Fonott-tűzdelt csirkemell

Már régóta foglalkoztatott a fonott hús gondolata, csak azt nem tudtam eldönteni milyen húsból és milyen ízesítéssel készítsem, hogy elég szaftos és finom ízes legyen. Ma délelőtt is azon gondolkodtam, hogy mit kellene főzni, mert mostanában egyre nehezebben találok új ötleteket, és valahogy nem is akar bevenni most a főzés. Amikor pedig teherré válik, akkor az már a nemszeretem kategória. Párommal a kertben beszélgettünk, hogy mi lesz ma ebédre, de neki is csak azt tudtam mondani, hogy ötletem sincs, meg kedvem se, ezért feldobta, hogy akkor rendeljünk valamit, ne vergődjek a főzéssel. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kell görcsölnöm, aztán bementem a konyhába, hogy mégiscsak elpakolom a hűtő hidegebb részébe, vagy a mélyhűtőbe  a húsokat, amiket tegnap vettem, nehogy tönkremenjenek. Először a 3 db csontos-bőrös csirkemell került a kezembe. Lebőröztem, lefejtettem a csontról, a mellcsontokat is kettévágtam, aztán lefejtettem a kis középső részeket a mellfilékről, majd a húsokat vízszintesen kettévágtam. Egyen kipróbáltam milyen lenne, ha megfonnám, és nagyon tetszett. Egymás után megcsináltam az összes hús fonását, majd mindegyik végét megtűztem fogpiszkálóval, hogy ne nyíljon ki.

Egy szétnyitott sütőzacskóval bélelt tepsibe sorakoztattam őket, mindkét oldalukat megsóztam kicsit. Aztán jött az ötlet: nagyon ferdén szeletelt kolbászt hosszában kettévágtam, kb. ugyanakkora sajtszeletkével összefogtam, és a fonásokba csúsztattam.

Alakulóban volt az ételem, de még mindíg hiányzott valami. Leheletnyi olasz szárított zöldfűszerkeverékkel is megszórtam a fonott, kolbásszal és sajttal tűzdelt húsokat, majd vékony paradicsomszelet-cikkeket is tettem a tűzdelések tetejére.

Kevés olajjal megspricceltem a húsokat, és némi állás után 200 fokra előmelegített sütőben, takarás nélkül kb. 25 perc alatt szép pirosra sütöttem.

3 fonott hús tetejére vékony gombaszeleteket is tettem, mert én nagyon szeretem a gombát

Köretnek kockára vágott krumplit sütöttem, és vékonyra szeletelt-sózott paradicsomot kínáltam még a húshoz.

Az volt az érdekes, hogy a nagy kísérletezésben már nem is éreztem tehernek az előkészületeket, inkább izgatottan vártam, hogy milyen lesz a végeredmény. Közben a mellcsontokat is megfőztem levesnek gyorsfőző fedővel szokásos jelzések után 7 perc alatt - nagyon takarékra vett tűzhelyen. Átszűrés után cérnametéltet főztem a levesbe (erről nem készült most nem készült kép, csak gyorsan bekaptuk). 

A hús viszont nagyon ízlett az itthon lévő családtagoknak, egyáltalán nem száradt ki, és finom ízt kapott a kolbásztól, sajttól, fűszerektől és paradicsomtól.

Néhány darab maradt két nagyobbik gyermekemnek, akik nem voltak itthon az ebéd idején. Legnagyobbikom horgászik egy fizetős horgásztavon, mert a Tisza még mindig ki van áradva, Középsőm meg elment bicajozni, és még nem ért haza, de mi már nem tudtunk és nem is akartunk tovább várni az ebédeléssel.