Tyúkhúsleves és tyúk párizsiasan + Ádámka :)

 Mai ebédünk is "2 az 1-ből" ebéd volt. Tegnap a mélyhűtőben keresgélve megtaláltam a mai ebédnek valót is, egy csomaggal Mama falusi kapirgálós csirkéjének vastagjából (alsó és felső combok, farrész, szárnyak, összesen 8 db hús, de látszott a bőrén, hogy ez már nem fiatal csirke volt, inkább tyúkocska). Ezt a húst még tegnap kiolvasztottam és Zepter gyorsfőző fedővel meg is főztem egy jó kis tyúkhúlevesnek még délután (szokásos jelzések után 25 percig főztem, sok zöldséggel,) aztán hagytam, hogy magától essen vissza a pöcök, hagytam kihűlni is, utána raktam hűtőbe. Így ma nyugodtan vásárolhattam, utána beszélgetni is volt időnk, és kapkodás nélkül elkészült az ebéd is. Először lezsíroztam a levest, aztán kiszedtem a  húsokat - most konyhai törlőpapírral meg is törölgettem őket, mert a múltkor nagyon fröcskölt a levesben előfőzött hús. Törölgetés után megszórtam pici sóval és félretettem. Kiszedtem a zöldségeket is a levesből egy tányérra, mert azoknak már nem hiányzott a főzés, csak mikróban, melegítőbúra alatt melegítettem meg őket. A levest átszűrtem, és cérnametéltet főztem bele. A végén kevés szárított petrezselyemzölddel és őrölt borssal ízesítettem. 

Amíg főtt a levestészta, megtisztítottam, kockára vágtam néhány krumplit és sütni kezdtem, hogy mire a húsok megsülnek az is elkészüljön. Végül a lisztbe és kevés sóval-liszttel elhabart tojásba mártott tyúkhús  is sorra került, azt is gyorsan megsütöttem és már tálalhattam is az ebédet. 

Más - Tegnap Skype-oltunk, le tudtam kapni, ahogy Ádámka az önálló evéssel próbálkozott. Nagyon édes volt :)! Igaz nem jó minőségű a kép, nekem mégis nagyon tetszik. Olyan édes a kis Drágám! Valamelyik nap délután felhívtak, Menyem mondta, hogy Ádámkám egyre csak azt hajtotta, hogy mama-mama és a gépet mutogatta, egészen addig, míg nem hívott föl a Menyem. Amikor meglátott a kis Drágám, akkorát mosolygott, legszívesebben összepuszilgattam volna. Tomikám meg a múltkor egy beszélgetés alkalmával nyújtotta a gumicukrot, hogy fogjam meg milyen puha. Tényleg szívesen átnyúlnék, vagy átbújnék néha a képernyőn olyan édesek a kis Drágáim, és annyira hiányoznak, hogy nincs is arra szó. A Skype-on keresztül legalább láthatom-láthatjuk Őket, és Ők sem idegenként néznek ránk.