Csodás Pünkösd hétfő

Olyan csodás napom volt tegnap (azt leszámítva, hogy a blogom képfeltöltője nem működött rendesen), hogy szülinapnak is elfogadtam volna.

Első meglepetésként az én édes kicsi Párom meleg reggelit készített,  rántottát sütött. Persze olyan már volt, hogy Ő készítette el  a reggeli kenyeret vagy zsemlét, ha úgy adódott, hogy nekem valami fontos dolgom volt, de inkább én vagyok az, aki a család reggelijéről, uzsonnájáról, ebédjéről és vacsorájáról gondoskodik. Nagyon jól esett a figyelmesség, bár megkért, adjak tanácsot, mit hogy csináljon, de nagyon finom lágy rántottát készített, ahogy szeretjük.

Délelőtt próbáltam rájönni, hogy mi a gubanc a blogommal, de sajnos nem tudtam megoldani a problémát, csak áthidalni sikerült, remélem legalább így működni fog, amíg nem áll helyre a dolog.

Életem párja addig elkezdte kitakarítani az akváriumot, amibe aztán én is besegítettem neki. Elég hosszadalmas és fárasztó munka kiüríteni, ecettel kisikálni, aztán többször átöblíteni, új kaviccsal betelepíteni, feltölteni. Ránézésre nem is gondolná az ember, hogy mennyi munka van vele. Este a halacskák már tiszta akváriumban úszkálhattak, bár a növények és egyéb tereptárgyak még hiányoznak, de az akvárium szinte vakítóan tiszta legalább.

 Délre kész lettünk a munka nehezével, ekkor Férjecském felvetette, hogy menjünk el ebédelni. Úgy lenne kedve kiülni valamelyik Tisza-parti étterembe, közvetlenül a folyó partra, élvezni a jó levegőt és valami finomat enni. Őszintén megmondom, idejét sem tudom, mikor voltunk ilyen helyen utoljára. Van kedvenc éttermünk, ahol középső Fiunk esküvőjét is tartottuk, de az belvárosi és pincehelyiség, és oda is csak nagyon ritkán megyünk.

Párom ötlete úgy megtetszett, hogy "pillanatok alatt" összekaptuk magunkat, és hármasban (mert legkisebbik Fiunk is velünk tartott) fél egykor már indultunk is. Végül az Öreg Kőrössy Halászcsárda kerthelyiségében ültünk le, a legszélső, még sátor alatt lévő, árnyékos asztalhoz, ami a legközelebb volt a vízhez. Épp csak egy alacsony téglafal választott el bennünket a töltés meredélyétől. A túloldalon az erdő, a csillogó, fodrozódó víz, csodálatos volt.

Azért némi kellemetlenség is vegyült a boldogságunkba. Először is a nyárfákról lezúduló ezernyi szöszgombolyag, ami úgy kavargott a levegőben, mint a hóesés. Nézelődés közben még csak-csak elviselhető, de amikor az ember ételében-italában is landol, az nem éppen kellemes. A másik nagyon idegesítő dolog a mellettünk lévő falba beépített hangszóró volt, ami olyan idegtépő rock-os gitárszólókkal "örvendeztetett" meg bennünket, hogy az ebéd végére már kikészültek az idegeim. Aztán a szomszéd asztalnál ülő társaság - akik több kislánnyal érkeztek - egyik kisgyermekének meztelen popsija, -  miután a kislány egy székről felmászott a part felöli falra -, persze egyik szülőt sem zavarta, hogy akár fejre is eshetett volna a kicsi, ami szintén elég zavaró volt, még a szó szerint meztelen popsi látványán túl is. A hab a tortán az volt, hogy már a levesre is valószínűtlenül sokat kellett várni, persze mi vagyunk a hibásak, miért akarunk éppen dél körül ebédelni, miért nem mondjuk 3 óra tájban.

Végül is ha csak a Tiszára koncentráltunk, elég kellemes ebéd volt. Fiam és én tejszínes pulykaragu levest ettünk, finom volt, bár leginkább krumplifőzelékre hasonlított az íze, mert babérral volt ízesítve. Én a ragulevest kaporral, vagy tárkonnyal szoktam ízesíteni. Ez tehát újdonság volt, de legalább kellemes. Férjem sajnos nem volt maradéktalanul elégedett a halászlével, amit rendelt. Örültem, hogy amit én főzök jobbnak értékelte :D!  A második fogásokat is megkaptuk röpke egy óra várakozás után, Fiam borjúpaprikást nokedlivel, Férjem borjú bécsit, én cigánypecsenyét kértem . A cigánypecsenye nagyon finom volt, de nem értettem miért raktak rá egy csomó paprikát-paradicsomot-hagymát. Miután kiszabadítottam a húst a zöldségtorony alól, nagyon kellemes élményben volt részem. Fiam is elégedett volt a nokedlis paprikásával, Férjem 1 db borjú bécsijét azonban igen apróra szabták, az árához képest.

Mégis azt mondom, összességében inkább jól, mint rosszul éreztük magunkat, és 3 órára már otthon is voltunk.  Ajánlom a helyet mindenkinek, próbálják ki, ha arra járnak, jól fogják magukat érezni. Főleg ha már nem repül a rengeteg szösz, és figyelnek, hogy a közelben ne legyen hangszóró a falban :) !!



Vacsorára azért elkészítettem a tyúkot párizsiasan, hogy nagy ho-horgászunknak is legyen meleg étel a gyomrában, és így mi is finomat vacsorázhattunk :)