Hú de hosszúnak tűnik az az idő, amióta nem írtam bejegyzést. Most olyan, mintha visszacsöppentem volna az időben 25 évet, újra pici gyerek van a háznál (az Unokám novemberben lesz 3 éves). Nagyon jó érzés. Ahogy már leírtam, eddig mindig a Szüleivel együtt volt nálunk nagyobbik Unokánk, most viszont egyedül van, úgyhogy az összes anyai feladat így most az enyém. Mert amikor az Anyukája is itt van, akkor nem akarja, hogy én öltöztessem, fürdessem, készítsem a kakaóját ilyesmit. De most én lettem az "Anyukája". Fantasztikus érzés. Imádni való ez a kicsi, annyit fejlődött az elmúlt hónapokban, hogy az csoda. Hosszú mondatokban beszél, kérdez, mindent jól megjegyez, de néha huncutul ismételget mindent, mint egy kis papagáj. Imádom. Egy bánatom van, hogy nagyon kevés ételt szeret. Az Unokám, akinek bármit megfőznék, nem akar enni. Amúgy is vékony csontú, mint a Menyem (aki a második gyerek után sincs több, mint 45 kiló), ehhez párosul egy olyan válogatósság, hogy kétségbe vagyok esve. Mit lehet egy ilyen gyerekkel csinálni, aki nem eszik főzeléket, gyümölcsöt, és szinte semmit. Csirkelevest csigatésztával, (de se zöldség, se hús), tésztát, valamilyen szafttal, ha nincs rajta hús, (mert ha húst talál kiköpi és nem eszik tovább), pirítóst, esetleg bundás kenyeret, kekszet, kakaót, túró rudit. Majd bele őrülök, hogy mit készítsek Neki, mert semmit nem akar megenni. Mit lehet ilyenkor tenni??? Erőltetni nem akarom, de szörnyű nézni. Olyan, mintha a fényből élne, mert egyébként nagyon aktív, lefárasztja az egész családot, és amikor mindenki kidől, Ő még mindig ereje teljében van, ugrabugrál, vidám, nevetős, huncut, édes, imádni való!! 3 kép Róla, toronyépítés közben és reggel, ébredés után, már felöltözve:
 |
| Tomika |
Nagyon helyes kisfiú! Jaj ez a válogatósság feladja a leckét. Az én lányom nem szerette a főzelékeket ezért inkább rakott formában adtam neki pl a zöldbabot. De Tomikánál ez nem biztos, hogy bejönne, ha a húst sem szereti. Valahogy trükközni kellene, hogy csak egy-egy falatot megkóstoljon, és akkor rá fog jönni, hogy milyen finom. Nálunk is így volt. Sok sikert. :)))
VálaszTörlésNagyon aranyos Tomika! Látszik rajta hogy vékonyka, de az nem baj, ha masszív aktív. Ne erőltessed, még az ízeket is most szokja itt , gondolom azért más ízviláguk van kint.Majd rájön az ízére milyen finomat süt -főz a nagyi! Kitartást kívánok és sok türelmet!
VálaszTörlésAkkor most boldog vagy, hogy itt az unokád, sajnos a válogatósságról nem tudom, hogy lehetne leszoktatni.
VálaszTörlésPetra, Éva -Köszönöm a biztatást, igyekszem sok türelemmel próbálkozni.
VálaszTörlésKati - nagyon boldog vagyok,hogy végre együtt lehetünk. Csak próbálkozhatunk.