Már 4 éve

hogy a Kulináris Világ bloggerei közül ("szeretek főzni") átigazoltam ide a Bloggerre. 2010. december 12 óta itt írogatok a SZERETEK FŐZNI(2)-n  az általam főzött ételekről, kisebb-nagyobb gondjaimról, örömeimről,  a gyerekekről, unokáimról. Így már nem titok, hogy szeretek főzni, és szeretünk enni. Imádom nézni, ha az általam készített ételeket  jóízűen pusztítja el a család, legyen az csak egy szendvics, vagy valami "bonyolultabb" fogás.  Az eltelt négy évben volt sok próbálkozásom, sikerültek és kevésbé sikerültek, volt, amit a család nem fogadott kitörő lelkesedéssel, de a legtöbb sikert aratott. A sütést annyira nem szeretem, túl sok vele a pepecs - bár az utóbbi időben kezdek rákapni a muffinozásra :).

Mostanában megritkultak a bejegyzéseim, mert többnyire olyan ételt készítek, ami már szerepel a blogon, illetve a "régi jó dolgokat" vettem elő és ismétlem, mert Párom többször utalt rá, hogy nem kellenek már az újítások és nekem is jól esik úgy főzni és úgy enni, hogy nincs mindig kezem ügyében a fényképezőgép. Aztán elég sok időt vesz igénybe, mire az ember kiválogatja, hogy melyik képet tegye fel, meg megírni a bejegyzést is hozzá, főleg, ha néha az embernek olyan érzése van, mintha fogalmazásgátlót vett volna be. Szerencsére azért az a ritkább eset. Inkább az a baj velem, hogy túl hosszúra engedem a posztokat.

Persze ha valami új készül nálunk, vagy olyan ami mégis érdemes a megmutatásra azt továbbra is fényképezem és megmutatom.

És a végére csak még egy gondolat. Érdekesnek találom hogy bár az oldalmegnyitások száma hatalmas (épp most 2.587.143), rendszeres olvasóim száma az elmúlt két évben nem emelkedett, aminek az okára nem tudtam még rájönni. De hiába is törném rajta a fejem, ezért inkább örülök a sok nem rendszeres olvasónak, és köszönöm mindenkinek, aki figyelmével kitüntet :).