Intelligens krémes

Valamelyik nap teljesen véletlenül láttam meg ezt a sütit, ami nem volt előttem teljesen ismeretlen, mert a blogolós korszakom előtt az akkori újságkihordó néninktől kapott recept alapján egyszer már megsütöttem. Emlékszem, akkor  csak én ettem belőle, a családot teljesen hidegen hagyta, mert nem volt benne semmi csoki. Azt mondták, ha ennek lenne csokis változata, az csúcs lenne, de sajna olyat még nem találtam. Vasárnap délután nekiláttam megsütni, persze előtte megnéztem Juditka receptjét is, biztos, ami biztos. Tetszett a recept, mert aránylag nem túl sok cukor van benne.

Hozzávalók: 

8 db tojás szétválasztva, 20 dkg kristály cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 2 teáskanál vanília aroma, 15 dkg olvasztott vaj, 9 evőkanál liszt (először finom liszt, másodszor rétes liszt), 1 liter tej (3,5 %-os), csipet só.

Mindent pontosan úgy csináltam, ahogy az le volt írva, a sütést is beleértve. Vagyis hideg sütőbe tettem, a sütimasszával megtöltött tepsit, a sütőt 200 fokra állítottam (és mivel a légkeverést használom legtöbbször, így arra kapcsoltam), 30 percig úgy sütöttem, majd a hőt mérsékeltem 150 fokra és további 30 percig sütöttem. Ezután kivettem a sütőből, és kitettem hűlni a teraszra. Jó hideg volt, de még így is két és fél órát kellett várni, hogy kihűljön.  A hosszas várakozás után nagyon vártam, hogy felvághassam... és akkor nagyon elkeseredtem, mert a krém nem szilárdult meg. Nem volt teljesen folyékony, inkább olyan, mint egy jó sűrű madártej. Alul a tésztája, teljesen sületlennek tűnt, viszont a tetején egy finom piskótaszerű tészta keletkezett. Fogtam egy szedőlapátot meg egy kanalat, leszedtem az összevágott tetejét és a sűrű vanília krémmel együtt átszedtem egy tálba. Nem volt valami fotogén, de amúgy nagyon finom volt. Többszöri nekifutásra megettük Apával. Az alján lévő tésztát kidobtam. 

Ma megint nekifogtam, mert szeretem a kihívásokat...

Most a finom lisztet lecseréltem rétes lisztre, és a sütőt előmelegítettem 175 fokra alsó-felső sütésre állítva (ennek a leírásnak alapján). Megint kikevertem a tésztát, és 1 órán át sütöttem és a 175 fokos sütőben, végig alsó-felső sütésre állítva. Akkor megnéztem, még nem találtam elég sültnek, így adtam még neki 5 percet, akkor kiraktam hűlni a teraszra. Megint kellett 2 és fél óra, mire kihűlt. Szemmel láthatólag összeesett kicsit, de legalább szeletelhető volt. 

Kivettem egy szeletet és megkóstoltam. Az alja még mindig szörnyű, olyan mint a gumi, de a kréme megint isteni lett. A tetején viszont most sokkal vékonyabb lett a piskótaszerű réteg. Most is megettem krémet meg a tetejét, de az alja most is a kukában landolt. Jó lenne, ha anélkül is meg lehetne sütni. Az olyan lenne, mint egy sült madártej. Nem tudja valaki egy olyannak a receptjét???

Hogy a fiúknak is a kedvében járjak, sütöttem egy rúd meggyes-kakaós rétest is. Na az nagyon bejött nekik :)!!