Tegnapelőtt. Újra. Mert régen, amikor a fiúk még kicsik voltak, akkor
kötöttem. A gyerekeknek pulóvert, mellényt, sálat, Apának és magamnak is
pulóvert mellényt - az enyémet még gyöngyökkel is kihímeztem. Aztán
abbahagytam és olyan régóta nem kötök, hogy tegnapelőtt meg kellett
néznem az interneten, hogy hogy kell elkezdeni. Azóta már elég jól
elhaladtam a sállal, ami direkt azért kék, hogy torokfájás ellen is
használható legyen - kellemest a hasznossal. Legkisebbikem tegnapelőtt
vicceskedett, hogy nem sálat akar, hanem takarót, tegnap meg
Legnagyobbikom állapította meg, hogy mostmár igazi kötögető nagymamának
nézek ki :).
Ma készítettem egy kisebb kötésminta próbát, és örömmel tapasztaltam,
hogy már nem kellett puskáznom a kezdést, mintha a kezem visszaemlékezne
a régi dolgokra. Persze azért még rám fér a gyakorlás :)!!
Kis Tomikámnak is megmutattam tegnap, hogy sálat kötök, édes volt, mert
azt mondta: "Mama kössél még." Megkérdeztem, hogy Ő addig mit csinál,
erre azt válaszolta: "Nézem, hogy kötsz." Hát nem édes??
Ja és megrendelt egy-egy sálat saját magának, Ádámkának, Apának és Anyának :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése