Tarjával, gombával és sajttal sült kotlett

Tegnap keveset interneteztem, - még a Skype-olásban is csak néhány percig vettem részt,  átengedtem Nagypapinak a terepet - csak este ültem kicsit a géphez. Meg akartam írni a tegnapi ételeket de akkor  megint hatalmas vihar csapott le Szegedre, úgyhogy inkább letettem erről a szándékomról. 

És akkor a tegnapi ételek: Az ünnep előtti bevásárláskor megkértem a hentest, hogy egy darab hosszúkarajt csonttal együtt szeleteljen fel nekem. Azt gondoltam, szép egyenletes szeletek lesznek belőle, de sajna nem így lett. A szeletek vastagsága 0,5 és 2,5 cm között váltakozott, csupán 5 szelet volt, ami kb. egyenlő vastagra sikerült. Így aztán kétféle második készült, az egyik Apa kedvére rántott hús (kicsontozott, és vékonyra szelt karajból), a másik az én kedvemre tarjával-gombával és sajttal sült kotlett - persze megint készült gomba nélküli változatban is, hogy a gyerekek is meg tudják kóstolni...

Utóbbi tulajdonképpen majdnem olyan volt, mint a blogban már szereplő Magyaróvári szelet kis eltérésekkel.  Néhány apró eltérés azért volt  benne. Pl. csontos karajt használtam hozzá, a gombát most  hagyma nélkül, csak kevés sóval meghintve pároltam meg, és az elősütött húsra most először a vékony szelet füstölt-főtt tarja került, arra a gomba, végül a trappista sajt, majd irány a sütő, amíg a sajt szépen rásült. Tejfölös törtkrumplit és párolt zöldséget készítettem mellé.
A rántani való hús csontjából gyorsfőző fedővel levest főztem, szokásos jelzések után 25 perc alatt, utána átszűrtem és cérnametéltet főztem bele. A csontokat külön tálaltam.