Tegnap találtam ezt a receptet a Kapu Gasztro rovatában, egyébként a NoSalty-n jelent meg vicamami receptje, Zserbó muffin néven. Bár nem vagyok édesszájú, rögtön úgy éreztem, ki kell próbálnom, de végül ma reggelig sikerült magam türtőztetni. Reggel aztán nem ment tovább, nekiláttam. és csak kicsit változtattam rajta, mintha olyan nagy muffin-tudor lennék, pedig ez csak a második muffinom :D!
Hozzávalók:
száraz alkatrészek: 10 dkg darált dió, 15 dkg rétes liszt, 5 dkg
kakaópor, 8 dkg darált étcsoki (nekem 52 %-os volt itthon) fél csomag
sütőpor, kevés reszelt citromhéj
nedves alkatrészek: 15 dkg (Flóra) margarin, 10 dkg cukor, 2 nagy tojás (gondolom 3 kell, ha kicsik a tojások), 3 evőkanál baracklekvár
Ledaráltam 10 dkg diót és a darabokra tört étcsokit is a MixSy kis
tálkás őrlőjével - persze mindkettőt több ütemben - , aztán sorban
tálakba mértem a megfelelő mennyiségű alapanyagokat. Külön a szárazat,
külön a nedveset. Elvegyítettem előbb a szárazat, aztán a margarint gépi
habverővel alaposan kikevertem a cukorral, beleütöttem 2 nagy házi
tojást, és én ebbe raktam a lekvárt is. Aztán a nedves anyagokhoz
hozzáöntöttem a szárazakat, elkevertem és papírkapszlikkal bélelt 12
adagos muffinsütőbe osztottam a masszát.
Minden muffin tetejébe kanállal kis mélyedést csináltam és egy-egy teáskanál baracklekvárt tettem bele. 180 fokra állított légkeveréses sütőben 25 percig stöttem, aztán hagytam hülni, végül megkóstoltuk.
Finom lett, de biztos a darált csokinak és kakaópornak köszönhetően nagyon csokis. (Apa szerint viszont a csokiból soha nem lehet sok :)!!) Lehet, ha darabokban rakom bele a csokit az eredeti leírásnak megfelelően, akkor egészen más lett volna küllemre is, és jobban érződött volna a zserbóra jellemző íz. Így, hogy a csoki íze volt a domináns, a neve inkább csokis-diós muffin lett.
Minden muffin tetejébe kanállal kis mélyedést csináltam és egy-egy teáskanál baracklekvárt tettem bele. 180 fokra állított légkeveréses sütőben 25 percig stöttem, aztán hagytam hülni, végül megkóstoltuk.
Finom lett, de biztos a darált csokinak és kakaópornak köszönhetően nagyon csokis. (Apa szerint viszont a csokiból soha nem lehet sok :)!!) Lehet, ha darabokban rakom bele a csokit az eredeti leírásnak megfelelően, akkor egészen más lett volna küllemre is, és jobban érződött volna a zserbóra jellemző íz. Így, hogy a csoki íze volt a domináns, a neve inkább csokis-diós muffin lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése