Már elkezdtük a visszaszámlálást... már csak hármat kell aludni, és szombaton megérkeznek a várva várt látogatók, Középsőm és Tomika. Sajnos Menyem és Ádámka még nem jöhetnek, mert a kicsi nem kapta meg az útlevelet, csak néhány napja. Talán májusban összejön és Ádámka is eljöhet végre hozzánk. Akkor Menyem és Tomika is újra jön, de akkor meg Középsőm nem tud jönni szabadság hiánya miatt. Azért még mindig reménykedek, hogy sikerül addigra legalább néhány nap szabit intéznie.
Drága kis Tomikám nagyon örül, hogy jönnek, ma is együtt örvendeztünk a Skype-on. Olyan aranyos, mikor megkérdezi, hogy "Mama, emlékszel....". És mindig mond valamit, amit együtt csináltunk, amiről nem is gondolná az ember, hogy emlékszik rá. Mindig ilyeneket emleget, én meg csak bámulok, hogy egy három éves gyerek hogy emlékezhet ennyi mindenre. És szinte naponta kéri, hogy meséljem el, milyen lesz, amikor jönnek hozzánk, a repülőgéppel. Arra is emlékszik, hogy mikor legutóbb jött vissza velünk, elaludt a gépen. Egyszerűen imádni való!! Ma próbáltam minden előre elvégezhető munkát megcsinálni, és az érkezésükig hátralévő időben is ez lesz a fő elfoglaltságom, hogy a munkában se legyen fennakadás. A főzés is háttérbe szorult ma, a fiúknak és Apának tegnapi leveshez (csirkegulyás) főztem egy kis túrós csuszát, én meg megettem a zöldbab főzelék maradékát leves helyett, ennyi volt a mai ebédünk. De nagyobb bajunk sose legyen :D !!