Bár nagyon féltem, hogy a hideg, borús idő miatt nem fog beérni a hétfőn eltett kovászos uborkám, most örömmel mondhatom, hogy mégiscsak elkészült, és isteni finom, kellően sós és jó ropogós. Azért némi segítséget nyújtottam neki az érés beindulásához, ugyanis az alatta levő tálba (amit kifutás ellen raktam alá) az első két napon időnként annyi meleg vizet öntöttem, amennyi belefért. Amikor kihűlt, akkor kiöntöttem, és ezt megismételtem néhányszor. Ma már olyan szép sárgásnak látszottak az uborkák, próbakóstolást végeztem, és örömmel állapítottam meg, hogy készen van. Nagy üvegtálba szedtem, rászűrtem a levét és folpackkal letakarva hűtőben tárolom. Csak egy baj van: mindig olyan hamar elfogy. Most is ebédre legalább 4 uborkát megettem, friss ropogós héjú kenyérhez és szintén friss libatepertőhöz. Ma csak vacsorát fogok készíteni, mire Legnagyobbikom hazajön a munkából.
Az ám! Friss ropogós kenyér és libatepertő! Te is tudod, mitől döglik a légy...Egy katona jöhetne! :o) Ez kígyóuborkából van?
VálaszTörlésSzázszor különb ebéd volt, mint a tegnapi :).
VálaszTörlésIgen, kis-kis kígyóuborkából :).
Ja, és még valami! Egy katona után nem lehet abbahagyni, jöhet a regiment :D!
VálaszTörlésÓ ezt imádom! Hogy megfeledkeztem hogy már lehetne érlelni uborkát, a jövő hétre megint borongós időt mondanak! Szívesen elfogadnék most egy kis kóstolót! Örülök hogy jön a kis családod biztos már lassacskán készülődsz és milyen jó lesz unokázni megint.Kellemes napokat kívánok!A kis unokáidat pedig puszilom!
VálaszTörlésTényleg nagyon finom, szívesen kínálnálak :)
VálaszTörlésMi is nagyon örülünk, hogy jönnek, már napok óta a készülődés lázában égünk:)! Köszönöm:)!!