Mostanában tényleg sokkal kevesebbet eszünk. Mi sem bizonyítja jobban,
mint az, hogy még az a kevés étel amit főzök, az is több napig van
"műsoron", aztán vagy bekerül a mélyhűtőbe, vagy ha olyan, hogy nem
fagyasztható, akkor sajna a kukában landol. Pár nap után azért kell,
hogy valami friss kerüljön az asztalra, így ma is ki kellett találnom
valamit. Elsétáltam hát a zöldségeshez, vettem egy kiló savanyú
káposztát, mert húsvét óta olyan "húsos káposzta ehetnékem" van. A
mélyhűtőben volt még 65 dkg lefagyasztott sertéslapocka (milyen
szerencse, hogy mindig tartalékolok, mint egy pocok, nem véletlen, hogy a
kínai asztrológia szerint a patkány évében születtem).
Az ötlet adott volt, a változás pedig annyi, hogy feldobtam a káposztát
egy darabka csípős füstölt kolbásszal, és hogy ne kelljen órákig
vacakolni a főzéssel, gyorsfőzővel főztem.
Hozzávalók:
1 fej felaprított hagyma, 1 kg savanyú káposzta, 65 dkg
sertéslapocka felkockázva, kb. 12 cm-es darab füstölt kolbász
felszeletelve, néhány tekerésnyi fokhagyma pehely, kávéskanál hegynyi
őrölt kömény, 5-7 dl forró víz, 3-4 púpos kávéskanál csípős
fűszerpaprika, 1,5 evőkanál rétes liszt, 1-2 evőkanál olaj,
A felaprított hagyma felét a közepes gyorsfőző fedővel használható
lábasba szórtam, ráraktam a káposzta felét, majd a hús meg a kolbász
felét. Káposztával folytattam, aztán megint hús, kolbász, és hagyma
következett. Rádaráltam némi fokhagyma pelyhet, megszórtam 1 kávéskanál
fűszerpaprikával, meg pici őrölt köménnyel, felöntöttem kb. 7 dl forró
vízzel, aztán az egészet alaposan összekevertem, gyorsfőző fedővel
lezártam a lábast, és maximális hőfokon (12) szokásos jelzésekig
forraltam a káposztát. Akkor kikapcsoltam a tűzhelyet, és 25 percig
hagytam, hogy szép csendben főjön az étel, aztán megvártam, hogy magától
essen vissza a főzőpálca. Addig egy paprikás rántást készítettem, - ami
szinte teljesen száraz volt, mert tényleg csak egy pici olajat raktam
alá, - és besűrítettem vele a káposztát. Pár perc forralás után
elkészült a mai vacsora. Kis tejföllel koronáztam, aztán kenyér nélkül
megettem.
Fura volt napsütésben vacsorázni. Nem voltam igazán éhes - pedig délben
is alig ettem, a reggeli meg egy csésze kávé volt -, inkább csak
kíváncsi, hogy hogy sikerült, de meg kellett állapítanom, hogy jó lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése