Eredeti elképzelésem szerint nem főztem volna a házassági évfordulónk napján, (én is kényeztetésre vágytam), azonban Angliában dolgozó, látogatóba itthon lévő rokonaink programja úgy alakult, hogy éppen ezen a napon tudtak eljönni hozzánk, egy kis beszélgetésre. Persze nagyon örültem, hogy meg tudnak látogatni bennünket, ezért változtattam a dolgokon és ebédre hívtam meg Őket, mert estére szűk családi körű (a Fiúk és mi ketten Párommal) éttermi vacsorát terveztünk. 

Ebédre a következő menüt állítottam össze: Galambleves csigatésztával, őzpörkölt sós-köményes főtt krumplival, vagy pirított tarhonyával, kovászos uborka, üdítőitalok, kávé, görögdinnye. A menü összeállításánál épp kapóra jött a Szüleimtől kapott hét galamb, és az, hogy megint sikerült őzhúst vennem, arra gondoltam, ilyet úgysem esznek Angliában.  Nem is írom le, hogy készültek az ételek, és most fotót sem készítettem, mert a galambleves és őzpörkölt is szerepel már a bejegyzések között. A lényeg most az volt, hogy jót beszélgethettünk, és  jól éreztük magunkat. 

Este az eredeti terv szerint elmentünk vacsorázni, Szeged egyik legjobb éttermébe, a Bajor Étterembe ahol gyors, kedves és figyelmes kiszolgálásban volt részünk, az ételek nagyon finomak voltak, és az árak sem horrorisztikusak. Ezt az éttermet mindenkinek ajánlom, aki Szegeden jár. Próbálják ki, itt még soha nem csalódtunk. Vacsora után a Fiúk elpályáztak itthonról, úgyhogy Apával édes-kettesben tölthettük az estét :).

A tegnapi főzőcskének köszönhetően annyi étel maradt, hogy a mai napot pihenéssel tölthettem, nem kellett főznöm, de holnapra már vannak terveim... :)