Ma ebédre a szokásos módon, gyorsfőző fedővel készült csirkeleves után
a címben is felsorolt sültek készültek (sütési sorrendben): rántott csirkemellfilé, sertésmáj, sertésláb és cordon bleu (utóbbi új olajban).
A csirkemellfilé közepeket sóztam, és kicsit kivertem. A körmöt is
sóztam kicsit panírozás előtt. A májat csak sütés után sóztam. Mindent
szokásos módon paníroztam, lisztbe, kevés sóval elhabart tojásba és
morzsába, utána forró olajban sütöttem meg. A köröm nagyon föcsögött
sütés közben. (Tegnap
még túl puhák voltak a kocsonyában előfőzött, kicsontozott fél körmök
nem mertem paprírtörlőlre szedni, hogy a kocsonyalé leitatódjék róluk,
attól féltem végképp ráragadnának. Mára meg, bár a húsok
visszaszilárdultak, de már rájuk alvadt a kocsonyalé is, attól
fröcsögött az olaj).
A Cordon bleau-höz nagy csirkemell szeleteket vágtam, sóztam, jól
kiklopfotam, két szelet sonkát fektettem rájuk, közé két vastagabb tömbben
hagyott sajtot tettem (nem vékony szeletet), a húsokat kettéhajtottam,
három hústűvel összetűztem, úgy paníroztam. A nyílásoknál dupla
panírral, vagyis a három nyitott oldalt kétszer mártottam tojásba és
morzsába. Sütésnél az első oldalát fedő alatt sütöttem (vigyázni
kellett, mert ez is fröcsögött, de csak míg a fedő rajta volt). Tálalás
előtt a hústűket kiszedtem belőle és ferdén felvágtam a szeletet.
Sült krumplit készítettem hozzá, meg csípős csalamádé is volt, de a savanyúság helyett majonézt is lehetett választani. Nagyon finom ebéd volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése