Azt hittem, hogy mára semmit nem kell főznöm, annyi maradék van a hűtőben. Amikor Apának felsoroltam a lehetőségeket, - halászlé, vagy csirkeleves, krumplipüré, rántott csirkecombok, malibu csirkemell - egyből rávágta, hogy halászlé és utána túrós vagy tejfölös csusza. Így hát főztem egy adag fodros nagykocka tésztát, közben kiolvasztottam a még itthon lévő csíkokra vágott bacont. De eszembe jutott, hogy van itthon egy kis fej káposztám, akkor abból meg káposztás cvekkedlit készítek. Gyorsan lereszeltem a káposztát (végre megtaláltam a jó reszelőmet) és sóval, borssal, kávéskanálnyi cukorral ízesítve kevés olajon szép barnára pirítottam. A tésztát elosztottam kétfelé, egyik felére tettem a szalonnazsírból - a csuszához -, másik felét a pirított káposzta felével jól elkevertem (a pirított káposzta másik felét eltettem a hűtőbe, valami majd lesz belőle). Amíg ezek elkészültek felforraltam a halászlét - ma is nagyon finom volt, jó sűrű és csípős, tele nagy haldarabokkal - és már ehettünk is. A halászlé után Apa tejfölös csuszát választott sok pörccel, én meg gyerekkori kedvencemre, a káposztás tésztára vetettem rá magam, fényképet is csak az utóbbiról készítettem (de ennek az is oka volt, hogy mire én befejeztem a halászlevemet, addigra Apa már a csuszája felét is bekapta).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése