Csak izgatta a fantáziámat az a bizonyos zserbósabb muffin, ezért ebéd
után, amikor a család szuszókálni ment :) bevettem magam a konyhába
kísérletezni. A múltkor már vázolt elképzelésem szerint próbáltam a
zserbósabb muffint megalkotni.
Ezeket használtam hozzá:
Száraz alkatrészek: 15 dkg darált dió, 15 dkg rétes liszt, 1 citrom és 1 narancs reszelt héja + az utolsó pillanatban 3 evőkanál baracklekvár
Nedves alkatrészek: 15 dkg Flóra margarin, 10 dkg
kristálycukor, 2 nagy házi tojás (az egyik kétszékű volt, így olyan
volt, mintha 3 kis tojást használtam volna), 3 evőkanál baracklekvár
A tetejére tettem még: 1-1 darabka étcsokit, 1-1 darabka sütésálló baracklekvárt, 1-2 darab cukrozott narancshéjat
Ahogy kell, külön tálban összekevertem először a száraz alkatrészeket a
baracklekvár kivételével, aztán a maragarint kikevertem a cukorral,
hozzákevertem a tojásokat, végül a baracklekvárt. Mielőtt a kétféle
anyagot összekevertem volna, akkor tettem a száraz anyagokhoz is 3
evőkanál baracklekvárt. A masszát 12 adagos, papírkapszlival bélelt
muffinsütőbe adagoltam, miden muffin tetejébe nyomtam egy darabka
étcsokit, egy-két darab cukrozott narancshéjat, és egy-egy darabka
sütésálló baracklekvárt. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem 25
percig, de az utolsó 5 percben a hőt 160 fokra mérsékeltem, mert már
nagyon pirult a teteje. Nagyon finom lett, sokkal szaftosabb, mint a
múltkori, de még mindig nem elég zserbós ízű.
A Férjem erre azt mondta: "Hagyd már azt a zserbót. Ez nem zserbó, hanem
muffin. Ez így jó, ahogy van, de sose lesz belőle zserbó" - úgy tűnik a
pasik gyorsan megmondják a tutit :D!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése