Bodzapálinka

Múltkorában a tévében láttam egy hirdetést, amelyben mézes bodzapálinkát hirdettek. Akkor mondtam a gyerekeknek, hogy ezt én biza szívesen megkóstolnám, de nem mézes változatban, mert azt nem szeretem. Úgy gondoltam, ez a párlinka nagyon finom lehet, hisz a bodzaital, vagy bodzaszörp is isteni, az egész család kedvence.  Legnagyobbikom és Barátnője tegnap névnapom alkalmából meglepett egy üveg jó erős, házi főzésű bodzapálinkával, - természetesen nem mézessel :), bár nem tudom honnan tudták beszerezni, de maradjon ez az Ő titkuk:).   Ezt a pálinkát bodzavirágból főzték és olyan finom, amilyet soha életemben nem ittam. Amikor először megszagoltam, azt hittem birs pálinka, mert olyan muskotályos illata volt, amit eddig csak birs pálinkán éreztem.  Már az első kortytól szinte elaléltam. Annyira finom, szinte légies volt, - az íz, mint egy virágillat áradt szét a számban, csak lenyelés után érezhető kellemes citrusos mellékzöngét hagyva maga után. És az illat nagyon sokáig kitartott, még azután is, hogy ittam egy pohár vizet. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki a pálinkát szereti, ha teheti kóstolja meg a bodzapálinkát, nem mindennapi élményben lesz része.

Ja, és tegnap nem főztem, pizzát rendeltünk vacsorára, én a kedvencemmel, tengeri herkentyűs pizzával ünnepeltem. Úgy vagyok a tengeri herkentyűs pizzával, ahogy a régi szlogen mondja: Nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni! :)