kb. 2-2,5 dl kávé, fél üvegcse jamaicai rumaroma, 

2 doboz (400 ml) 30 %-os habtejszín habbá verve, 500 gr Pilos friss sajtkrém belekeverve, 5 evőkanál porcukor, 2 teáskanál instant Gold kávé. 

A készítés menete pont mint ApróSéfnél. 

Én az alsó sor piskóta alá is kentem egy kis krémet, arra jött a kávéban megmártott piskóta, rá a krémfele, megint kávés piskóta, a krém másik fele, tetejére a keserű holland kakaópor szórás. Ebéd után megcsináltam, aztán irány a hűtő 2-3 óra múlva már finom volt.  

Csak a tepsiben készült róla fénykép, mert ma reggel senki nem akarta édességgel kezdeni a napot, de minél hamarabb fel akartam tenni.

Mustáros pácolt hátszín

Még pénteken vettem egy kiló csont nélküli lapos hátszínt, megtisztítottam a hártyáktól felszeleteltem (kb. 10-12 szelet lett) és minden szeletet mindkét oldalán megkentem mustárral és olajjal, majd üvegtálban, folpackkal letakarva a hűtő belső felébe raktam, hogy pácolódjon. Arra gondoltam a szülinapi ebéd részeként vasárnap tálalom fel. - Mert vasárnap jöttünk össze a gyerekekkel hétfő helyett, amikor is 55 éves lettem. Sajnos drága Egyetlen Párom  már nem lehetett  velünk - eddig is szomorú voltam az elmúlt években a szülinapomon, de ilyen rosszul még soha nem éreztem magam. 

Szombat reggel felhívott  Anyukám, hogy szülinapom alkalmából nem virággal lepnének meg, hanem két fiatal galambbal, friss borsóval és új zöldségekkel, hogy ezekből ünnepi levest készítsek, meg majdnem két és fél kiló kacsacombbal, mert tudja, hogy a gyerekeim imádják a kacsát. Mellesleg még készült pár szelet rántott hús, és 1-1 szelet tanyasi töltött borda is (kis eltéréssel, mert most a sonka helyett 1 pár Pikok bécsi virslit vágtunk apró kockákra a töltelékbe), köretnek krumplipüré meg sült hasábburgonya, melléjük csemege uborkát, vagy befőttet lehetett választani. 

A bepácolt hátszínről teljesen megfeledkeztem, egészen ma estig. Ma este azon gondolkodtam, hol lehet a középső szögletes üvegtálam, amikor eszembe jutott, hogy abban van a bepácolt hátszín. 

Felugrottam, kivettem a hűtőből, bekapcsoltam a tűzhelyet ráraktam egy bordás, bevonatos régi Zepter serpenyőt, felforrósítottam, és a hátszín szeleteket zsiradék hozzáadása nélkül oldalanként 3-4 percig sütöttem. Isteni illatok töltötték be a konyhát, és alig vártuk, hogy megkóstolhassuk. Még Középsőm is, aki először fanyalogva nézte a bepácolt hússzeleteket, végül megállapította, hogy nagyon finom lett. Csak kevés sóval szórtuk meg és megettük - és nem valami flancos körettel, csak egyszerűen kenyérrel, de úgy is nagyon finom volt.