Már jó néhányat megettem belőle (mert a többiek még nem értek haza, mire kész lett), mikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem lefényképezni. Úgyhogy a tányérom romjait már nem, csak a tálon maradt velőrózsákat fotóztam le.
Ahogy azt már a vesevelőnél leírtam, a velőrózsákat lehártyázás után sós vízben előfőztem, lehűlés után folpackkal letakarva hűtőben tároltam felhasználásig. Panírozás előtt kevés sóval megszórtam, utána szokásos módon, lisztbe, kevés sóval elhabart tojásba és zsemlemorzsába forgattam, és forró olajban, de a tüzet mérsékelve szép pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Sültkrumplival, majonézzel tálaltam. Ez sem egy könnyű fogás (nem is csinálom túl gyakran), de nagyon finom :)
 |
| Velőrózsák rántva |
Guszta így is, de körettel biztos nagyon jól mutatott. Kár, hogy nem fényképezted azt le, amit a családnak tálaltál.
VálaszTörlésIgazán sajnálom :( ez most így sikerült
VálaszTörlésAnnyira szeretem és olyan régen csináltam, meglepem vele a férjemet egyik nap.
VálaszTörlésÉn is csak ritkán készítem, amikor igazán szép, friss velőt kapok. Azt sajnos nem lehet előre kiszámítani, mikor lesz éppen, hiába tervezné be az ember...
VálaszTörlés