Majonézes céklasaláta

Emlékeimben ma felmerült a képe a majonézes céklasalátának, amit valamikor, valamelyik gasztroblogon láttam, - szép sötétrózsaszín masszás valami volt. A színén kívül nem ragadott meg más. De most, miután a hét végén készített céklasalátám legutolsó darabkáit is mind befaltam tegnap, és a hűtőben volt még két megfőzött, megtisztított cékla, azon gondolkoztam, mit lehetne vele kezdeni. Javaslatokat nem kaptam, ezért gondolkodni kezdtem, és akkor jött a majonézes változat gondolata. Persze azért óvatos duhaj voltam, először levágtam egy szeletkét a főtt céklából, kicsit megsóztam,  nyomtam rá egy csepp majonézt, és megkóstoltam. Hmmmm... egész finomnak éreztem. Gyorsan összevágtam a két céklát, egy csészében összekevertem 3 evőkanál majonézt fél citrom levével és pici sóval, és a céklára öntöttem. Elkevertem, újra megkóstoltam, és nagyon ízlett!! Nem is tudtam abbahagyni,csak egyre kóstolgattam, aztán eszembe jutott, mi lenne, ha reszelnék rá egy kis diót is - ha már lúd legyen kövér. Bár már alig volt a tányéron cékla, ráreszeltem két fél dióbelet és újra megkóstoltam és megkóstoltam, és így is nagyon ízlett. Úgy megkóstoltam, hogy a végén majdnem szó szerint még a tányért is kinyaltam. Nem gondoltam volna, hogy így be fog jönni a majonézes cékla, első látásra idegenkedtem tőle, pedig milyen gyönyörű szine volt. Tényleg igaz, hogy csak kép alapján nem lehet eldönteni, hogy egy ételnek milyen az íze. Én nem gondoltam volna anno, azt a képet nézve, hogy az nekem ízlene, és közben nagyon is!