Amikor bekerültem Párom családjába, húsvét körüli hazalátogatásunkkor
mindig volt "füstölt kocsonya". Párom Nagymamája, aztán Mama halála után
Anyukája főzte a húsvéti ételsor részeként. Egy ideje már nem készül
füstölt kocsonya, de rendre felemlegettük húsvét táján Apával, hogy
milyen jó is volt amikor még volt. Pedig amikor először láttam életemben
nagyon érdekesnek, vagy inkább furcsának találtam az addig ismert,
Anyukám által főzött "rendes" kocsonyához képest. Sötétebb volt a színe,
más volt az illata és összetettebb volt az íze, de mégis annyira
ízlett, hogy az első kóstolás után rögtön a szívembe zártam, csakúgy,
mint Rózsi mama krumplifőzelékét :). Mióta nem készül sokszor gondoltam
rá, hogy de jó lenne, ha kapnék hozzá alapanyagot, akkor én is
főzhetnék "olyat". Sajnos eddig még sehol nem láttam füstölt körmöt.
Egészen tegnapig. Tegnap viszont ahogy megláttam, rögtön elhatároztam,
hogy most lesz füstölt kocsonya, akkor is, ha már elmúlt húsvét.
A hentes fűrésszel gyorsan összevágta a 4 füstölt körmöt, amit aztán
otthon alaposan megmostam, a nem tetsző részeket éles késsel óvatosan
kivágtam, aztán 3 liter forró vízben főni tettem kevés ételízesítővel és
fokhagyma granulátummal. Nem használtam sok fűszert, mert a füstölt hús
önmagában is nagyon ízes. Forrás után többször leszedtem a habját,
aztán lassan gyöngyözve főztem vagy 6 órán át, késő estig, aztán
elzártam alatta a tűzhelyet és reggelig hagytam hűlni.
(Próbaként néhány húst kiszedtünk Legkisebbikemmel, megkóstoltuk, hogy
jó-e és megállapítottuk, hogy nagyon finom, bár picit sósnak tűnt)
Reggel kiszedtem a húsokat, kicsontoztam és apró falatokra vágva 5
tálkába osztottam, majd a kocsonyalevet rászűrtem és folpackkal
letakarva hűtőbe raktam.
Délre, mire először megéheztem megdermedtek a kocsonyáim, így
megkóstoltam egy tálkával. Picit tényleg sós, de mégis isteni finom, a
régi idők íze! Evés közben Apára gondoltam, azokra a gyönyörű időkre,
amikor együtt ettük Mamáéknál a füstölt kocsonyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése