2012. szeptember 5., szerda

Grillezett ponty














A képek sajnos nem adják vissza, hogy milyen nagyok voltak ezek a "halacskák"








Legnagyobbikom ma két csodás tiszai nyurgapontyot hozott haza. Az egyik 5 kg-os, a másik 5 és fél kilós volt. Nagyon örültem neki, mert már régen vágytam egy kis finom halhúsra, és a ponty az egyik kedvencem. Most úgy határoztam nem filézem ki, csak a gerincéről fejtem le kétoldalt a halhúst, aztán a nagy szálkákat könnyen megtaláljuk benne, nem kell apróra vagdalni, hogy eltűnjön a húsból. Hogy a lakás ne legyen halszagú és csupa trutyi, azt terveztem, hogy az udvaron a nagy fenyő alatt, árnyékban szépen túlesünk a haltisztítás-bontás-darabolás csöppet sem koszmentes munkáján. Igen, ember tervez, Isten végez. Mert hirtelen valahonnan annyi darázs kezdett döngicsélni a halak körül, hogy Legnagyobbikom szinte táncot járt köztük. Így behoztuk a régi kerti asztalt, és a konyhában felállítva azon tisztította meg Legnagyobbikom mindkét gyönyörűséget, utána én meg elvégeztem a boncolás-darabolás munkáját. Az egyik halacska fiú volt, nagy adag tejet találtam a hasában, a másik leányka volt, annak a hasában még nagyobb adag ikra leledzett. Örültem neki, bár az ikrával nem vagyunkk valami nagy barátságban, a tejet az egész család jobban szereti. [Ha valakinek van valami jó ötlete ikra elkészítésére, kérem írja meg - előre is köszönöm:).]


És ennyi hús került ki belőlük:








A fiúnak olyan vörös húsa volt, mint a marhahús











A lányé kissé világosabb volt








Körben látható a tálban a tej, de alatta is ikra volt


Legnagyobbikom vitt barátnőjééknek a halból, a csontokból és a belsőségekből is. Az itt maradó hal nagyobb részét jól becsomagolva hűtőbe tettem. Ma csak a fiú fél oldalából készült grillezett ponty, méghozzá nagyon egyszerűen. A halat felszeleteltem, besóztam, borsoztam, citromborsot és fokhagyma granulátumot szórtam rá, állni hagytam kicsit, aztán vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam, és 250 fokra előmelegített grill fokozatra állított sütőben legfelső sínen először az egyik oldalt sütöttem szép pirosra, aztán megfordítottam és a másik oldalt is. Nagy darabok voltak, így nem száradtak ki, a bőr pedig finom ropogósra pirult rajtuk. Nem ettünk hozzá mást, csak friss kenyeret és isteni volt :)!!!




























3 megjegyzés:

  1. Szeretem a pontyot. Minden formában. Az ikrát és a tejet leginkább a jó kis halászlében, a többi részét pedig rántva, párolva kaporszósszal, rácpontynak. Mindenhogy. :)

    VálaszTörlés
  2. Megintcsak irigykedek a halakra:)

    VálaszTörlés
  3. Pitz - én is nagyon szeretem a pontyot!!

    Kati - ezek tényleg gyönyörűek, hatalmasak voltak :)

    VálaszTörlés