Meggylekvár

Évek óta  nem tettem el semmit narancslekváron és kovászos uborkán kívül. Pedig régen... Amikor legkisebb fiam megszületett, 25 évvel ezelőtt 208 üveg gyümölcsöt és zöldséget tettem el. Befőtteket, lekvárokat, csalamádét, vizes és csemege uborkát, lecsót, még zöldbabot is. Aztán később,  amikor családi házba költöztünk, teleültettem a kertet málnával, szederrel, ribizlivel, meggyel, sárgabarackkal, hogy a gyerekeknek mindig legyen friss gyümölcs, akkor főztem be egy csomó mindent. Málna és meggylekvárt, napsugár ízű sárgabarack lekvárt. A gyerekek alig bírták kivárni, hogy kihűljön, szinte még az elrakás estéjén megettünk egy-egy üveggel. Azóta sem ettem olyan finomat. Amikor az érett, lédús gyümölcs szinte a fáról került az üvegekbe, szó szerint üvegbe zárhattam a napsugár ízét!! Nagyon szép idők voltak, de sajnos ezek is elmúltak. A fákat kiszedtük, mert egy idő után nem teremtek, volt ami megszakadt a sok termés alatt, volt amit virágzáskor jeges eső vert el, utána soha többé még virágot sem hozott. Most örökzöldek vannak a kertben, meg fű, abból nem lehet befőzni. A zöldségesnél a gyümölcsök ára horrorisztikus. Ezért is örültem annyira a Szüleimtől kapott epernek és a nagy láda meggynek. A hazai termés finomabb volt, mint bármelyik vásárolt, ráadásul ingyen volt, ezért nem akartam, hogy kárba vesszen. Ezért most újra próbálkoztam a lekvárfőzéssel.

A meggyes linzer megsütése után maradt még egy fél láda meggy, amit kimagoztam. Megint lett egy nagy üvegtál fejtett meggyem, amit 60 dkg kristálycukorral összekevertem, és éjszakára állni hagytam. Reggel megint jól átnyomkodtam krumplinyomóval, lett megint 2,5 kg száraz meggyem, és  újabb 1,5 liternyi adalékanyagoktól mentes meggyszörpöm (természetesen megint felforraltam, úgy került üvegbe, kihűlés után irány a hűtőbe, biztos, ami biztos). A "száraz" meggyet botmixerrel szétcsapattam, és főni tettem (természetesen zepter edényben, mint minden mást). Amikor már langyosodni kezdett, beletettem 4 csomag Haas lekvárkocsonyásítót, jól belekevertem, felforraltam, forrás után 5 percig főztem, közben egy hatalmas citrom felének levét is belecsavartam, mert az utasítás szerint az keményebbé teszi a lekvárt.  Mielőtt a főzéshez hozzáláttam volna,  a kamrából elővettem három nagyobb üveget, és új fedeleket hozzá, mindent alaposan elmostam forró vízben, és egy tiszta tálba borogattam, hogy lecsöpögjön. Az 5 perc főzési idő letelte után az üvegeket egy fém tálcára raktam, és belekanalaztam a forró "lekvárt". Először mindhárom üvegbe csak 1-1 merőkanálnyit tettem és vártam, néhány másodpercet, nehogy szétrepedjen valamelyik üveg a hősokk miatt, aztán óvatosan teleraktam minden üveget és azonnal lezártam. A főző edényben maradt kb. 1,5 evőkanálnyi, ami rövid idő alatt "beállt",  ezt önző módon egyedül kóstoltam meg, (mint Micimackó a mézet, alaposan fenékig), és mondhatom, nagyon finom lett. Nem édes, inkább fanyar, de nem is vártam mást, mert elég kevés cukrot tettem hozzá.  Nem tettem dunsztba, mert szerintem rövid idő alatt el fogjuk fogyasztani, csak az asztalon hagytam kihűlni. A nap folyamán cimkét is "gyártottam" hozzá. És most nagyon örülök neki, hogy a múlt egy darabkája, - még ha csak kis darabkája is - visszatért.

Meggylekvár