Legkisebbikemben ugyan felmerült, hogy való-e egyáltalán a kovászos
uborka a rántott süllőhöz, de kóstolás után minden kétsége elmúlt.
A halat Legnagyobbikom hozta még szombat este megtisztítva, kibelezve.
Másnapig a hűtőben pihent becsomagolva. Akkor kifiléztem, gerincét,
fejét, és két első úszója melletti háromszög alakú húsát még vasárnap
megsütöttem hagymával-szalonnával. A 18 db gyönyörű hófehér bőr nélküli
süllőfilét besózva bezacskóztam és a hűtő 0 fokos rekeszébe tettem
(eredetileg tegnapig, de a tegnapi foghúzás elvette a kedvem a nagy
főzéstől, ezért csak ma vacsorára került elő). Ma teljesen
hagyományosan (liszt, kevés sóval elhabart tojás, zsemlemorzsa)
bepaníroztam a süllőfiléket, majd forró olajban - de a hőt mérsékelve -
szép pirosra sütöttem. Papírtörlővel bélelt tálon csepegtettem le.
A petrezselymes krumplin változtattam egy cseppet. Keresztlányom
ballagásán ettünk olyan petrezselymes krumplit, amiben egy leheletnyi
fokhagyma íz volt érezhető, és ez nagyon tetszett, ezért most én is
tettem egy ici-pici fokhagyma granulátumot a megfőtt krumplihoz, mielőtt
a kevés olajban picit átpirított, megborsozott petrezselyemzölddel
összekevertem. Kifejezetten jót tett neki.
Az uborkát én tettem el, ezt is szokásos
módon. Anyukám lepett meg a múlt vasárnap apró, dirrekt kovászolni való
kígyó uborkákkal és hatalmas csokor, a kertjükben termett, illatos,
friss kaporral. A megérett kovászos uborka finom volt a vacsora mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése