Húsvét 2016

Elmúlt az idei Húsvét is, minden különösebb cécó nélkül. Eredeti terveim szerint szerettem volna valami spenótos-húsos újdonságot készíteni, de végül elmaradt az újítás, mert pénteken megfőztem az arra szánt spenótot egy sima spenótfőzeléknek. Aztán szétnéztem a mélyhűtőben, hogy mi legyen  a préda a húsvéti asztalon, mert az idén kihagytuk a húsvéti birka "vadászatot" is. A mélyhűtőben találtam egy gyönyörű falusi kapirgálós kakaskát, amit még Párom Édesanyjától kaptunk. Ez a kakas lett a Húsvét vasárnapi ebéd "sztárja". Finom leves készült az aprólékokból, a vastagjából pedig pörkölt tésztával és salátával. Egyszerű, de nagyszerű volt. Mivel a hétvégénk nem épp szokványosra sikeredett, semmiről nem készült fénykép se vasárnap, se hétfőn.

Vacsorára mindenki azt evett, amit akart. Én egy finom húsvéti szendvicset készítettem magamnak, aminek az alapja két szelet kalács volt. Az egyiket megkentem majonézzel elkevert tormával (a torma csípősségét kiküszöbölendő - mert előző este a torma csípősségétől olyan köhögő rohamot kaptam, hogy azt hittem az lesz az utolsó vacsorám), rá egy szelet sonka, majd egy adag délről maradt fokhagymás öntetű saláta (amiben jégsaláta, kígyóuborka, és piros kaliforniai paprika volt). Erre jött néhány szelet tojás, végül a másik szelet kalács. Igazi élvezet volt ez a szendvics.

Húsvét hétfőn kihagytam a reggelit, egy kávéval indítottam a napot, aztán nagy kényelmesen kigömbölygettem két tepsi egészen apró fasírtgolyócskát. Először ezeket sütöttem meg, majd egy tepsi fölkarikázott fűszeres krumplit is becsúsztattam a sütőbe, ez lett az ebéd. Az ebéd után maradt apró húsgolyócskák délutáni nasiként is nagyon bejöttek a családnak, mert Legnagyobbikomék is átjöttek az édes kis Olivérrel, akit már három hete nem tudtam megdajkálni, mert beteg voltam, nem akartam ráragasztani a bacit. Ma végre újra magamhoz ölelhettem, megszeretgethettem a kis Drágámat. 

És ha már apró húsgolyók, akkor még tovább folytattam az aprózást és két tepsi túrós sajtos "pogit" is sütöttem. Az időmből kitelt, a család meg kitörő lelkesedéssel fogadta, mert régen sütöttem ilyet, pedig nagyon szeretik. 

Édes sütit nem sütöttem, mert drága jó Anyukám megint háromféle sütivel lepett meg bennünket. Zserbóval, kakaós-tejszínes szelettel és Fanta szelettel. Mindhárom nagyon finom volt, szokás szerint.  

Nagyon jó volt az elmúlt hetem, mert Angliában élő két kis Unokámnál már múlt hét hétfőn kitört a tavaszi szünet, így gyakran és hosszan beszélhettünk Skype-on. Most változott a felállás, inkább Ádámkám csörgetett meg, Tomi most többnyire háttérben maradt. Volt olyan nap, hogy kétszer is hívtak és több mint három órán át beszélgettünk. Persze közben rajzoltak, színeztek, írtak, és időnként megmutatták az alkotásaikat. Tatuskáról is sokat beszélgettünk, régi filmeket is néztünk, amin kisebbek voltak, és Tatuska is látható volt Velük.  De volt szójáték, torna bemutató, toronyépítés, X-boxozás, mikor mi, mindennek nagyon örültem. Azt is imádom, ha csak nézhetem Őket. Rettenetesen hiányoznak, többször rákérdeztek, hogy hányat kell még aludni, hogy eljöhessenek hozzánk. Ilyenkor majd meg szakadt a szívem, mert bizony még nagyon sokat kell aludni, hogy újra találkozhassunk, pedig legszívesebben azonnal megölelgetném és összepuszilnám Őket, ahogy Olivérrel ezt ma megtehettem. Remélem a héten még többször felhívnak a kis Drágáim, mert náluk csak jövő hétfőn kezdődik újra az ovi meg a suli.