Újévi látogatás Mamánál

A tegnapi családi ebéd után - ami bevallom elég nagy munkával járt (nem is a főzés, inkább az eltakarítás) - ma nem kellett főznöm. Maradt annyi étel, miután a vendégeknek csomagoltam, hogy ma ebédre elég lett volna... Ha itthon maradtunk volna... De rászántuk magunkat, - gondolván hiába várunk jobb időre -, hogy Férjem Édesanyját meglátogassuk. Szerencsére már jobban van, így drága jó Mama ebéddel várt bennünket. Ő is csontlevest főzött karajcsontból, második fogásnak Férjem kedvencét készítette, rántott karajt, krumplipürével, házi csalamádéval. Utána még sütemény is volt, almás süti és Rózsa szelet (olyan mint a zserbó, csak a tetején nem csokiöntet van, hanem cukorral kikevert tojássárgája). Férjem testvérének családja is ott ebédelt, így volt egy kis időnk beszélgetni. Azt terveztük, hogy még világosban haza fogunk érni, de nagyon gyorsan elteltek a kellemes percek, úgy belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy végül  ránk sötétedett. És ezeken a jeges, lefagyott utakon, sötétben közlekedni félelmetes.  A kb. másfél órás út most több, mint 2 óráig tartott és voltak izgalmas pillanatai.  De végül szerencsésen hazaértünk...