Isteni ebédet sikerült ma megint főznöm. Csirkelevest cérnametélttel, ezt most nem fényképeztem le, mert már számtalanszor megvan, a második fogás "töltött" galamb volt, tejfölös krumplipürével, - ami családom szerint és szerintem is - fantasztikusan finom volt. A galambokat Szüleimtől kaptuk tegnap, felpucolva, és mert szép fiatal galambok voltak töltött galamb készülhetett belőlük.
Hozzávalók: 4 db galamb belsőségekkel együtt (szív, máj, zúza), só, 2 db zsemle és egy szelet zsemlekenyér (összesen kb. 18 dkg volt áztatás előtt), víz az áztatáshoz, 1 tojás, 1,5-2 fehér kanál ételízesítő, 4-5 teáskanál szárított petrezselyemzöld, 6-8 levélke friss rozmaring, őrölt bors ízlés szerint, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, kevés margarin.
A galambokat átmostam, kettévágtam, félretettem lecsurogni. A belsőségeket ugyancsak jól átmostam, lecsöpögtettem, aztán apróra vágtam. Megáztattam a kenyeret-zsemléket, majd jól kicsavartam és a felaprózott belsőségekhez adtam, csakúgy, mint egy egész nyers tojást. A massza súlya ekkor kb. 75 dkg volt. Ízesítéshez massza félkilónként 1 fehér kanál ételízesítőt szoktam tenni, hogy elég sós legyen a töltelék, ezért ehhez 1,5 kanállal tettem. Beleraktam az ízesítőket, szárított petrezselyemzöldet (a friss persze sokkal jobb, de azt tegnap elfelejtettem venni), apróra vágott friss rozmaringot (vigyázni kell vele, mert ha sokat teszünk az ételbe, elronthatja, a túl erős íze miatt), őrölt borsot, és néhány kanál zsemlemorzsát, hogy kicsit szilárdabb legyen a töltelék, ezért még kellett bele kevés ételízesítő. A félbevágott galambokat besóztam, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a hasüregeket megtöltöttem kanállal formázott töltelékkel, mindegyikre darabka margarint tettem, mert az nagyon finom ízt ad az ilyen húsoknak.
Alufóliával lefedve, 170 fokra előmelegített légkeveréses sütőben sütöttem másfél órán át, aztán a fóliát eltávolítottam és 250 fokon, néhány perc alatt megpirítottam a húsokat. Nagyon finom volt margarinnal-tejjel és tejföllel kikavart burgonyapürével.
Már írtam, hogy irigyellek, szülőktől, rokonságtól, barátoktól rendszeresen kaptok finom alapanyagot, nem beszélve a horgászó fiadról.
VálaszTörlésGalambot gyerekkoromban ettem utóljára. A nyarakat debreceni nagyanyámnál töltöttem. Az egyik nagybátyám, aki a szomszédban lakott, tartott a háza padlásán galambokat. Emlékezetem szerint ízletes ételeket készítettek belőle.
Nagyon guszta! Galambot még eddig csak levesnek ettem, de nagyon finom lehet így töltve!
VálaszTörlésIgen, én is irígykedem, a gyerekkoromat idézi fel:) Nagyon guszták lettek:)
VálaszTörlésEz igen! Szépséges látvány. Tudom, hogy milyen finom. :)
VálaszTörlésCsak csatlakozni tudok a többiekhez.
VálaszTörlésGratulálok gyönyörű!
Hobbychef - én meg örülök, hogy ilyen jó dolgom - dolgunk - van :).
VálaszTörlésÉva - hidd el, így is nagyon finom volt!
Trollanyu - köszönöm :)
Petra - köszönöm :) Bizony, finom volt!
Mónika - Neked is köszi :)
Elhiszem, hogy nagyon finom, úgy mint a nyuszi hús...Még nem ettem egyiket sem. A galambbal úgy vagyok, hogy látom őket itt üldögélni a dróton, édesek úgy ketten ahogy turbékolnak, a nyuszinak meg állandóan látom musz-musz orrát, ahogy szimatol. A lábosomban nem tudom őket elképzelni...Természetesen megértem aki szívesen fogyasztja őket! De ezeket félre téve, nagyon guszta!
VálaszTörlés